Rámehet a gatyánk a betétdíjas joghurtra
Betétdíjassá válna az ásványvizes palack, és 30 forint lenne valamennyi betét díja, legyen az boros- vagy sörösüveg, netán görög joghurtos műanyag csésze. Ezzel kevesebb szemét, de sokkal több pénz keringene a gazdaságban – ígéri Illés Zoltán. A környezetügyi államtitkár nem először festi le ezt a víziót, igaz, most sem ígéri holnapra. Addig is jó lenne megválaszolni, hogy biztosan jó lenne ez nekünk?
Tízmilliárd forintos beruházással a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) bevezetné a betétdíjrendszert, ami a számításaik szerint évi 90-100 milliárd forintos forgalmat generálna, mert az egységesen 30 forintos betétdíjat az üveg- és a PET-palackokon túl a műanyag joghurtos poharakra is kivetnék. Ezt Illés Zoltán környezetügyi államtitkár vázolta fel a Magyar Hírlapnak, hozzátéve, hogy minderre a szaktárca a 2014-es választásokat követően kerítene sort.
Illés azt állította, hogy a rendszer jelentős környezetvédelmi hasznot termelne, és a fenntartása nem terhelné sem a költségvetést, sem a fogyasztókat – igaz, az utóbbiakat csak azt követően nem, hogy az első visszaváltós palack árát kifizették, és utána átállnak a cserére.
Ebben a témában a legutóbb idén tavasszal értekezett az államtitkár. Akkor éppen arról, hogy az ügy lekerült a kormányzati napirendről. Az érintett civil és iparági körök azért is csodálkoznak a bejelentésen, mert a területen nagy az összevisszaság: az idén januárban életbe lépett hulladékgazdálkodási törvényhez a végrehajtási rendeletek még mindig nem készültek el, a törvényt viszont máris több helyen átírták. „Ilyen környezetben nehéz komolyan venni, hogy mi lesz majd a választások után” – mondta a hulladékgazdálkodási szabályozásokba belelátó forrás.
Mint a kő, papír, olló…
Jelenleg is működik betétdíjas rendszer Magyarországon, de csak önkéntes alapon. A „működési terület” a hazai gyártású sörösüvegek, illetve néhány szörpös és borospalacktípusra korlátozódik. Így gyakori eset, hogy a boltok, bolthálózatok üvegvisszaváltói csak azokért a palackokért fizetnek, melyeket éppen akkor maguk is forgalmaznak.
Az üvegbetét kérdésében azonban nem csak az itthoni szakpolitikai rövidlátás hibáztatható, hanem az Európai Unió egyik legfőbb alapelve, az áruk szabad áramlása is. A problémát az okozza, hogy a borosüvegekre nincsenek egységes formai előírások, a tagországok pedig az import üvegekkel nem nagyon tudnak mit kezdeni. Amíg nincs az EU-ban egységes üvegpalack-gyártási regula, mutatott rá Rátz Judit, a Humusz Szövetség vezető szakértője, mint ahogy az az uniós raklapok esetében jól működik, addig az összes üveges termék "csomagolóipari visszaforgatása" nem képzelhető el.
A betétdíjas PET-palackok kérdése sem mai keletű, miután már régóta évi több ezer tonna, nem lebomló szemét termelődik az egyszer használatos műanyag flakonok miatt. A nagy italgyártók azonban eddig sikerrel ellenálltak a többutas betétrendszer kötelező bevezetésének. Így míg a ’90-es évek végén a Coca Colát is rá lehetett kényszeríteni arra, hogy visszaváltható, 6-8 alkalommal újratölthető palackban forgalmazza az üdítőit, az ezredfordulót követően ezeket a palackokat kivonták a forgalomból. A Coca Cola is arra hivatkozott, hogy a visszaváltható palack drágább, mint az eldobható, és ha szelektív hulladékként az utóbbit feldolgozzák, akkor ledarálva palackokat a granulátumot visszaforgathatják a gyártásba.
