Oroszország = Mordor. A magyar befektetők körében már csak ezzel a hasonlattal emlegetik a világ legnagyobb országát, mellyel az ukrán válság miatt eldurvult az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (USA) viszonya. (Mordor A Gyűrűk Ura-trilógiában a Szauron birodalmának tartott táj neve.)

Az utóbbi hetekben kölcsönösen szankciókat vezettek be az országok egymás ellen: az EU, illetve az USA pénzügyi, technológiai fegyverembargót vezetett be, az oroszok pedig a nyugati élelmiszert tiltották ki. Utóbbi lépés több százmillió eurós kárt is okozhat az uniós termelőknek, ennek ellensúlyozására kárpótlásért is folyamodhatnak Brüsszelhez egyes cégek. Magyarország is keményen megérezheti a szankciók hatását, de az oroszok lényegesen rosszabbul járhatnak, sőt már járnak is. Elmondjuk, hogy miért süllyed Oroszország egyre inkább a gazdasági mocsárba.

Visszaütnek a szankciók

Oroszország, bár a világ legnagyobb területű állama, és rengeteg értékes mezőgazdasági területtel is rendelkezik, mégis élelmiszer tekintetében egyáltalán nem önellátó, ugyanis a mezőgazdasági szektorból hiányoznak a megfelelő befektetések, a helyi cégek logisztikailag sem képesek felvenni a versenyt az uniós vállalatokkal. Kereskedelmi adatok szerint az ország húsfogyasztásának 36, tejtermékeinek, tojásmennyiségének és mézigényének 32 százalékát, zöldségfelhasználásának 30, gyümölcsigényének pedig 24 százalékát fedezik az EU-ból. Az Európai Bizottság (EB) adatai szerint majdnem 12 milliárd euró, vagyis csaknem 4000 milliárd forint értékben exportáltak az uniós cégek élelmiszert Oroszországba.

Az európai sajtoknak búcsút mondhatnak az orosz vásárlók

AFP / Olga Maltseva

Ezek a termékek most eltűnnek a polcokról. A vásárlók a sajtszekciókat már el is kezdték letarolni, legalábbis egyes moszkvai áruházakból ilyen képek érkeztek. A nyugati termékek kitiltása ugyanakkor nem csak a fogyasztóknak, hanem az éttermeknek, boltoknak is problémát okoz: ha nem lesz francia sajt, olasz narancs a polcokon, bezárhatják a boltot, vagy gyökeres profilváltást kell végrehajtaniuk – ilyen rövid idő alatt ez nem egyszerű.

Bár a kieső élelmiszer-mennyiségre minden bizonnyal tudnak az oroszok helyettesítő termékeket találni, de nem máról holnapra. Brazíliából például csirkehúst hoznának be, Chiléből halat, Fehéroroszországból és Törökországból pedig zöldséget, gyümölcsöt, de a megváltozott szállítási útvonalak szó szerint húsba vágóak lesznek az oroszok számára, és nem azonnal lépnek be az uniós szállítók helyére. Ugyanis nem véletlenül importáltak az oroszok eddig az EU-ból, onnan olcsóbban érkezett jobb minőségű élelmiszer, mint máshonnan. Így a kínálat szűkülése mellett az árak is emelkedni fognak: elemzők fél, de akár 2 százalékos árugrással is számolnak (az idei év első felében majdnem 8 százalékon pörgött az infláció) az összes terméket – vagyis nem csak az élelmiszert, hanem az autót, energiát, közlekedési jegyet is – nézve. Az élelmiszereknek jóval nagyobb lesz a drágulás.

Visszatér a hiánygazdaság, feketepiac?

Az orosz kormányzat is látja ez a problémát, így egészen megdöbbentő módon igyekeznek reagálni erre: az élelmiszerágazat szereplőivel tárgyalásokat kezdeményeznek és rögzítenék a maximális árakat. Csakhogy úgy tűnik, az oroszok kezdik elfelejteni, milyen is volt az élet a Szovjetunió és a hiánygazdaság idején: központilag megszabott árak mellett – ha az árakat túl alacsonyan szabják meg – virágzásnak indul a feketepiac, a jó minőségű termékek eltűnnek a polcokról. Nem jön el az apokalipszis természetesen, minden bizonnyal nem minden termékre vezetnének be hatóságilag megszabott árakat, de a főbb kategóriáknál újra visszatérne valamilyen szinten a szovjet rendszer.

Ezzel annak az átlagpolgárnak, aki nem engedhet meg magának sok nyugati terméket – azt döntően a gazdagok és a középosztály fogyasztja –, akár a kedvében is jár Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök támogatottsága rekordszinten, 87 százalékon mozog egy friss kutatás szerint, a válaszadók 66 százaléka szerint pedig Oroszország jó irányban halad. Vagyis a Krím elfoglalása, az ukrajnai oroszbarát szakadárok támogatásával nincsen problémája az oroszok többségének, sem azokkal a szankciókkal, melyek így is, úgy is az ő bőrükre mennek.

