Mintha kezdené belátni a kormány, hogy a pénzügyi tranzakciós illetékkel óriási károkat okozhat a gazdaságnak. Legalábbis így lehet érteni, hogy Varga Mihály szerint valós a félelem, hogy a vállalkozások tömegesen menekíthetik ki pénzforgalmukat külföldre az új adónem miatt. Könnyen lehet azonban, hogy a kabinet még mindig nincs tisztában a veszéllyel, amit a tranzakciós adóval hozhat az országra. Hiszen egy hete sincs, hogy benyújtotta a parlamentnek a 2013-as költségvetést, amelybe több mint a kétszeresét tervezte be az eredetileg beharangozott tranzakciós illetékbevételnek. A 283 milliárd forintos tervszám közel a GDP egy százaléka, és több mint duplája az eddigi bankadó bankokra eső részének, ami tavaly – a végtörlesztéssel együtt – elég volt ahhoz, hogy veszteségbe fordítsa a szektort. Ráadásul a költségvetés tervei szerint 2014-től a tranzakciós illetékbevétel tovább emelkedik 322 milliárd forintra.

Láthatóan nem fél a tranzakciós adó káros hatásaitól Matolcsy György sem, aki múlt heti sajtótájékoztatóján azt bizonygatta, hogy ez még mindig kevesebb összeg, mint amennyit beszedhetne a kormány az új közteherrel, és akár a szektorral való egyeztetés nélkül is bevezethetné. A nemzetgazdasági miniszter azt is mondta, a pénzügyi tranzakciós illetékben az a jó, hogy nagyon széles bázist terhel, így mindenkinek csak keveset kell fizetni.

Hatalmas teher a cégeknek

Ha csak a lakosságot vennénk, még lenne is ráció a nemzetgazdasági miniszter állításában. Hiszen egy családnak valóban nem nagy teher a tranzakciónként egy ezrelékes illeték: 100 ezer és egymillió forint közötti pénzforgalommal számolva körülbelül 100 és 1000 forint közötti pluszköltséget jelenthet majd havonta. Nem a lakosság azonban az érdekes ebben a történetben, a tranzakciós adó ugyanis semmi másról nem szól, mint a vállalatok és a bankok megadóztatásáról, mert a bevétel nagyobb része elvileg ezektől a szereplőktől folyna be a költségvetésbe. A vállalatok pénzmozgásainak megadóztatásából azonban akkora baj lehet, hogy ez lesz az igazi pénzügyi armageddon Magyarországon – mondta egy nagy kereskedelmi bank neve elhallgatását kérő, vezető pozícióban dolgozó munkatársa.

Az egy ezrelékes illetékkulcs csak a kisembernek tűnik kevésnek, a vállalatok és a bankok viszont olyan mértékű pénzeket mozgatnak, hogy ennek a kulcsnak még a százada is nagy teher lenne számukra. Egy nagyobb középvállalkozásnak ugyanis nem pár százezer, hanem akár 10 milliárd forintos a pénzforgalma havonta. Pénzintézetekben dolgozó, a vállalati pénzmozgásokra rálátó szakemberek szerint egy egymilliárd forintos utalás rutin művelet, naponta több száz ilyet bonyolítanak le a nagy kereskedelmi bankok Magyarországon.

Az említett kereskedelmi banki forrás szerint nincs olyan cég, amely egy egymilliárd forintos utalásért hajlandó lenne kifizetni egymillió forintot, vagy akár egy 100 milliós pénzmozgásért 100 ezret, mint ahogyan az is elképzelhetetlen, hogy a bank nem hárítja át a cégekre ezt a terhet (a parlament előtt lévő törvényjavaslat szerint ugyanis az adó alanyai a pénzintézetek). Az új közteher túlzó mértékét emellett jól mutatja az is, hogy aránytalanul a sokszorosa annak az 1500-2500 forintnak, amit a bankok jelenleg elkérnek egy-egy ilyen utalásért. Egy másik elgondolkodtató példa az a szintén hétköznapinak számító eset, amikor egy vállalat nagyobb összeghez jut (például egy értékesítésből) azonban csak egy idő múlva, tegyük fel egy hét múlva lesz szüksége újra a pénzre (például akkor kell kifizetnie egy újabb nyersanyagszállítmányt). Ilyenkor a vállalat a pénzt egy hétre elhelyezi betétként valamelyik bankban, és például egy 10 milliárdos összegre heti kamatként keres fél- vagy egymillió forintot. Az állam viszont ebből 10 millió forintot venne el tranzakciós illetékként, így a vállalatnak a fél- vagy egymillió forintért tízmilliót kellene fizetnie.

