A fosszilis ásványkincsek – kőolaj, földgáz és szén – kitermeléséből évtizedek óta hatalmas profitokat zsebre vágó húsz vállalat produktuma okozza az üvegházhatású gázok energiával kapcsolatos kibocsátásának 35 százalékát. A nagy olajvállalatok klímaváltozásban játszott szerepét tanulmányozó amerikai kutatóintézet, az Éghajlati Elszámoltatási Intézet (Climate Accountability Institute) friss jelentése az 1965 és 2017 közötti emissziót vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy e húsz cég tevékenységének következtében összesen 480 milliárd tonna szén-dioxid-egyenérték – azaz CO2 és metán – jutott a légkörbe a bő fél évszázad alatt.

Richard Heede, a CAI igazgatója ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy persze a fosszilis energiahordozókat felhasználó lakossági és vállalati fogyasztók a végső szén-dioxid-kibocsátók, a húszak szerepe leginkább abban van, hogy – a saját érdekeiket szem előtt tartva – sokáig semmit nem tettek a klímaváltozás megfékezéséért.

Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) szerint 2030-ig alapvető fordulatra, a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus visszafogására lenne szükség. Az ötödével kellene csökkenteni a szénhidrogén-felhozatalt ahhoz, hogy a felmelegedés ne haladja meg a kritikus másfél Celsius-fokot az ipari forradalom kezdetétől az évszázad végéig. Az olajvállalatok nagy többsége már elismeri az emisszió szerepét a felmelegedésben. De például a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) főtitkára, a nigériai Mohammed Barkindo még idén nyáron is úgy fogalmazott, hogy a klímaaktivisták jelentik a legnagyobb fenyegetést az olajiparra, mert hamis állításokkal, a globális felmelegedéssel kapcsolatos tudománytalan figyelmeztetésekkel vezetik félre a közvéleményt.

A cikk teljes terjedelmében az e heti HVG hetilap Gazdaság rovatában, illetve a hvg360-on olvasható.

HVG