Az alapkamat 25 bázispontos, 5,5 százalékra történő emelésére szavazott Bihari Péter, Csáki Csaba, Karvalits Ferenc, Király Júlia, Neményi Judit, Simor András, míg szinten tartására Bánfi Tamás.

A testület egységesen úgy ítélte meg, hogy a kamatdöntésben a kiindulópontot a november inflációs prognózis jelenti, amely szerint változatlan monetáris kondíciók mellett 2012-ig a célérték fölött lehet az infláció. A tanácstagok túlnyomó többségének megítélése szerint az inflációs kilátások romlása és a kockázati felár tartós és jelentős emelkedése külön-külön is kamatemelést indokolna, összhangban a monetáris tanács korábbi közleményeiben leírtakkal. Több tanácstag kifejtette, hogy egy mostani kamatemeléssel a monetáris tanács jelezheti az inflációs cél elérése iránti elkötelezettségét, ugyanakkor ehhez a következő hónapokban további kamatemelések lehetnek szükségesek. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a kamatemelésnek reálgazdasági áldozatai lehetnek, bár ezek a magánszektor mérlegeiben felhalmozódott devizaadósságra tekintettel jelenleg viszonylag alacsonynak tekinthetők.

A tanácstagok nagy többsége egyetértett abban, hogy az inflációs kilátások markánsan romlottak az augusztusi inflációs jelentés publikációja óta eltelt időszakban. Felidézték azt is, hogy az elmúlt hónapokban a visszafogott bérdinamika ellenére megtört a dezinfláció, amiben elsősorban az élelmiszerárak jelentős emelkedése játszott szerepet. További kedvezőtlen folyamat az inflációs várakozások mérséklődésének megtörése és beragadása a 4-5 százalék körüli tartományba. Többen kiemelték, hogy 2011-ben és 2012-ben az élemiszerár-sokk másodkörös hatása és a középtávú célt meghaladó inflációs várakozások mellett további tényezők is fokozhatják az inflációs nyomást.

Az ágazati különadók áthárítása különösen abban az esetben lehet jelentős a tagok szerint, ha azok kivetése tartós lesz. Emellett a magasabb infláció irányába mutat a negatív kibocsátási rés - a potenciálistól elmaradó gazdasági növekedés - korábban feltételezettnél gyorsabb záródása is, a gyorsabb növekedés miatt. 2011-ben ugyanakkor ezeket a folyamatokat átmenetileg tompíthatja a gázár-támogatási rendszer meghosszabbítása - jegyzik meg.

A tanácstagok egyetértettek abban, hogy rövid távon a vártnál nagyobb adókiengedés, Magyarország exportpiacainak gyorsabb növekedése, és több egyedi nagyberuházás révén a korábban feltételezettnél gyorsabb lehet a gazdasági növekedés. Ugyanakkor több tanácstag kifejtette, hogy a nem konvencionális gazdaságpolitikai eszközök alkalmazása a kockázati felárak és tőkeköltségek emelkedésén keresztül csökkenthetik a potenciális kibocsátást.

Megállapították, hogy a 3 százalékos költségvetési hiánycél iránti kormányzati elköteleződést követően átmenetileg
csökkent a kockázati felár, de a költségvetési intézkedéscsomag szerkezetének ismertetése után jelentősen romlott az ország külső megítélése, ami a CDS-felár emelkedésében is tükröződött. A kockázati megítélés romlásában a tanács szerint jelentős
szerepet játszottak a gazdasági környezet kiszámíthatóságát csökkentő kormányzati intézkedések, például a visszamenőleges hatállyal kivetett adók és a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel kapcsolatos döntések.

Többen kifejtették, hogy az inflációs jelentésben felvázolt forgatókönyvek közül az alappályánál valószínűbbnek tartják azt az alternatív pályát, miszerint tovább romlik Magyarország kockázati megítélése. A kockázati megítélés további romlása tartós árfolyamgyengüléshez, és ezen keresztül — monetáris politikai reakció hiányában — magasabb inflációhoz vezethet. Elhangzott olyan vélemény is, amely szerint az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a kockázati megítélés romlása mellett az inflációs várakozások a középtávú cél fölött ragadnak be.

Volt olyan tanácstag, aki korábban olyan fenntartható gazdaságpolitikát valószínűsített, amelynek révén jelentős tőkebeáramlásra és a kockázati prémium csökkenésére volt kilátás. Mindez kamatemelés nélkül is biztosította volna az inflációs cél eléréséhez szükséges monetáris kondíciókat, erre azonban már nem látott esélyt. Ezzel szemben volt olyan vélemény is, miszerint elképzelhető, hogy olyan strukturális intézkedésekre kerül sor, amelyek javíthatják az ország kockázati megítélését.