Az elmúlt napokban két olyan információ is napvilágot látott a magyar költségvetésről, amely alapot adott a találgatásokra. Egyrészt kiderült, hogy az önkormányzatok a tavalyi utolsó negyedévben sokkal többet költöttek, mint amire számítottak, s ez felboríthatja a tavalyi 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycél teljesítését, másrészt a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) belső tanulmánya szerint egy 250 milliárdos lyukat találtak az idei büdzsén, ha a reális makrogazdasági pálya adataival számolnak. Azaz lehet, hogy a hirtelenjében bejelentett stabilitási alap negyedbilliója éppen ennek a léknek a befoltozására kell. A mögöttünk lévő pár napban néhány igen érdekes elemzői vélemény is megjelent az európai és a magyar gazdaság várható pályájáról, amelyekre szintén érdemes figyelmet áldozni.

Matolcsy és Orbán. Masnival vagy anélkül

MTI

Orbán Viktor december 17-én még igen határozottan kijelentette: "Idén 3,8 százalék alatt, jövőre 3 százalék alatt lesz a hiány, ezek imperatívuszok. Így lesz, ha romagyerekek potyognak az égből, ha a fene fenét eszik is." Csakhogy az NGM tájékoztatása szerint a prognosztizált 190 milliárd helyett az önkormányzati alrendszer pénzforgalmi deficitje 247,7 milliárd forint lett az utolsó negyedévben. Az 57,7 milliárd forintos többlet hiányt a központi költségvetés 12,5 milliárdos terven felüli megtakarítása nem tudja kompenzálni. A hiány a prognosztizáltnál így 45,2 milliárd forinttal több lehet (ez durván a magyar GDP 0,17 százaléka) s ezt is figyelembe véve a 2010-es hiány végül is valamivel kevesebb lehet a GDP 4 százalékánál. Hogy a túllépésnek lesznek-e nyilvánvalóan megjelenő következményei, az kétséges, de a megcsúszás igen bosszantó lehet a kormány számára, hiszen az év végén éppen azért fogták vissza a kormányzati szféra kifizetéseit, hogy tarthassák a szavukat, s belül maradjanak a 3,8 százalékos limiten. A minisztérium nem volt rest a felelősséget azonnal az önkormányzatokra hárítani, amivel azonban azt is elismerte, hogy a szinte mindenütt Fidesz-KDNP pajzsot viselő helyi hatalom tett keresztbe a központi akaratnak. Azaz, egy kis figyelmetlenség miatt könnyen hasadások támadhatnak a centrális erőtér narancsszálakból szőtt ponyváján.

A baj nem jár egyedül. Az Index információi szerint a hiány a nyugdíjpénztári pénzek nélkül 250 milliárd forinttal átléphetné a 3 százalékos határt egy belső NGM-elemzés alapján. Ez azzal fenyeget, hogy nem kerülnénk ki az uniós túlzottdeficit-eljárás alól. Lehet, hogy ezért kellett váratlanul, az elemzőket is meglepve 250 milliárdos tartalékot létrehozni. Ez a tartalék – a hivatalos megfogalmazás szerint – súlyos külső kockázatok megjelenése esetén hivatott megvédeni a büdzsét, bár esetleges katasztrófahelyzeteknél is segítségül hívható.

Az alap létrehozása miatti meglepetés abból származott, hogy a magánnyugdíjpénztáraktól átirányított pénzzel együtt a költségvetés 5-6 százalékos szufficitet mutathat, azaz még komolyabb pénzügyi sokk esetén sem rendülne meg a büdzsé, a 3 százalékos hiánycélt pedig akkor is könnyedén tarthatná. (Mellesleg a büdzsében eredetileg is szerepelt egy 90 milliárdos tartalék.) Ez esetben a zavar forrása az sem lehetett, hogy az Eurostat még csak ezután dönt az államosított magán-nyugdíjpénztári vagyon figyelembevételének módjáról. Azaz, hogy a költségvetési elszámolásban egy összegben (ez a jelenlegi szabály), vagy bizonyos időszakon belül részletekben lehet-e figyelembe venni.

