hvg.hu: A szerb állami gázellátó vállalat Budapesten tárgyaló vezérigazgatója, aki éppen a magyaroktól remél kölcsöngázt, azt reméli, hogy az ukrán-orosz vita miatti gázstop a jövő hét keddjénél nem fog tovább tartani. Ön szerint mikorra várható a jelenlegi krízis vége?

Deák András: Biztos volt, hogy lesz idén egy konfliktus, de az meglepett, hogy idáig elmentek a felek. Nagyon sürgősen lépniük kell valamit, mert nagyon nagyban rombolja a hitelességet mind orosz, mind ukrán oldalon. A megállapodás tekintetében a mostani helyzet ellenére optimista vagyok, 4-5 napon belül ezt össze fogják hozni. A kérdés a megállapodás tartalma. Az látható, hogy az oroszok nagyon határozottak, tudják, mit akarnak. A posztszovjet üzletági szerződéseket akarják modernizálni, hosszú távú szerződéses rezsimben gondolkodnak az ukránokkal.

hvg.hu: Nem precedens nélküli a mostani gázháború, de az orosz-ukrán konfliktus miatt már azt is megtapasztalhattuk, amikor az olajcsapokat zárják el. A gázhiány vagy az olajhiány érinti-e súlyosabban Magyarországot?

D.A.: Az olajjal kisebb a probléma. Az könnyebben szállítható, mint a földgáz, ráadásul vannak stratégiai tartalékok is. Ha megszűnik Magyarország olajellátása, akkor minden további nélkül kilencven napig kötelező tartalékokkal rendelkezünk egy OECD előírás alapján, továbbá kereskedelmi tartalékok is vannak. 3-4 hónapig a valószínű áremelkedésen kívül meg sem érzi egy OECD-fogyasztó, ha az olajjal bármi probléma lenne. Egyébként a földgáz esetén is Magyarország még viszonylag jó helyzetben van, a rövidtávú gázkrízisekre jól tudunk reagálni, vannak tartalékaink. Nekünk az igazi problémát az jelentené, ha hosszabb távon nem jönne a gáz, azaz ha a válság elhúzódna.

hvg.hu: Mitől függ, hogy a gázhiány mennyire veszélyezteti egy adott ország ellátásbiztonságát?

D.A.: Két dolgot kell figyelembe venni egy ilyen krízis esetén. Az egyik, hogy mekkora egy adott ország tározói kapacitása, a másik, hogy a teljes energiafelhasználásból mekkora a gázfelhasználás aránya. Utóbbin belül érdemes azt is megnézni, hogy az elektromos energia előállítása, illetve a lakossági felhasználás a teljes gázfelhasználás hány százalékát képezi. Például a magyar háztartások 90 százaléka földgázzal fűtött, s az áramellátás egyharmada földgázzal megy, viszont vannak tározóink, tehát tűrhető a helyzetünk. Ezzel szemben Szerbiának nincsenek érdemi tározói, ugyanakkor ott nagyon alacsony a lakossági felhasználás aránya. Az más kérdés, hogy a Balkánon komoly problémák lesznek, mert eleve egy kiélezett áramellátási helyzet van. Kelet-Közép-Európában nincs egységes gáz- és elektromos áram piac, ami miatt minden országban más és más a szituáció. Így például hiába lenne Szlovákiában rosszabb helyzet, mint Magyarországon, hiszen ha akarnánk, akkor sem tudnánk segíteni egymásnak, mert nincsen csővezeték a két ország között.

hvg.hu: Bármennyire is jó helyzetben vagyunk rövidtávon, károk már így is vannak. A Suzuki és a Tondach a gázhiányra hivatkozva állította le a termelést. Kérhet-e valamilyen módon kártérítést Magyarország az oroszoktól?

D.A.: A Gazprom és az E.ON közötti szerződés (eredetileg a Mol és a Gazprom kötötte 1994-ben) titkos, így ezt pontosan nem tudni. Általában ezekben a szerződésekben egy sáv van meghatározva, hogy mennyi gáz szállítható minimum és mennyi maximum. Ezen kívül elszámolási időszakok vannak. A kérdés, hogy van-e és milyen vis major klauzula a szerződésben. Formailag az E.ON Földgáz az ukrán-magyar határon veszi a gázt. Azaz a Gazprom felelős Ukrajnán át eljuttatni a gázt. Ilyen értelemben az E.ON a Gazpromtól kérhetne kártérítést, az pedig a Gazprom dolga, hogy ezt leverje az ukránokon, hiszen a tranzitot egy orosz-ukrán tranzitszerződés szabályozza.

hvg.hu: Mennyiben hathat serkentőleg az orosz-ukrán gázháború az Európai Unió gázos projektjére, a Nabuccóra, illetve az orosz „találmányra”, a Déli Áramlatra?

D.A.: Ez a krízis mind a Nabuccónak, mind a Déli Áramlatnak növeli a megvalósulási esélyét. A Déli Áramlatra igazából 2020-ig nem lenne szüksége az oroszoknak, hacsak nincsenek nagyon nagy problémák a tranzittal Ukrajnában és Belorussziában. Az oroszok egyértelműen most is Ukrajnát hibáztatják. A 2006-os gázválság idején sem orosz-ukrán gázháború, hanem ukrán tranzitválság néven került be a krízis az orosz szóhasználatba, ami teljesen más megközelítést sejtet. A Déli Áramlat a Gazprom eltökéltségén múlik. Ha a Gazprom akarja, akkor meg fogja csinálni viszonylag korán. Márpedig ez a válság hatalmas lökést ad a Déli Áramlatnak. A Nabucco problémásabb ügy, mert ott meg kellene találni a mezőket, de úgy gondolom, hogy ez a válság annak is nagy lökést ad majd. Az összes tranzit- vagy forrásdiverzifikációs lehetőségnek jelen pillanatban ez jót tesz. Az ukránok mindenképp kiiktathatók a rendszerből, úgyhogy ők már középtávon, 2015 körül pórul fognak járni. Az oroszok viszont csak részlegesen iktathatók ki. Éppen ezért velük tárgyalni kell, nincs mese!

Dezső András