A jelenleginél alacsonyabb jegybanki alapkamat indokolt a várható inflációs és pénzügyi piaci folyamatok, valamint a tartósan gyenge hazai kereslet miatt – ezzel magyarázta a monetáris tanács kedd délután kiadott közleményében az újabb jegybanki kamatvágást. Az állásfoglalás szerint a gyenge belső kereslet tompítja a költségsokkok inflációs hatását, és azok lecsengése után az inflációs cél teljesülni fog. A testület kétéves csökkentési szünet után augusztus végén vágott először 25 bázispontot az alapkamatból, úgy hogy a kormánypárt által tavaly tavasszal megválasztott külsős tagjai 4:3 arányban leszavazták a jegybank kamattartás mellett voksoló vezetését (Simor Andrást és két alelnökét). Már akkor sejthető volt, hogy ezzel kamatcsökkentési ciklus kezdődött.

A jelek szerint a tanácsot az bátorította kamatvágásra, hogy úgy látják, az európai adósságválságot kezelő intézkedések érdemben javítják a globális pénzügyi piaci környezetet, ami a hazai pénzügyi eszközök felárát is tartósan mérsékelni fogja. Vagyis inkább a pénzügyi kockázatokra, mint a pénzromlásra figyelnek. Az inflációs folyamatok alapján nem lehetett volna kamatot vágni már agusztus végén, és most sem. A Magyar Nemzeti Bank kedden kiadott inflációs előrejelzése szerint ugyanis 2013-ban 5 százalék lehet a pénzromlás mértéke, míg korábban csak 3,5 százalékra számított. Ez valószínűleg inkább a kamatemelést indokolná, nem pedig a kamatcsökkentést, feltéve, hogy a monetáris tanács harcol az infláció ellen.

Lemondtak az inflációs célról?

A kamatcsökkentésnek inflációnövelő hatása van, ami fájdalmasan érinti azokat a társadalmi rétegeket, akiknek az érdekérvényesítő képessége alacsonyabb, emellett hosszabb távon rosszat tesz a gazdasági növekedésnek is. A pénzromlás üteme idén 6 százalék körül alakulhat (a külső áremelő hatások és az adóemelések miatt), ami a jegybank 3 százalékos inflációs céljának kétszerese (és Európa legmagasabb inflációja). A tanács már az első kamatvágás utáni indoklásában is elismerte, hogy az árindex 2013-ban is számottevően meghaladhatja a középtávú cél értékét, az inflációs cél elérése pedig várhatóan kitolódik (az augusztus végéig fenntartott 7 százalékos kamattal még elérhető lett volna). A cél kitolódását az újabb indoklásban is elismeri a tanács, és már csak 2014 második felére várja a 3 százalék elérését.

A jegybanki alapkamat alakulása Magyarországon - kattintson a nagyobb méretért!

Magyar Nemzeti Bank / MTI

A tanács magyarázata azért érdekes, mert burkoltan kitolja az inflációs célt, és a jelek szerint a gazdasági növekedés elősegítése elsőbbrendű számára, mint az infláció letörése (pedig a törvény szerint ennek fordítva kell lennie). Az alacsonyabb alapkamat ugyanis tankönyv szerint a hitelek olcsóbbá tételével növelheti a gazdasági aktivitást. Hozzá kell tenni azonban, hogy az ingadozó és a tartósan magas infláció viszont csökkenti.

Azt, hogy a tanács nem az inflációs célra figyel, az is mutatja, hogy az indoklás alapján a tanács elsősorban a magyar kockázati felár csökkenése miatt látott teret a kamatvágásra augusztusban. Mint a közlemény írja, „az elmúlt negyedévben mind az inflációs, mind a makrogazdasági kilátások számottevően romlottak, míg a globális pénzügyi piaci környezet és ennek következtében Magyarország kockázati megítélése érdemben javult. Ezeket a tényezőket mérlegelve a júliusi tartást követően a monetáris tanács augusztusban az irányadó kamat 25 bázispontos mérséklése mellett döntött”.