A 250 milliárd két oldalról jöhetett össze. Az egyik ágon a tavaly év végi minisztériumi kiadási stop miatt nem fizették ki a beszállítókat, az új esztendőben viszont a felduzzadt tartozásállományt elkezdték gyorsan, talán túl gyorsan leépíteni (ami a januári költségvetési egyenlegen meg is látszott). A másik ágon pedig olyan tételek sorakoznak, mint a Moszkva tér felújítása, a debreceni futballstadion építésének támogatása, a katolikus egyháznak járó többletjuttatás, illetve a MÁV hídrekonstrukciós programja, amelyekre az eredeti büdzséhez benyújtott módosító inditványok megszavazásakor fiktív bevételnöveléssel teremtett forrásokat. (A mérleg egyensúlyban tartása érdekében a parlament indoklás nélkül nagyobb bevételi számokat írt be az áfa, a társasági adó és az szja sorra, pedig sem az adóalapot, sem az adóalanyok körét, sem az adó mértékét nem változtatták meg.) Most, amikor a valós makropálya alapján számoltak, kiderült, hogy ez a pénz nem létezik.

Az Országház ködben. Egyelőre csak a homály biztos

MTI

Vannak további lehetséges okok is a 250 milliárdos csomagra. Például eleve túltervezték az adóbevételeket, s még idejében egy huszárvágással elejét kívánták venni az igazi baj kialakulásának. Esetleg arra számít a kormány, hogy az Alkotmánybíróság mégiscsak összeszedi a bátorságát, és elrekeszt néhány pénzcsatornát. De az is elképzelhető, hogy a reformok kidolgozása lassan halad, és a politikusok oda akartak dobni egy kis koncot az elemzőknek, hogy rágódjanak azon, amíg a valódi intézkedésekkel elő nem állnak. Addig is fennmaradhat a bizalom.

Hogy meddig, az kérdéses. Egyre több jel utal arra ugyanis, hogy a kegyelmi időszak vége felé járunk, s a Magyarországgal kapcsolatban még mindig megmutatkozó piaci optimizmus lanyhulhat. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrégiben megjelent országértékeléséből kiderül, hogy középtávon a magyar GDP növekedését 3 százalék körülire teszik (ami lényegesen kisebb a Nemzetgazdasági Minisztérium folyamatos emelkedést feltételező, akár 5 százalék fölé is emelkedő prognózisánál). Ráadásul a magánnyugdíjpénztárak államosított vagyonának egyszeri elszámolásából óriási többlet keletkezik a költségvetésben, ami elérheti a GDP 5,7 százalékát is. Eközben azonban a strukturális deficit 3-ról 3,9 százalékra nő, a kamatkiadások nélkül számított elsődleges költségvetési egyenleg pedig három év után ismét hiányt mutat majd. Az IMF számítása szerint az államháztartási hiány 2013 után GDP-arányosan akár 7 százalék felett is lehet. A Valutaalap ezért úgy látja, hogy 2015-ig a külső adósságunk ismét a GDP 80 százaléka fölé emelkedik, hiába is csökkentik most jelentősen a magánnyugdíjpénztáraktól elszivattyúzott pénzzel.

Az IMF-et azonban sokan ősellenségnek tartják, a hozzá kötődő, megszorítással egyensúlyt teremtő gazdaságpolitikát pedig elfogadhatatlannak. Az Orbán-Matolcsy féle gazdaságfilozófia szerint is a válságot ki kell nőni, mert kitakarékoskodni nem lehet. Csakhogy a magyar gazdaság folyamatait illetően mások sem nagyon optimisták.