Tárt karokkal

Filep István

Hatalmas teher a bankoknak is

A vállalati ügyfelek pénzmozgásainak megadóztatása mellett jelentős terhet jelentene a pénzügyi tranzakciós illeték a bankoknak amiatt is, hogy az illeték hatálya alá tartoznának az olyan bankközi pénzmozgások, amelyeket a pénzintézetek tipikusan a likviditásuk menedzselésére, illetve eszközeik és forrásaik (hitelek és betétek) egyensúlyának biztosítására használnak. Ez egyébként a jogszabályokból adódó kötelezettségük is, így az illetékkel sok esetben egy jogszabályból következő tevékenység miatt kellene közterhet fizetniük.

Ilyen tipikus bankközi pénzmozgás az úgynevezett devizacsere-ügylet (devizaswap), amikor például egy bank úgy biztosítja a kihelyezett euró- vagy svájcifrank-hitelei egy részének devizafedezetét, hogy a betétekből összegyűjtött forintját elcseréli egy másik, jellemzően külföldi bankkal a szükséges devizára. Ilyenkor a két pénzintézet megállapodik, hogy később visszacserélik a devizát, és kölcsönösen előre meghatározott kamatot fizetnek egymásnak. Az ilyen ügyletek időtartama jellemzően néhány nap és több év is lehet.

Vaskesztyűvel füstöt fogni

A tranzakciós illetékkel az lesz a kormány legnagyobb gondja, hogy az adóalap vállalati része nagyon könnyen reagál a változásra. Olyan ez a próbálkozás, mint vaskesztyűvel füstöt fogni, mert a céges pénzmozgások egy szegmensét gyakorlatilag nem lehet megadóztatni – mondta egy nagy kereskedelmi bank neve elhallgatását kérő elemzője, aki szerint a vállalatok a nyitott határokat, a tőke szabad mozgását és az internet által kínált előnyöket kihasználva rendkívül gyorsan áthelyezhetik pénzforgalmuk nagy részét egy másik országba.

Az új helyzetre a magyarországi kereskedelmi bankok is valószínűleg úgy reagálnak, hogy a saját külföldi anyabankjukhoz vagy egy csoporton belüli külföldi leánybankhoz terelik az ügyfeleket. Ez egy-két nap alatt megoldható, elegendő hozzá egy szerződésmódosítás az ügyféllel. A pénzek külföldre utalása nem fog sokba kerülni, egy nemzetközi tranzakció jellemzően 5-20 euróba (1500-6000 forintba) kerül. A hazai vállalati pénzforgalom kitelepítése a bankoknak sem lesz bonyolult feladat: egyik napról a másikra kivisznek külföldre 5-6 üzletkötőt, felállítanak egy magyar helpdesket, és megy tovább az üzlet. Az elvándorlásra pedig egy iparág fog ráépülni villámgyorsan Ausztriában és Szlovákiában. Ennek a folyamatnak egyébként kedvezhet az is, hogy július elsejétől életbe lép az úgynevezett SEPA (Single Euro Payments Area) -rendszer. Az európai gazdaságokban ezután bármelyik bank vezethet külföldön – akár Németországban vagy épp Ausztriában – forintszámlákat, és működtethet forintelszámolást is.

A magyar ügyfél ugyanazt a képernyőt fogja nézni, ugyanazzal a kóddal lép be és ugyanolyan egyszerűen intézi majd a tranzakcióit, mint eddig, egy különbséggel, a pénz már máshol lesz – vázolta a helyzetet egy neve elhallgatását kérő banki vezető. Mint hozzátette, vállalati ügyfeleik közül már többen érdeklődtek a pénzforgalom külföldre helyezésének lehetőségeiről, azt pedig, hogy a tranzakciós illeték életbelépése előtt kiviszik a pénzüket, kész tényként kezelik.

