Hosszú távon semmi nem befolyásolja jobban a gazdaság helyzetét, mint a klímaváltozás – ez a legfontosabb megállapítása a jegybank most kiadott 2019-es Növekedési jelentésének. Az évente kiadott elemzésben ezúttal a klímaügyeket járták körbe 108 oldalon át, mint írják, „az aktuális becslések alapján a 24. órában vagyunk, ezért itt az ideje másképp gondolkodni a világgazdaság működéséről”. De ennél is tovább mennek, a jelentés szerint

a klímaváltozást napjainkra a világon megjelenő legnagyobb piaci kudarcnak nevezhetjük.

Ami Magyarországot illeti: nálunk ahogy fejlődik a gazdaság, csökken a szennyezés mértéke. 2018-ban például az ország 65 millió tonna szén-dioxid kibocsátásáért felelt, ami csökkenő trendet jelent, és a teljes EU-kibocsátás 1,4 százaléka csak a miénk. (Igaz, az EU GDP-jének csupán 0,8 százalékát adjuk.) De azt az MNB is kiemelte, hogy a legtöbb olyan országban, ahol ez történik, egyszerűen csak arról van szó, hogy más államokba szervezik ki a környezetszennyező iparágakat.

A jegybank elemzése azt vizsgálta, mit kellene tenni, hogy „zöld növekedési pályára” állhasson a világ. Ez azt jelentené, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás évi 37 milliárd tonnáról 20 milliárd tonnára csökkenjen 2050-re – igaz, az ökológiai lábnyom még ezzel a nagyon optimista forgatókönyvvel is csak 1,2 Földre csökkenne a mostani 1,7-ről, azaz még így is magasabb lenne az emberiség ökológiai szükséglete, mint amennyit a bolygó képes volna eltartani. Az MNB az ENSZ számításai idézi: e szerint a globális GDP 2 százalékát kellene zöld beruházásokra fordítani. Csakhogy ez azt jelenti, hogy hosszú távon hiába járnánk jobban a reformokkal, rövid és középtávon alacsonyabbá válna a gazdasági növekedés – írták.

A jegybank elemzése nem kíméli a politikusokat sem. Mint írják,

a politikai és a gazdasági élet vezető szereplői, a fosszilis tüzelőanyagokat támogató érdekcsoportok és számtalan más külső szereplő az éghajlatváltozási modellekben rejlő bizonytalanságokat kihasználva kérdőjelezi meg az éghajlatváltozás okozta veszélyeket, vitatja az annak kezelésére szükséges törvények bevezetését és azok erősségét.

Az MNB szerint a megoldáshoz nem elég a káros termelést adóztatni, a tiszta termelés és a zöld innováció támogatására is szükség volna. De egy külön fejezetben elemzik azt is, hogy az autómegosztás és a települések okos várossá válása is segítheti a környezetvédelmet. Idéznek több nemzetközi előrejelzést is, amelyek szerint 2050-re a mostanihoz képest 18-30 százalékkal fog nőni a vonattal és busszal utazó emberek aránya, és már csak minden harmadik utazó fog a saját autójában ülni. Igazán kár, hogy ez világszinten mutatja a trendeket, nem arról szól, hogy Magyarországon mi lehet, pedig érdemes volna megnézni, hogy vajon 2050-ben lesz-e nálunk dugódíj és mit kezd majd akkor a MÁV pár centi hóval.

A klímahelyzet elemzésénél nem lehet kikerülni a demográfiai kérdéseket sem. Az MNB azt írja erről a témáról: Magyarország jól illeszkedik azon fejlett és közepesen fejlett országok közé, ahol a kormány támogatja a gyerekvállalást, illetve a családokat. Az összes kontinens közül Európában a legnagyobb, kétharmados azoknak az országoknak az aránya, ahol a termékenységi ráta emelkedését próbálják állami intézkedésekkel támogatni. Ennek ellenére azt valószínűsítik, hogy míg 2015-ben a világ népességének tizede volt európai, 2100-ra ez az arány 6 százalékra csökkenhet.

A várható életkor folyamatosan nő (igaz, Magyarországon az egyik legalacsonyabb az EU-ban), ez pedig hiába jó hír önmagában, egy komoly problémát okoz: 2050-re már a népesség 35 százalékát teszik majd ki a 60 év fölöttiek, ami a mostani arány másfélszerese. Az eltartási ráta pedig 26-ról 49-re nőhet, azaz száz aktív korúra kétszer annyi nyugdíjas fog jutni 2050-ben, mint most.