A napokban a Citi varsói keltezésű elemzése öt olyan tényezőt sorolt fel, amely miatt óvatosan kell adagolni az optimizmust a magyar gazdaság megítélésekor. (Növekszenek a likviditási kockázatok az állampapírpiacon a nyugdíjrendszer megváltoztatása következtében. A bankszektor nem biztos, hogy a következő negyedévekben képes lesz segíteni a gazdasági növekedést. A befektetési környezet nem üzletbarát. A magas adósságállomány miatt túl nagy a sérülékenység. És végül a költségvetési politika fordulatának bizonytalan a hitelessége.) Pár nappal később Magyarországon járt a Nomura elemzője, Peter Attard Montalto, és a jegybank, illetve az NGM vezetőivel való találkozások után kétségek között távozott.

London pénzügyi palotái. Vakon szeretnek minket?

AP

Szerinte – mint erről a Portfolio beszámolt – inkább rövid távú szemlélet vezérelheti a februári kiigazító csomag tartalmát, és a középtávon megnyugtató költségvetési pálya esélye a 2014-es választásokhoz közeledve kérdésessé válhat. Montalto úgy tapasztalta, hogy az 5 százalékra megcélzott GDP-növekedési ütemet illetően még a minisztériumi apparátus is kissé bizonytalan. Szerinte a jelenlegi folyamatok és a homályos költségvetési kilátások mellett a 2014-es választások idejére a mostani gazdaságpolitika már fenntarthatatlanná válik. A növekedési kilátások viszont akár jobbak is lehetnek a vártnál, ám ezt főleg az export hajtja, a belföldi kereslet dinamikája pedig lanyha marad. A kormányzat élénkítést célzó adópolitikája arra lehet elég, hogy stabilizálja a belföldi keresletet, de nem valószínű, hogy kirobbanó lendületet tudna adni neki.

Montalto szerint a kormány elkötelezett a fiskális konszolidáció mellett, de úgy, hogy a háztartások minél kevesebb megszorítást érezzenek emiatt. Az eddigi intézkedések idén és jövőre megteremtik a költségvetés egyensúlyát, de rövidlátó és jó részt fenntarthatatlan módon. Ez a szemlélet köszön majd vissza az új csomagban is – véli az elemző. A Nemzetgazdasági Minisztérium is tudja, hogy az ideiglenes szándékkal bevezetett szektorális adók helyét be kell majd tömni, a kérdés az, hogy politikai feszültségek közepette tudja-e tartani magát az eredetileg szükséges mértékhez. Hosszú távon kulcsfontosságú lesz, miként reagál a kormány a 2013-tól újból fennálló költségvetési feszültségekre – hívja fel a figyelmet a Nomura szakembere, aki szerint a kormányból néhányan úgy látják, hogy mind a piac, mind az EU kevésbé fog már figyelni a költségvetési politikákra akkoriban, vagyis kevésbé lesznek szigorúak. A hosszú távú gazdasági program intézkedései az idő tájban válnának esedékessé, s éppen akkor, amikor 2014-ben újból választási kampány következik. Így a folyamatok könnyen újabb költségvetési elcsúszáshoz vezethetnek.

S hogy ne legyen vége a bírálatoknak, a Moody’s is rátett egy lapáttal egy tegnapi elemzésében, amelyben azt írja, hogy a magyarországi átalakításoknak több negatív következménye is van a költségvetés szempontjából. A második pillér átalakítása csökkenti ugyan az államadósságot, de három negatív hatással is jár a közpénzügyekre – írta Dietmar Hornung, a Moody's alelnöke. A többletbevételek nagyobb mozgásteret nyitnak a költségvetésben, s így a kiadások anélkül bővíthetők, hogy növekedne a hiány. Ez azonban a büdzsé strukturális egyenlegének jelentős romlását eredményezi. Továbbá a magyar kormány nyugdíjreformja csökkenti a költségvetés átláthatóságát. Végül a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása káros a magyarországi kötvény- és részvénypiac likviditására.