Ami a bejelentésből igazi kakukkktojásnak számít, az a joghurtos poharak bevonása a betétdíjas rendszerbe. „Ez nekem teljesen új" – vallotta be Szilágyi László független parlamenti képviselő, környezetvédelmi aktivista, aki nem tud arról, hogy a joghurtos pohár bármilyen szakmai anyagban előkerült volna. Az ötlet szerinte két szempontból is irreális: a relatíve olcsó termék árába nem lehet 30 forintos betétdíjat beépíteni, amiért már vállalnák az emberek a szelektív gyűtést. „A flakonok tisztítása miatti plusz vízterhelés mellett a feldolgozókapacitás is hiányzik” – magyarázta a PM-es politikus, aki szerint „a betétdíjat az üdítőitalok területén réges-rég be kellett volna vezetni, az ásványvizes lobbinak viszont még biztosan lesz egy-két szava egy olyan visszagyűjtési rendszerhez, ami 30 forintos betétdíjon alapul”.
Kézi vagy inkább automata?
Az már márciusban megjelent a tárca kommunikációjában, hogy 30 forint lehet a betétdíj, ami még csak az egyszer használatos italcsomagolásokra vonatkozott. Mint azt az Index megírta: a környezetügyi államtitkár akkoriban 25 milliárd forintos pluszbevételt vetített előre, amiből mostanra 15 milliárd ígérete maradt. Igaz, az már akkoriban is felmerült, hogy a rendszer kiépítése jóval többe kerülhet a tervezettnél, nem beszélve az üzemeltetés költségeiről.
„Ha az államháztartási hiány csökkentése az igazi cél, akkor abból nem lesz rendes hulladékhasznosítási rendszer” – véli a piacon nagy befolyással rendelkező cégek egyikének a vezetője. Szerinte Illés ugyan azt mondhatja, hogy a betétdíjrendszer bevezetése a fogyasztóknak csak először kerül majd pénzbe, de azzal kevesen vannak tisztában, hogy az átalakítás költségeit is a fogyasztók fizetik majd meg. Az államtitkár szerint az infrastrukturális szükségletek 10 milliárd forintos keretből rendezhetők, de ezt az iparági források közül senki nem hiszi el.
A betétdíjas rendszer ugyanis éppen azért kerül sokba, mert minden kisboltba telepíteni kell hozzá az infrastruktúrát. Ezt Illés Zoltán tervei szerint az állam automata gépek telepítésével oldaná meg, melyek automata üzemmódban szelektálnak a bedobott palackok között, és adják ki, hogy mekkora betétdíj jár. De mivel egy ilyen berendezés bekerülési költsége 3 millió forinttól indul, a 10 milliárdos keret az ország 3200 településének automataigényét nemigen tudná kielégíteni.
Ha a betétes rendszer informatikai igényeit, az online pénztárgépek ki is tudják szolgálni, az automaták helyigénye akkora, hogy 200 négyzetméternél kisebb boltokba nem is lehetne telepíteni azokat. Ez esetben a bolton kívülre installált készülékekhez a védelmet is meg kellene teremteni, amit valakinek szintén fizetnie kell. Ezen kívül költséget jelent az is, hogy a palackokat egyedi kóddal kell ellátni a szelektálhatóság és a származás beazonosítása érdekében – ez akkor is költség, ha a kormány direktben a gyártókra és csomagolókra hárítja ezt a terhet.
Az automata rendszer kiépítése költséges beruházás, a kézi gyűjtés mint alternatíva azonban a rendszer működési költségeit többszörözheti meg. A példa kedvéért: ha egy kisboltban az eladó szelektálja elő vonalkód vagy QR-kód leolvasásával a betétdíjas csomagolóanyagokat, akkor azokat csak zsákokba gyűjtheti, préselnie nem szabad. Így a szelektálás külön központokat igényel, ahová teherautóknak kell elvinniük a szállítmányt, miközben rakományuk 4/5 része levegő. Ennek a rendszernek a velejárói az üzlet mellett tornyosuló szeméthegyek, ahogy ezzel a problémával legutóbb Horvátországban szembesültek is.
