Az állami olajvállalat lényegében megszüntette az olaj kitermelését, és átadta azt olyan vegyes vállalatoknak, melyekben külföldi cégek meghatározó szerepet játszanak – mondta az exminiszter a Reutersnek. Két külföldi olajóriást külön kiemelt az egykori olajminiszter: az egyik az orosz Rosznyeft, a másik a kínai CNPC.

Venezuela olajkitermelés évek óta csökken: ma alig az egyharmada annak, mint amennyit 20 éve kitermeltek – mondta Ramirez a Reutersnek. Ez nincs ellenére az oroszoknak, mert ők Szaúd-Arábiával együtt szabályozni akarják a világpiacot, ahol túlkínálat lenne, ha minden termelő kihozná a maximumot az olajkutakból.

Az állami olajvállalat nem csinál mást minthogy szerződéseket köt jórészt külföldi cégekkel az olaj kitermeléséről – állítja Rafael Ramirez. Ez lényegében privatizáció: a Rosznyeft megszerzi az olajmezőket és cserébe Moszkva finanszírozza Nicolas Maduro elnök düledező rendszerét.

A pénzre pedig szükség is van, hiszen Donald Trump amerikai elnök szankciókkal akarja megbénítani Venezuela olajkitermelését, hogy ezzel buktassa meg a kormányt. 2017 óta élnek a szankciók, melyek katasztrofális következményekkel járnak Venezuela olajipara számára: egyrészt nem tudnak beszerezni fontos gépeket és berendezéseket, másrészt pedig minden külföldi cég fél velük kapcsolatba lépni, mert tart attól, hogy az amerikaiak feketelistára helyezhetik. Ebben a helyzetben játssza el Oroszország a mentőangyal szerepét.

A katonaság is ott van

A titkosszolgálat különleges képzett emberei védelmezik az orosz érdekeket Venezuelában – az USA legnagyobb bánatára. Mike Pompeo külügyminiszter többször is emlékeztette az oroszokat a Monroe-doktrínára, mely szerint Amerika az amerikaiaké, egészen pontosan az Egyesült Államoké. Erre Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt válaszolta, hogy a XIX. század doktrínája aligha lehet iránymutató a huszonegyedik században. Különben pedig az oroszok venezuelai kérésre állomásoznak a latin-amerikai országban.

És persze közben Maduro elnök puccstól is retteg, ezért támaszkodik egyre inkább a kubai és az orosz katonákra. Saját hadserege egyelőre még mögötte áll, de a lojalitása erősen kérdéses. Maduro ezt úgy akarja megerősíteni, hogy a katonákra bízza azokat a kulcspozíciókat, ahol nagy pénzt lehet keresni. Például az olajipart. Ezzel kapcsolatban Rafael Ramirez azt mondta a Reutersnek, hogy az állami olajvállalat szakmailag is összeomlott, mert katonatisztek irányítják, akik csakis a pénz lenyúlásához értenek – ezért is eshetett ekkorát a kitermelés.

A kínaiak üzletelni akarnak

Moszkvával ellentétben Peking Venezuelában is kizárólag gazdasági érdekeit képviseli. A kínaiak hiteleket nyújtanak a szorult helyzetben levő venezuelai kormánynak, úgy, hogy mindenki tudja, hogy ezeket a hiteleket Venezuela nem képes visszafizetni. Hacsak nem privatizálja az olajipart. Márpedig a gyakorlatban ez történik – állítja Rafael Ramirez. A kínaiak a világ legnagyobb olaj importőrei, nekik jól jön minden megszerzett olajmező még hogyha oly távol is fekszik Kínától, mint Venezuela.

A baj csak az, hogy a kitermelés jóformán lehetetlen, mert nincsenek megfelelő gépek, a szakértők megszöktek és általános a korrupció. Egy tábornok jelenleg az olajminiszter, aki fellendülést ígért, de ehelyett 75 éves mélypontra süllyedt Venezuela olajtermelése és exportja.

Az oroszok és a kínaiak így lélegeztetőgépen tartják a populista rendszert Venezuelában, hogy közben megszerezzék az értékes olajmezőket. Az ellenzék viszont, melyet az USA támogat közölte: nem ismeri el azokat a szerződéseket, melyeket külföldi cégekkel köt meg a szorongatott helyzetben levő Maduro kormányzat Venezuelában.