Kevesebb munkás vagy kevesebb munka? - teszi fel a kérdést Scharle Ágota vitaindítójában, és három olyan vészforgatókönyvet vázol fel a közeljövő munkapiaci és jóléti rendszerének átalakulásáról, melyek társadalmi válsághoz vezethetnek.

Nos, ami biztosnak látszik:

• kevesebb munkás
• más munka
• végül a kérdés: van-e még idő erre felkészülni?

Napjainkban a következményeit tekintve még beláthatatlan információs és technológiai robbanás zajlik. Ezt általában negyedik ipari forradalomként szokták azonosítani, de van, aki harmadik informatikai forradalomként határozza meg, így próbálva érzékeltetni az átalakulások hatásának mélységeit. Azt, hogy ez az átalakulás az emberiség sorsát az ipari forradalmaknál sokkal jobban fogja befolyásolni, a korábbi két „informatikai” forradalomhoz (a beszéd és az írás kialakulásához) hasonló mértékben.

Bár a most zajló változások valószínűsíthetően összehasonlíthatatlanul nagyobb hatással lesznek az emberiség életére, mint az ipari forradalmak, van, ami amellett szól, hogy ezek párhuzamba állítása is hasznos lehet, és az ott szerzett tapasztalatokat is megpróbálhatjuk felhasználni annak mérlegelésekor, hogy milyen hatása lesz a digitális gazdaság, az új robotizáció, illetve a mesterséges intelligencia további fejlődésének és elterjedésének. Nevezetesen az szól az ipari forradalmakhoz hasonlítás mellett, hogy a két korábbi „információs” forradalom időben rendkívül széthúzódva (több tízezer, illetve több ezer év alatt) ment végbe, lehetőséget adva az alkalmazkodáshoz, míg az ipari forradalmak időben jóval rövidebb idő alatt zajlottak le. A jelenleg zajló változások alighanem az ipari forradalmaknál is rövidebb idő alatt alakítják át a munkapiacot, mivel jóval gyorsabbá vált az új technológiák megjelenése és elterjedése.

AFP / Roslan Rahman

Ha a jelenlegi változások foglalkoztatási hatását szeretnénk előre látni, érdemes felidézni, hogy mi történt az ipari forradalmak nyomán a foglalkoztatásban.

A korábbi ipari forradalmak mindegyike alapjaiban alakította át a munkapiacot, a társadalom nagy csoportjainak életét, megélhetési lehetőségeit. Ezek az átalakulások, bár közép- és hosszú távon korábban elképzelhetetlen mértékben emelték a gazdasági növekedést, majd  a jólétet is , rövid távon a társadalom nagyobb csoportjai számára elszegényedést hoztak, és komoly társadalmi feszültségeket okoztak. A munkapiaci változások röviden azt jelentették, hogy a korábban jól hasznosítható ismeretek, tudások, szakismeretek egy része hirtelen teljesen elértéktelenedett, ez pedig bércsökkenést és/vagy munkanélküliséget eredményezett.  

Az intenzív gépesítési időszakokban ugyanakkor új foglalkozások, munkafeladatok, iparágak keletkeztek. Itt jelent meg például számos mérnöki szakma, de a mozdonyvezető, a kalauz, a különböző szerelő is, miként azok a menedzseri feladatok, melyek az új technológiák bevezetésével vagy működtetésével foglalkoztak. Az új feladatokhoz új ismeretek, készségek kellettek. Ahhoz azonban, hogy ez rendelkezésre álljon, időre volt szükség. A tanulás, a képzés ugyanis időigényes, lassú folyamat.  És még inkább az, ha az oktatási vagy képzési rendszer nem képes azokat a készségeket, ismereteket fejleszteni, melyek lehetővé teszik az új foglalkozások betöltését, vagy még inkább, ha e rendszerek átalakítói nincsenek is tudatában annak, milyen típusú készségekre, ismeretekre lenne újonnan szükség.

          A jelenleg zajló technológiai változások alapvetően változtatják meg azokat a készségeket, képességeket, melyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy boldogulni tudjon valaki a munka világában - akár a hagyományos, akár az atipikus foglalkoztatási formákban, vagy éppen a platformgazdaságban  Bár pontosan nem tudjuk előre jelezni, milyen munkafeladatokat fognak ellátni az emberek a következő évtizedekben, azt tudjuk, hogy nemcsak az új foglalkozásokban, hanem a megmaradó régebbiekben is megváltoznak a szükséges készségek, ismeretek. Olyan folyamatról van szó, mely jó ideje zajlik már a világban, ráadásul egyre gyorsuló ütemben.   Azt jól dokumentálták a korábbi kutatások, hogy az 1970-es években lassabban, majd az 1980-as évektől kezdődően gyorsabb ütemben csökkenni kezdett a rutin manuális és rutin kognitív feladatok aránya a foglalkoztatottak munkafeladatai között a fejlett országokban. Mindez nemcsak az outsourcing miatt, hanem mert ezeket a munkafeladatokat automatizálták is, majd számítógép vezérelt gépek végezték őket, és így helyettesítették az emberi munkát.

