A Fővárosi Törvényszék jogerősen hatályon kívül helyezte a villamosenergia-szolgáltatók ez évi díjait szabályozó MEH-határozatot. Ezzel még kínosabbá vált a miniszterelnök március 11-edikei parlamenti kirohanása az energiaszolgáltatók és a bíróság ellen. Az is kínos volt, amikor a bíró kérdésére a Magyar Energia Hivatal (MEH) képviselője magyarázta, hogyan határozták meg az új díjakat. Egyszerű: hasra ütéssel – írják a Pénzkérdés blog szerkesztői bejegyzésükben.

Az áramszolgáltatók húsz indokkal támadták a MEH tavalyi határozatát. Ebből hármat fogadott el a bíróság, igaz, bármelyik elegendő lett volna ahhoz, hogy a Bíróság érvénytelenítse a MEH határozatát. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy a kormányhivatal – erősen leegyszerűsítve a bíróság álláspontját – a hasra ütés módszerét alkalmazta az idei díjak megszabásakor. 

A blog összesítése szerint sok-sok milliárdról van szó. A szolgáltatók öt különböző feszültségi szinten szállítják az áramot a lakosságnak és az iparnak. Ennek költségei különbözőek. A MEH 2012-re 204 milliárd költséget osztott szét a különböző feszültségszintek között. 2012-ben ebből 76 milliárd forint jutott a (lakossági) kisfeszültségre, amit 2013-ra 62 milliárdra szorítottak vissza. Az áramszolgáltatók tehát ennyivel kevesebbet számlázhattak ki a kisfogyasztónak.

A tárgyalás látványos, és kínos része volt a Pénzkérdés blog szerkesztői szerint, amikor az energiahivatal nem tudta megmagyarázni, milyen alapon osztotta szét a költségeket. Az derült ki, hogy visszafelé számoltak. Alapul vettek mintegy 200 milliárdot, amit átláthatatlanul szórt szét a különböző feszültségszintek között, azzal, hogy mérsékeljék a lakossági terheket. Világos a szándék, de nem sikerült jogszabályszerűen végrehajtani. A bírósági ítélettől függetlenül nem kérdés, hogy – rövid távon legalábbis – legyűrik az energiaszolgáltatókat a blog szerkesztői szerint.