Az átgondolatlan indulás hátrányokat okoz
A betétdíjas rendszer kötelezővé tételének várható előnyei leginkább a PET-palackok esetében érvényesülhetnek. Évente mintegy másfél milliárd PET-palack kerül idehaza forgalomba, ebből az óvatosabb becslések szerint is legalább 48 ezer tonnányi csomagolási hulladékként végzi. Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés térnyerése ellenére is alig éri el a 20 százalékot a visszagyűjtési szint – miközben ez a mutató Németországban és Belgiumban 80 százalék feletti. Innen nézve a betétdíj a hulladékkezelés egyik radikális eszköze lehet, ami a közterületeken és a háztartásokba is a hulladékmennyiség jelentős csökkenését eredményezheti.
Ha a betétes csomagolást kötelező lesz visszaváltani, csökkenni fog az érintett területen az egyutas csomagolású hulladékok mennyisége. Vagyis kevesebb lesz az olyan csomagolás, amit visszaváltanak ugyan, de nem töltik újra. És kevesebb alapanyagra is van szükség, mert nő az újratölthető italcsomagolások aránya, nem lesz szükség annyi új palackra. Emellett a szelektív hulladékgyűjtésbe még be nem vont területeken is elérhetővé válhat a visszagyűjtés – vázolta a hvg.hu-nak az ideális jövőképet a szabályozásban évekig szélmalomharcot vívó, neve elhallgatását kérő szakember.
Nem titkolja, a kötelező betétdíjas rendszerre való átállásnak komolyak a rizikói, miután nagy beruházási költségei vannak az indulásnál, és az is aranyszabály, hogy a magasabb költségű rendszer működtetése is magasabb költséggel jár. Ezzel magyarázható, hogy bár nyolc uniós tagországban (Dánia, Észtország, Horvátország, Németország, Svédország stb.) bevezették az egyutas csomagolásokra a betétdíjat, ugyanennyi országban alapos vizsgálódás után elálltak ettől. Hollandia pedig 2015-ben egyenesen kivezeti a betétdíjas rendszert, mert annak működtetési költségét túl soknak találta.
Mindenki a németekhez viszonyul |
Európában az egyutas csomagolóanyag-hulladékok visszagyűjtésére a gyártói felelősség elve alapján többféle rendszer alakult ki. Ezek közül az egyik a lakossági szelektív hulladékgyűjtő rendszer, a másik pedig az ún. DRS (Deposit-Refund System), azaz betétdíjas-visszaváltó rendszer. A szelektív szemétgyűjtés sok országban a hétköznapok elemi része, de a betétdíjas rendszerrel kapcsolatban a leggyakoribb hivatkozás (pró és kontra is!) a német példa. Németországban ötéves, 2001-2006 között zajló előkészítő munka után vezették be a rendszert. A betétdíj összege függetlenül a betét méretétől és anyagától jelenleg 0,25 euró (mintegy 75 forint). A csomagolásra az azonosíthatóság kedvéért költséges biztonsági jelöléseket alkalmaznak, és működnek visszaváltó automaták is. Németországban a rendszer bevezetése előtt közel 80 százalékos volt a visszagyűjtési arány, amit a betétdíjas rendszerrel 95 százalék közelébe tudtak feltornászni. Hogy ennek mi volt az ára? A beruházás értéke 725 millió euró volt, a rendszer működtetési költsége pedig évente 793 millió euróra rúg. Ezt kell legalább nullára kihozni. A német példából – és annak hibáiból – Észtország tanult talán a legtöbbet; az EU ajánlásain túl a jogszabályok kidolgozásánál olyannyira figyelembe vették a gyártók és kereskedők véleményét, hogy a feladatra nonprofit szervezetet gründoltak a gyártók és a kereskedők részvételével. A betétdíjat azonban csak az alkoholmentes és alacsony alkoholtartalmú termékek csomagolásánál tették kötelezővé. |
Először egy tanulmány kellene
A magyarországi betétdíjas rendszer bevezetéséhez mindenekelőtt és leginkább egy megvalósíthatósági tanulmányra volna szükség, mondta egy bennfentes forrás. Ennek tisztáznia kellene minden apró körülményt (pontos kereskedelmi adatok, fogyasztói szokások, hulladék-ár analízis, piaci fogadtatás, lakossági elfogadottság, a műszaki (logisztikai, informatikai, elszámoló rendszer) megvalósíthatóság, gazdasági elemzés (beruházás, költség-haszon elemzés) és környezetvédelmi elemzés (LCA), jogszabályi környezet stb. Az szerinte jó hír, hogy már vizsgáljuk a betétdíjas struktúrát már bevezetett szomszédos országok (például Horvátország) rendszereit.