Kiüríthetik a bankrendszert

A vállalati pénzmozgásokra rálátó pénzintézeti szakemberek szerint a folyamat végeredménye az lesz, hogy a likviditás kimegy a bankrendszerből. Hogy mekkora is lenne ez az összeg, arról megoszlanak a vélemények. Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke korábban a hvg.hu-nak azt mondta, a felső korlát nélküli pénzügyi tranzakciós illeték hatására a magyarországi bankolás fele külföldre távozhat. A Portfolio.hu elemzése szerint az érintett érzékeny pénzállomány, a vállalatok és a privát banki ügyfelek látra szóló betéteinek nagyságrendje több mint 13 milliárd euróra rúg (a GDP kb. 13 százaléka!), amiből a deviza körülbelül 3,3 milliárdot tesz ki (a GDP 3 százaléka).

A pénzintézetek nevük elhallgatását kérő elemzőinek várakozása szerint a pénzügyi tranzakciós illeték hatására a vállalatok devizájának közel 100 százaléka és a forintállományuk egy része hagyhatja el az országot. Ha ez megtörténik, jelentősen megnő a magyar pénzügyi rendszer sebezhetősége, ugyanis az egyébként is jelentős (európai összehasonlításban gyenge) 130 százalék közeli hitel/betét arány tovább romlik (ez mutatja azt, hogy a bankoknak mennyi kihelyezett hitelük van a betéteikhez képest).

Nem lesz hajtóerőnk

A vállalati pénzforgalom külföldre távozásának egyik leginkább fájdalmas következménye a hitelek, elsősorban a devizahitelek drágulása lesz. Ez még inkább ellehetetleníti a vállalkozások finanszírozását, hiszen jellemzően ők vesznek még fel egyáltalán devizahitelt, mert jóval olcsóbb a kitermelhetetlenül drága forinthitelnél. Ezzel a magyar gazdaságnak még kevesebb hajtóereje lesz, mint eddig.

A bankoknak a hitelezés továbbszűkítésén kívül nem lesz más választásuk, hiszen ha a vállalatok devizája elhagyja az országot, akkor legfeljebb drága külföldi devizaforrást tudnának kihelyezni. Ugyanis még az anyabankjuktól is az úgynevezett országkockázati felárnak (CDS) megfelelő kamatért jutnak csak devizához. Ez jelenleg 5-6 százalékos kamatot jelent, a kihelyezett hitel azonban ennél magasabb kamattal kerülne a vállalkozásokhoz, hiszen még rámenne a bankok marzsa.

A kamatokat még tovább emelné, hogy a tranzakciós adó tönkretenné a bankok vállalati pénzforgalom megszervezésére és optimalizálására szakosodott üzletágát (az úgynevezett cash-menedzsmentet). Ez azért drágítaná a hiteleket, mert a cash-menedzsment jellemzően összefonódik a vállalati hitelezéssel. Ha például egy cég hitelért folyamodik, akkor úgy kaphat olcsóbb hitelt, ha a továbbiakban a hitelező bank vezetheti a számláit (számlavezetés nélkül pedig sok esetben valamivel drágábban kínálnak kölcsönt a cégeknek).

Ez a banknak azért éri meg, mert a számlavezetési melléküzleten kapja meg azt a nyereséget, amiről a hitelnél lemond, másképp fogalmazva ez finanszírozza az olcsóbb vállalati hitelezést. Ha tehát ennek az üzletágnak a tranzakciós adó bevezetésével vége lesz Magyarországon, a kedvezményes vállalati hitelkamatok is megtizedelődnek.

Elkerülik a befektetők Magyarországot

Az új adó ugyancsak káros következménye lehet, hogy tovább rombolja a befektetői bizalmat Magyarországgal szemben. Ez annyira nem elvont probléma, hogy az ország negatív megítélése miatt jelenleg is alig jön befektető az országba, melynek okai között valószínűleg hangsúlyos, hogy rendkívül kockázatosnak tartják a magyar gazdaságpolitikát. Ennek a félelemnek alapot adhattak a kormány olyan intézkedései, mint a kiugró mértékű bankadó, a döntően multinacionális vállalatokat terhelő válságadók, a magánnyugdíjvagyon államosítása, vagy például az üzleti szerződések megbízhatóságát megkérdőjelező kedvezményes végtörlesztés lehetővé tétele.