AFP / Roslan Rahman

Ugyanebben az időszakban nőtt azonban a „nem rutin” – az egyszerű szabálykövetéssel nem megoldható, illetve az új információ alkalmazásával járó - feladatok aránya. Sőt, a 2000-es évek elejétől lassan nőni kezdett a manuális „nem rutin” feladatoké is. Az olyan tevékenyégeké, amelyeket nem lehet egyszerű szabályokkal jól leírni, mert finom optikai felismerés és/vagy finom izomkontroll kell hozzá, ami nehezebben automatizálható.

Hozzátartozik a teljes képhez az is, hogy miközben ez a folyamat folytatódni fog, és a képzetlen, alacsony képzettséggel elvégezhető rutinfeladatok nagy részéből még inkább ki fognak szorulni az emberek, most már azt is látjuk, hogy olyan munkafeladatokat is el fognak tudni végezni a gépek, melyekre még tíz évvel ezelőtt sem számított senki. A „big data” és a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás elérhetősége lehetővé teszi, hogy „nem-rutin nem-kognitív” és „nem-rutin kognitív” feladatokat is átvegyenek. Jó példa erre az önvezető autó vagy az IBM egészségügyi Watson számítógépe, mely orvosi diagnosztikai feladatokat tud ellátni. Ahogy a korábbi ipari forradalmak, úgy az új automatizációs technológiák is új feladatok, új foglalkozások megjelenését hozzák magukkal. Azoknál a vállalatoknál, ahol mesterséges intelligenciát használnak, már teljesen új foglalkozási csoportok jelentek meg, ahogy egy beszámoló  ezt összefoglalja, például a mesterséges intelligencia képzését végző trénerek, vagy azok, akik a vásárlóknak mutatják be, miként kommunikáljanak a mesterséges intelligenciával stb.  Az új technológiák most is új foglalkozási lehetőségeket nyitnak meg azoknak, akiknek megvannak ehhez a megfelelő készségeik, vagy meg tudják tanulni azokat.

A jelenleg folyó technológia robbanás – nagyon hasonlóan a korábbi ipari forradalmakhoz – országok, régiók között egyenetlenül zajlik. Minden ezzel foglalkozó előrejelzés arra az eredményre jutott, hogy az automatizáció, az emberi tevékenységek kiváltása gépekkel, sokkal inkább veszélyezteti a foglalkoztatást a közepes jövedelmű országokban (így Magyarországon is), ahol kevesebb komplex, kreatív, kognitív és interperszonális feladatot látnak el ma a munkában lévők.  Ahhoz, hogy az átalakulás kevésbé fájdalmas legyen, az oktatási rendszert kellene úgy átalakítani, hogy biztosítani tudja azokat a készségeket, melyek megkönnyíthetik majd az új feladatok ellátását.

Egyetértek minden korábbi hozzászólóval, aki úgy vélte, sokkal gyorsabb alkalmazkodásra lesz szükség a közeljövőben, mint korábban. A legfontosabb készség a tanulási képesség lesz, mivel az életpályája során többször is foglalkozást, feladatot fog váltani mindenki.

Egyre több kutatás próbálta meg összefoglalni, milyen készségek kellenek jelenlegi ismereteink szerint azoknak a feladatoknak az ellátásához, melyet 10-20 éves távlatban is emberek fognak végezni. Ezek egyrészt a digitális jellegűek, másrészt az elemző és kritikus gondolkozás képessége, a kreativitás, valamint olyan „soft skillek”, mint a kommunikációs készségek, az emocionális és interperszonális képességek. A természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematikai kompetenciák is alapvetőnek tűnnek ahhoz, hogy megkönnyítsék az alkalmazkodást. Ezek biztosításához azonban  nem csak azt kellene átalakítani, amit az iskola tanít, hanem azt is, ahogyan.

Az iskolarendszer átalakítása lassú folyamat, de ha az átalakulás éppen az ellenkező irányban halad, és azoknak a készségeknek a fejlesztését szorítja háttérbe, melyek szükségesek lennének az új feladatok ellátásához, az még jobban lelassítja majd az alkalmazkodást és hosszú, fájdalmas átmeneti időszakot, és leszakadást vetít előre.

A szerző az MTA Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa.