Az indián rezervátumban tilos az alkohol árusítása. Ezért a szomjas sziúk a szomszédos Nebraska államban keresnek enyhülést égető alkoholhiányukra. Sárga Madár, polgári nevén John Steele már elért bizonyos eredményeket, de tovább harcol. Nebraska és Dél-Dakota határán, Whiteclayben így immár nincsenek bárok, és nincs tömény ital sem. A sziú indiánoknak már csak sör jut a kistelepülésen – írja a Le Figaro.

Whiteclayben mindössze tizennégyen laknak, de négy boltban árulnak dobozos sört. Ebből évente elfogy több mint 5 millió. A vevők a sziú indiánok. A rezervátumból jönnek gyalog. A négy kilométert is nehezen teszi meg a többség, aki idült alkoholista. Amikor a fehér ember meghódította Észak-Amerikát, akkor az indiánok elpusztításának egyik praktikus módja volt az alkohol árusítása.

A tüzes víz sokkal több indiánnal végzett, mint a puskagolyó. Az egykor oly büszke indián törzsek ma már rezervátumokban élnek. Pontosabban szólva nyomorognak. Az USA polgárai vagyunk, de úgy élünk, mint a harmadik világban – panaszkodik Sárga Madár. A sziú törzs főnöke igyekszik védeni népe érdekeit. De hát a rezervátumban 85 százalékos a munkanélküliség. Az alkoholizmus látszik az egyetlen kiútnak a reménytelenségből.

A szerencsétlen sziú indiánok így a kevés pénzüket sörre költik a két állam közötti határon. A boltosok évente 400 ezer dollár adót fizetnek be Nebraska állam kasszájába. Minden 21 éven felüli amerikai polgár szuverén joga, hogy alkoholt fogyasszon – válaszolja Sárga Madár panaszaira Nebraska állam. Az egykor oly büszke sziú harcosok mai utódai pedig ott ülnek holtrészegen a négy kis bolt előtt, mely sört árul nem messze a rezervátumtól, ahol viszont tilos az alkohol az amerikai jogszabályok szerint.