A Japánt ért földrengés és az annak nyomán kitört szökőár jelentős károkat okozott a fukusimai atomerőműben. Napjainkban is kérdéses még, hogy milyen következményei lesznek a katasztrófának, a veszély messze nem múlt el. Noha Európa elvileg a közvetlen sugárzási veszélyeknek nincs kitéve, a pszichológiai és gazdasági hatások feltétlenül elemzésre méltók.

A fukusimai atomerőmű füstölgő romjai. Életre kelnek a régi félelmek

AP

A fukusimai atomerőmű katasztrófája átértékelte az atomerőművek alkalmazhatósági, elfogadottsági viszonyait. Még ha minden felmérhető eshetőségre fel is készülnek az atomerőművek tervezői, és ezeknek pénzügyi következményeit figyelembe is veszik, a kiszámíthatatlan katasztrófák káraival – ahogy halványul Csernobil emléke – egyre kisebb mértékben számoltak a technológia támogatói. Jól látható az Európai Unió és különösen a német kormány döntéshozóinak reakciójából, hogy hirtelen kívánják aktualizálni a kockázatok számszerűsítését.

Az 1980 előtt épített német atomerőművek működési engedélyének meghosszabbítását a kormány elutasította, és Európa-szerte felülvizsgálatok, valamint úgynevezett stressz-tesztek vették kezdetüket. Ennek következtében a villamos áram termelési kapacitások szűkülnek.

„Noha a leállítások és felülvizsgálatok nyomán kieső termelői kapacitás csupán alig 1 százaléka az Európai villamos energia kapacitásoknak, mégsem jelentéktelen mértékről van szó” – magyarázza Olena Kyrylenko, a KBC Securities Magyarországi Fióktelepének elemzője. Valójában csupán 7 GW kapacitásról kell lemondani, ám ezt időlegesen meg fogja érezni a szektor. A kulcs a kieső kapacitás pótolhatóságának korlátaiban rejlik: a nukleáris erőművek olyan különleges energiaforrást jelentenek, amely fajlagosan a legolcsóbb, folyamatos üzemelésre képes, így gyakorlatilag a stabil villanyáram-szolgáltatás (a zsinóráram) alapját képezi. Ennek regionális kiesése befolyásolja az üzembiztonságot, és a szolgáltatási hatékonyságot.

„Alternatívaként a szén és a gáz merül fel, ám e fosszilis energiahordozókkal sem lehetünk maradéktalanul boldogok” – véli az elemző. A szén felhasználhatósága a környezetvédelmi és készletezési szempontok miatt korlátozott. A gáz pedig – hacsak nem a nagyon drága cseppfolyós importforrást választjuk – politikai aggályokat hordoz Európa számára. „Az orosz gázfüggőség újbóli növekedésétől az unió döntéshozói legalább annyira félnek, mint az atomenergiában rejlő kockázatoktól.” A szénerőművekre való támaszkodás így elkerülhetetlen, ez a termelési eljárás növelni fogja a villamos energia árát, amint az már a határidős jegyzésekben érzékelhető is volt. „Ugyanakkor biztosan nő az igény a gáz iránt is, ami az olajat követve drágul, és emelni fogja az inflációt, közvetve pedig a gazdasági talpra állást késlelteti a krízisből amúgy is még csak kilábalófélben levő európai gazdaságokban” – összegez az elemző.

Hosszabb távon azonban ellentétes hatások is megjelenhetnek, némileg ellensúlyozva a rövid és középtávú negatív következményeket. Olena Kyrylenko szerint ugyanis felértékelődnek a zöldenergia beruházások. Mind a magasabb energiaárak, mind pedig a nyomás az alternatívák felmutatására azt fogja okozni, hogy javulnak az alternatív energiás termelési eljárások megtérülési mutatói. „Persze sok-sok bizonytalanság rejlik még ebben a modellben is, hiszen kérdés, hogy milyen mértékű támogatásra lesznek képesek az államok a zölden termelt energia árának kiegészítésében, illetve rendelkezésre állnak-e majd azok a finanszírozói források ebben a szektorban, amik az elmúlt években már helyüket keresték. Ebből a szempontból optimista vagyok” – mondta a szakember. Az elemző szerint javulni fog a megítélése az alternatív energiacégeknek, amilyen idehaza az E-Star, vagy a PannErgy, és profitálhat az energiaipar átalakulásából a CEZ, vagy éppen a MOL is. Ezek a hatások azonban messze nem olyan erősek, hogy önmagukban átalakítanák Európa energiapiacát. Például, ha az extrém mértékben elszabaduló nyersanyagárak megbéklyózzák a gazdaságot, akkor máris nem erre fogunk emlékezni – figyelmeztetnek a szakértők.