Ha a magyar rendszer indulására csak a 2014-es választásokat követően kerülhet sor, akkor arról sok konkrétumot nem lehet mondani, mivel jelenleg nincsenek kidolgozott, a rendszer szereplőivel is egyeztetett elképzelések. Márpedig a rendszerszintű bevezetésen akkor lehet dolgozni, ha konkrét rendszer működésére is vonatkozó elemek is ismertté válnak. Ha ez utóbbi elkészül, a rendszer indításához az uniós tapasztalatok szerint bő egy évre biztosan szükség lehet.
Regulázva ösztönöz az EU |
Jelenleg az Európai Unió a tagállamokra bízza, hogy melyik rendszert működtetik. Az EU négy éve hozott ajánlása (2009/C 107/01) szerint több szempontot is figyelembe kell venni a kötelező betétdíjas rendszer bevezetésénél. Fontos tézis, hogy a rendszer nem akadályozhatja indokolatlanul a kereskedelmet, nem torzíthatja a versenyt, és a bevezetéséhez elegendő időt kell biztosítani az érintettek számára. |
A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ) szerint a rendszer bevezetése a gyakorlatban 2015 előtt már nem valószínűsíthető. Ha a törvényhozás a jövő évi választások után napirendre is tűzi a témát, a rendszerindításhoz szükséges beruházások lebonyolítására aligha lesz elegendő fél év. „A rendszerindításra az év eleje tűnik a leginkább ideálisnak” – mondta Farkas Hilda. A KSZGYSZ szakembere szerint mindenek előtt a biztos jogszabályi háttér megteremtése volna a legfontosabb, az, hogy a kérdést a hulladékgazdálkodás egészéhez igazítottan kezeljék. Noha az EU elvárása az volt, hogy Magyarország 2013-ig készítse el a saját, országos méretű hulladékmegelőzési tervét – ami az első lépcsőfoka lehet az átgondolt hulladékkezelési tervnek és rendezésnek –, ez jelenleg sincs meg. Pedig a betétdíjrendszer bevezetésének kérdése logikailag csak ezt követően, ehhez igazodva készülhetne el.
Rátz Judit, a Humusz Szövetség vezető munkatársa szerint az eddig megismert szakpolitikai elképzelésből főként az látszik, hogy továbbra sincs meg a rendszerszintű szemlélet, és a politika „ismét csak belepiszkál az egyébként is rosszul működő rendszerbe, ahelyett, hogy szisztematikus építkezést folytatna”. A civil szervezet leginkább azt az irányt támogatná, melyek a visszaváltást újratöltéssel kombinálnák, mert az egyutas termékek, vagy a visszagyűjtött és ledarált, és úgy újrahasznosított termékek további problémaforrást jelentenek idehaza: a hazai fogyasztót ma semmi nem tereli abba az irányba, hogy újrahasznosított anyagból készült termékeket vásároljon. Rátz Juditék tapasztalata az, hogy az emberek fejében óriási káosz van a hulladékkezelés módszertanával kapcsolatban, és ezt – megfelelő kommunikáció híján – a betétdíjak bevezetése is csak tovább bonyolíthatja.
Szilágyi László a parlamenti előkészítéssel kapcsolatban elmondta: az jó irány, hogy közvetlenül a hulladéktörvényben készítik elő a helyet a kérdés szabályozhatóságnak. Ugyanakkor az új rendszer a képviselő szerint azt is jelentheti, hogy a fővárosban csak idén tavasszal elindult és több százezer kuka lecserélését célzó program, mely a szelektív hulladékgyűjtést vezetné be a háztartásokban is, hibás keretrendszerben startolt. És az 5,1 milliárd forintba kerülő projektet lényegében ki lehet dobni a kukába. Ez Szilágyi szerint akkor is pazarlás, ha a projekt költség 85 százalékát az EU fizeti.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