A tranzakciós adó ezt az üzenetet erősítheti, hiszen ez is a vállalkozásokat sújtó, túlzott mértékű elvonás, mely miatt a külföld várhatóan még kevésbé mer majd Magyarországon befektetni, ami egyaránt jelenthet kevesebb beruházást, a jelenleginél is alacsonyabb tőzsdei részvényforgalmat, vagy például drágább államadósság-finanszírozást. Azok a befektetők pedig, akik itt vannak, igyekezni fognak a pénzforgalmuk és az ügyleteik legnagyobb részét külföldön bonyolítani.

Ezzel párhuzamosan a cash-menedzsment leállításával a bankok tovább folytathatják magyarországi tevékenységük leépítését, a banki dolgozók elbocsátását. Az elmúlt három évben 4000-en veszítették el munkájukat a magyar bankszektorban, ami nem kis veszteség, tekintve, hogy a banki dolgozók jellemzően nem alapfokú képzettséggel rendelkező munkavállalók.

Hány pofon lesz?

A tranzakciós illetékből jelenleg kommunikált drasztikus bevétel részben lehet blöff is a kormány részéről. Mint az utóbbi két évben már annyiszor megesett, a történet most is arról szól, hogy beígérnek a bankoknak öt pofont, és aztán mindenki örül, hogy csak kettőt kap – értelmezte a helyzetet egy nagy kereskedelmi bank neve elhallgatását kérő elemzője.

Befékeznek még jobban

Kiss-Kuntler Árpád

Ezzel általában egyetértenek más bankok elemzői is, esetleg még annyit tesznek hozzá, hogy a kormány az IMF-tárgyalások előtt igyekszik elfoglalni pozícióit a számára fontos adónemekben és összeghatárokon. Azt viszont fontos hozzátenni, hogy a költségvetés felől nézve nem olyan biztos, hogy az öt pofon elmarad. Jövőre ugyanis (mint idén), a kormány csak komoly megszorításokkal lesz csak képes tartani a Brüsszel által elvárt 3 százalék alatti költségvetési hiányt.

Mit tehetne a kormány?

A kormány nem hagyhatja ki a teljes vállalati réteget, ha érdemi bevételt akar a pénzügyi tranzakciós illetékből. Azonban a hvg.hu által megkérdezett banki szakértők szerint több ponton módosíthatja és módosítania is kell a tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslatot, ha el akarja kerülni a pénzügyi összeomlást. A tőzsdéhez kapcsolódó tranzakcióknak kivételnek kellene lenniük, az 1984-ben bevezetett (majd a teljes kudarc miatt 1991-ben megszüntetett) svéd tranzakciós adó példája ugyanis azt mutatja, hogy ezek az ügyletek azonnal elhagyják az országot, ha megadóztatják őket. Esetleg egy rendkívül kedvező, alacsony kulcs jelenthet megoldást, ahogy a tranzakciós adó ezen a területen Nagy-Britanniában működik.

Emellett a kormánynak felső korlátot kell bevezetnie a tranzakciónkénti adóbevételre, ahogyan eredetileg tervezte. Az április végén nyilvánosságra hozott konvergenciaprogramban még az szerepelt, hogy a fizetendő adó értékhatára 30 ezer forint lesz, de később a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslatból ez a lehetőség kimaradt. Ha utóbbit vezetnék be, akkor 30 millió forint felett minden tranzakció után ugyanúgy 30 ezer forint közterhet kellene fizetni. Ha viszont nem lesz felső korlát, akkor például egy 10 milliárd forintos pénzmozgás után 10 millió forintot kell fizetnie egy cégnek.

A 30 ezer forintos maximum azonban biztosan túl sok lenne, ugyanis ezzel egy tranzakció Magyarországon 5-20-szorosa lenne annak, amit külföldön kell fizetni egy utalásért. Egyes banki szakemberek szerint legfeljebb 500-1000 forintos maximális adóterhet tűrnének el a vállalatok tranzakciónként, de az összeghatár belövésére mindenképpen szükséges lenne egy alaposabb vizsgálat. Emellett a kormánynak minden olyan technikai műveletet ki kellene vennie az adó hatálya alól, amely túl nagy terhet ró a banközi pénzmozgásokra.