Akik már dörzsölhetik a tenyerüket

Az élelmiszer-szankciók azonban nem is biztos, hogy elérik az oroszok által kívánt hatást. Ha sikerült a lengyel helyett például brazil almát beszerezniük, akkor a világpiacon űr keletkezik a lengyel termelők számára, pont ott, ahová a brazilok az orosz megállapodás miatt nem tudnak szállítani. Az áru nem fog megrohadni, hanem a globalizált piacokon helyet talál magának.

A beloruszok már rányomultak az orosz embargóra: itt épp vonaton visznek élelmiszert az oroszországi Szmolenszkbe

AFP / Sergei Gapon

Ráadásul ügyes kereskedők kitrükközhetik az orosz élelmiszer-embargót azzal, hogy például Fehéroroszországon keresztül viszik be Oroszországba az uniós árut. Fehéroroszország ugyanis vámunióban van Oroszországgal, az utóbbi években pedig többször volt példa arra, hogy egyes lengyel termékek egy átcímkézés keretében már beloruszként érkeztek meg az oroszokhoz. Fehéroroszország pedig eddig nem követte Oroszország példáját a nyugati áruk elleni szankciókkal, így az ország az uniós szürkeimport egyfajta átrakodó állomásává léphet elő.

Az oroszok megpróbálják fokozni a nyomást a vámunió tagjain, Fehéroroszország és Kazahsztánon, hogy ők is vezessenek be szankciókat, ám Kazahsztán már kijelentette, hogy ők nem követik az oroszok példáját. Ráadásul a beloruszok, esetleg a kazahok lefölözhetik a hasznot is: az uniós termékeket olcsóbban tudják majd beszerezni, míg az orosz piacon az emelkedő árak miatt drágábban tudják eladni a termékeiket. Jó dolog tehát az oroszok által életre keltett eurázsiai vámunió, ám csak akkor, ha közös politika mentén is mozognak az országok, itt pedig most nem ez az eset áll fenn.

Meddig mehet ez így?

Az orosz államfő egy évre hagyta jóvá az uniós termékek elleni orosz szankciókat. A nagy kérdés az, hogy bírják-e addig az oroszok szusszal. Ugyanis az orosz gazdaság legjobb esetben is csak stagnálhat idén (0,2 százalékos éves növekedés néz most ki) a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint, a prognózist ráadásul még az uniós élelmiszerimport betiltása előtt adták ki. Az oroszok elleni nyugati szankciók értelmében pedig drágább lesz az orosz bankoknak forráshoz jutni – a nagy cégeknek pedig hitelt megújítani –, ez pedig szintén plusz pénzbe kerül majd az oroszoknak. Mindehhez még az orosz külpolitikával kapcsolatos bizonytalanság is párosul, így az egyik nagy amerikai bank, a Morgan Stanley idén már a recessziót sem tartja elképzelhetetlennek.

Putyin népszerűsége töretlen, de vajon ez egy zuhanó gazdasági teljesítménynél is így marad?

AFP / RIA Novosti / Alexey Druzhinin, pool

Damoklész kardjaként lebeg az orosz gazdasági növekedés felett, hogy a nyersanyagárak az utóbbi években beomlottak, mind a szén, mind a gáz ára a felére, harmadára csökkent a nemzetközi piacokon. A kőolaj ára csak azért nem követte ezt a trendet, mivel a jelentős kitermeléssel rendelkező országokban, régiókban komoly geopolitikai feszültségek vannak (Közel-Kelet például). Az európai gazdaságok gyengélkedése – Olaszország például ismét recesszióba csúszott – ugyanakkor a kereslet növekedése ellen hat, így pedig elképzelhető, hogy az árak még az egyes arab országokban tapasztalható feszültségek közepette is megindulhattak lefelé. Ráadásul nem is kell nagy olajárzuhanásnak következnie: elég ha a jelenlegi 104 dollár körüli szintről már 100 dollár alá néz be az olajár, az oroszoknak már akkor komoly gazdasági problémákkal kellene szembenézniük, hiszen az állam bevételeinek 40 százaléka kötődik az olajeladásokhoz. Elemzők úgy kalkulálnak, hogy 2020-ra 75 dolláros olajár jöhet, ezzel pedig elpárologhat az olajalap több százmilliárd dolláros tartaléka, és válságba kerülhet az ország gazdasága. Ráadásul, ha a nyugati államok hosszabb távon is korlátozzák az olajtechnológia exportját, akkor a már így is csökkenő kitermelést a következő években nem tudják majd pótolni. Ez pedig egy szép lassú gazdasági leépülést, társadalmi elégedetlenséget is szülhet.

Ugyanakkor az látszik, hogy az orosz közvélemény jelentős része egyelőre vevő a kemény putyini politikára. Ameddig a gazdaság nem kezd el komolyan zuhanni, az orosz állam tartalékai pufferként szolgálnak a károk felfogására, addig Vlagyimir Putyin államfő támogatottsága is igen erős maradhat. A nagy kérdés az marad, hogy mi lesz, ha az EU huzamosabb ideig fenntartja az oroszok elleni szankciókat, vagy akár még fokozza is azokat.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!