Egy nagyon határozott nem – így válaszolta meg egyből saját, hétfői előadásában megfogalmazott kérdését (Teremthetnek-e illiberális demokráciák fenntartható fejlődést, és prosperitást?) Joseph Stiglitz. A CEU meghívására Budapestre érkezett Nobel-díjas amerikai közgazdász grafikonokkal támasztotta alá, hogy az utóbbi kétszáz évben többszáz-szorosára nőtt a nyugati világban az életszínvonal és az átlagjövedelem.

A hosszú évszázadokon át tartó stagnálás, és az utóbbi kétszáz év kiugró fejlődése nemcsak a technikai, technológiai fejlődéssel, a termelékenység megugrásával magyarázható, hanem Stiglitz szerint a demokrácia, a társadalmi különbségek csökkentésére irányuló erőfeszítések is hozzájárultak ehhez, beleértve az oktatás elterjedését.

AFP / Raul Arboleda

A Világbank vezető közgazdászaként így Stiglitz is arra helyezte a hangsúlyt, hogy az alacsony jövedelmű országok és a fejlett világ közötti tudásbeli különbséget próbálják meg csökkenteni, mert ez az egyik legfontosabb tényező az életszínvonal emelésében. De egy tudásalapú társadalmat csak úgy lehet megteremteni, ha minden egyéb politikát (így a gazdaságpolitikát is például) ennek rendelünk alá. Ehhez igenis szükség van a liberális demokráciára, ilyen társadalmi keretek között lehet a legideálisabban megteremteni a feltételeket – hangsúlyozta.

A tudomány fejlődéséhez ugyanis például elengedhetetlen az információkhoz való szabad hozzáférés, a szólásszabadság, a szabad vita lehetősége. Ebből a szempontból aggasztónak nevezte, hogy a K+F-re fordított költségvetési pénzek összege az Egyesült Államokban csökken.

Autoriter rezsimek azonban soha nem tudnak olyan gyors, rugalmas választ adni a világ kihívásaira, mint a liberális demokráciák. A társadalmi egyenlőtlenségek nem csak morálisan okoznak problémát, de összességében a hosszú távú gazdasági fejlődést is aláássák, a gazdasági különbségek politikai egyenlőtlenségekhez vezetnek, ami a demokrácia stabilitását veszélyezteti, „ördögi körök” indulhatnak be. Ilyen például, amikor a „jogállam” címén az elit saját magát kezdi jogi eszközökkkel körülbástyázni, mint az jelenleg például Oroszországban is zajlik, ez csak még további egyenlőtlenséghez vezet. Oroszország jelenlegi fejlettségi szintjét az olaj- és gázáraknak köszönheti, akár csak egy harmadik-világbeli ország, nem a jó kormányzásnak – fejtette ki.

Nem kímélte ugyanakkor az Egyesült Államokat sem, megjegyezve, hogy hazája a fejlett világ legegyenlőtlenebb társadalma, ami az életminőségre is kihat. Emiatt a GDP helyett a fejlettség új mértékegységére lenne szükség, ami az életminőséget mutatja meg.

A piacok maguktól nem teremtenek elég munkahelyet – hangsúlyozta –, ehhez állami szabályozásra van szükség, és mindenekelőtt innovációra. Az innováció, a tudás terjedése  alapvető, ebből a szempontból a tudás eredményeinek privatizálása aláássa a tudástársadalom eredményeit, erre említette példaként, hogy a DNS-szekvenciák levédetése nem járul hozzá a közjóhoz, például abban az esetben, amikor egy magáncég megtiltotta egy ingyenes rákszűrő módszer használatát, mert az azzal a DNS szekvenciával dolgozott volna, amit ők nem sokkal korábban meghatároztak.

Nincs „láthatatlan kéz” a gazdaságban – utalt Adam Smith-re – mondván, a kéz azért láthatatlan, mert nem is létezik, az államnak kell a gazdaságot szabályoznia a közjó érdekében.

A Columbia Egyetem professzora bírálta az amerikai felsőoktatási rendszert amiatt, hogy az egyetemek egyre inkább rákényszerülnek a pénzszerző tevékenységekre, így a klasszikus tudásterjesztő szerepük helyét kezdi átvenni az, hogy egyes üzleti csoportok érdekeit szolgálják, például a szabadalmakon keresztül. „Ha már pénzről szól a dolog, akkor teljesen más erők működnek közre, mintha a tudás terjesztéséről” -  mondta.

Stiglitz szerint minden gazdaságnak szüksége van egy erős, a kormány által megfogalmazott, világos célokat szolgáló gazdaságpolitikára. Ebben korábban a nemzetközi intézmények is komoly hibákat vétettek, példaként említette, hogy Koreának például a Világbank és az IMF is azt javasolta, próbáljon a rizstermesztésre koncentrálni, és a növekvő délkelet-ázsiai igényeket kielégíteni. „Szerencsére a koreaiak ennél magasabbra tekintettek, és ők rizs helyett acélt akartak termelni, és kitartottak emellett, ezért lehettek a világ egyik legsikeresebb gazdasága” – mondta.

Stiglitz többször is bírálta az EU és az Egyesült Államok között formálódó szabadkereskedelmi egyezményt, mondván, az például a szellemi javak korlátozásával, a generikumok elterjesztésének akadályozásával a közjót is akadályozza, és pusztán amerikai üzleti érdekeket szolgál. A hvg.hu kérdésére ehhez hozzátette még, számára furcsa, hogy Amerika az európai tulajdonjogi védelemnél erősebbet kíván magának az egyezmény keretén belül. „Talán attól félnek, az EU-ban nincs jogállamiság, és csorbulnak ezek jogok? De ha így is van, miért nem erről tárgyalnak, miért gazdasági alapon közelítik meg az egészet? Csak nem azért, mert az egész amerikai üzleti érdekekről szól?” – mondta, hozzátéve, egy ilyen egyezménynek a közjó terjesztését kellene szolgálnia.

Az előadásra a Miniszterelnökség több tagja is meghívót kapott.