Bizonyítottan nem a választások előtti napok a legalkalmasabbak az őszinte szakmai eszmecserére. Ez sajna ma már közhely, ám azok, akik évek, netán évtizedek óta megátalkodott látogatói a Magyar Közgazdasági Társaság vándorgyűléseinek, az idén, Szegeden, már a legelső előadótól megkapták a figyelmeztetést. A mindig megfontolt Varga Mihály – az első Orbán-kormány második pénzügyminisztere, a második Orbán-kormányban a Miniszterelnökséget vezető államtitkár – nyíltan kimondta: előadásának „vannak korlátai”.

Varga Mihály

MTI

Rögvest meg is magyarázta, mire gondol – történetesen egy példabeszéddel. Egyszer egy vállalatvezető ismerőse számon kérte tőle, miért működik olyan óriási létszámmal az állam, miért nem merik a politikusok karcsúsítani, miközben ő – mármint a cégvezető – a hatékonyság jegyében két év alatt hétezerről ötezerre csökkentette a létszámot. „Ha közvetlenül a leépítés után szavazhattak volna a dolgozók arról, ki irányítsa a céget, a voksolást aligha nyerted volna meg” – riposztozott Varga a cégvezetőnek, a sztorival érzékeltetve szegedi hallgatóságával, milyen kényszerkompromisszumokat kell vállalnia manapság egy kormányzati közgazdásznak.   

Választások ide vagy oda, Varga Mihályt még e tartalmi öncenzúrával is sokkal üdítőbb meghallgatni, mint a rangban fölötte álló Matolcsyt, aki hovatovább harmadik hónapja folytatja kommunikációs ámokfutását. Ahány nap, annyi vélemény, summázhatnánk az ő teljesítményét. Vele szemben Varga Mihály fontos dolgokat mondott ki Szegeden. Például: „Bizalom nélkül még a jó szándékú gazdaságpolitika is zátonyra futhat”.

Igaz, ezt a honi helyzetre értette, ám percekkel később a külpiaci bizalmatlanságot, hitelvesztést is kommentálta: „Én magam is érzékeltem a kormányzatban egy kis zavart”. Ezt a forintgyengítő, az ország kockázati felárát megemelő „kis zavart” megértően azzal hozta összefüggésbe, hogy társai az átadás-átvétel napjaiban mindenféle „stiklikkel” szembesültek.

Ám ennél fontosabb, hogy Varga Mihály ismételten hitet tett az idei 3,8 százalékos és a jövő évi 3 százalékos GDP-arányos hiánycél mellett.  Az államtitkár szerint vissza kell nyerni a pénzpiacok bizalmát, ehhez „meg kell változtatni a hitelminősítők véleményét Magyarországról”, és „elő kell állni egy hiteles programmal, megcélozva az euró bevezetését.”  Ez persze transzparens költségvetést feltételez – fűzte hozzá, ám e tekintetben kapott egy kis udvarias fricskát Török Ádámtól. A Költségvetési Tanács tagja ugyanis megjegyezte, az Országgyűlés a kormánypárti képviselők javaslatára olyan döntést is hozott – például az állami vállalatok elszámolásáról az államháztartásban --, amely épp ellentétes hatású, azaz ront a büdzsé transzparenciáján. Török Ádám levezette, tavasz óta 150 bázisponttal megugrott a magyar adósság kockázati felára, miután a kormány „kommunikációs meglepetéseket” okozott a piacnak.

 „A piacok a tényekre és a kommunikációra is reagálnak, ám ha a kommunikációra reagálnak, akkor abból tény lesz” – állapította meg,  majd méltatta a deficitkorlátozó magyar szabályrendszert. „Ha a kormány ezeket a szabályokat betartja, az államadósság csökkeni fog, ami segít abban, hogy a piaci bizalom helyreálljon” - fűzte hozzá. Ám még a meglévő költségvetési szabályrendszer betartásával sem mérséklődik a magyar államadósság 2014-ig a GDP 60 százaléka alá. Török Ádám szerint addig pedig „lassan javuló” gazdaságban fogunk élni. A pénzpiaci bizalom visszaszerzéséhez szerinte az első próbatétel a 2011-es költségvetés lesz, valamint az a hároméves fiskális stratégia, amire szintén törvény kötelezné a kormányt.

Ahhoz, hogy erről bármit megtudjunk, meg kell szabadulnunk a Varga Mihály által említett „korlátoktól”.