Mit akarnak a külső tagok?

Az augusztusi kamatvágást megelőző hónapokban egy kisebbfajta nyilatkozatháború bontakozott ki a sajtóban a monetáris tanács új külső és belső tagjai (a jegybank vezetése) között. Az MNB alelnökei egyaránt felhívták a figyelmet, hogy az inflációs kilátások és az IMF-tárgyalások nem indokolják a jegybanki alapkamat csökkentését, sőt egy túl korai enyhítés a jegybank szavahihetőségének rontásával még vissza is üthet. A külsős tagok ezzel szemben egyre több alkalommal jelezték a kamatcsökkentést jobbára külföldi sajtóorgánumokban.

Bártfai-Mager Andrea

Stiller Ákos

Az, hogy a külsős tagok nem fogják figyelembe venni a kamatcsökkentés objektív akadályait, már kinevezésükkor egy kockázat volt. Ugyanis az, hogy a kormánypárt támogatta őket, magában hordozza a veszélyt, hogy egyszer megvalósítják a Fidesz régi kamatcsökkentő álmait. A tavaly tavasszal, 2017-ig kinevezett külső tagok egytől egyig Járai Zsigmondhoz köthetőek (aki a Fidesz holdudvarába tartozó közgazdászok első számú szereplője volt korábban). Hárman a Magyar Nemzeti Bankban dolgoztak Járai 2001-2007 közötti jegybankelnöksége alatt, a negyedikkel kevésbé formális viszonyban volt.

A kormánypárt már a 2010-es választási győzelem előtt követelte a kamatvágást, és keményen támadta a jegybank elnökét. Ebben szerepet játszhatott, hogy a kormánynak nem felelt meg egy vele szemben álló, független jegybank, amely szigorú monetáris politikával ellensúlyozza a kormány fiskális lazításra tett kísérleteit (például az infláció vagy a pénzügyi rendszer kockázatainak növekedését kamatemeléssel kompenzálja).

Mire számítanak?

A monetáris tanács szerint az európai válságkezelő intézkedések idővel beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, és 2013-ban az európai konjunktúra folyamatosan erősödhet. A magyar gazdaság növekedési kilátásai romlottak, a kibocsátás 2013-ban is csak lassan növekedhet – írja a közlemény. A nemzeti bank legfrisebb adatai szerint 1,4 százalékkal csökken, jövőre pedig 0,7 százalékkal nőhet a magyar bruttó hazai össztermék. Ez rosszabb a korábbi várakozásnál, melyben idénre 0,8 százalékos visszaesést, jövőre ugyanekkora növekedést vártak.

A tanács megjegyzi, hogy a makrogazdasági folyamatok várható alakulását és ezzel összefüggésben a monetáris politika mozgásterét jelentős bizonytalanság övezi. A monetáris politikai lépeseket elsősorban az inflációs folyamatok várható alakulása, a gazdaság ciklikus helyzete és a kockázati megítélés befolyásolja.

A pénzügyi piaci környezet alakulása ugyancsak érdemben befolyásolhatja a monetáris politikai lépéseket. A monetáris tanács a kockázati megítélés alakulásával kapcsolatban a jelenleginél kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzet kialakulására is lát esélyt. A kockázati felárak mérséklődését támogathatja a várakozásoknál sikeresebb európai válságkezelés, valamint az államadósság finanszírozásának kockázatait mérséklő hazai gazdaságpolitikai intézkedések. Ugyanakkor amennyiben a kormányzat, az Európai Bizottság és az IMF közötti megállapodás meghiúsul vagy számottevően elhúzódik, akkor a kockázati felárak érdemben emelkedhetnek.

Olvassa el Farkas Zoltán, a HVG újságírójának véleményét a jegybanki folyamatokról és a kamatdöntésről!