hvg.hu: A mezőgazdaság szerepe a klímaváltozás terén nem olyan régen került be a köztudatba, hogy már figyelembe vesszük, mekkora ökológiai lábnyoma van annak, amit megeszünk. Hogyan változik jelenleg a diskurzus és az, ahogy állunk az étkezéshez?

Vladimir Rakhmanin: Az étkezés, az élelmezés mindenkit érint, mert mindenki táplálkozik, és egyre többen foglalkoznak ezzel. Az éhezésre még emlékszünk a múlt századból és a mai napig él a hagyományban: a kínaiak például üdvözlésképpen azt kérdezik, hogy ettél-e már? Annak ellenére, hogy nem tartunk már az éhezéstől. A FAO mottója, a Fiat panis azt jelenti, legyen kenyér: az alapok ugyanazok, csak a fókusz változott. A világ prosperál, jobb életet élünk, új esélyeink vannak és ennek részévé vált az étel: egyre inkább azt szeretnénk, hogy tiszta legyen és tápláló, mert fittek szeretnénk lenni és fontos, hogy a munkánkat is támogassa az, ahogyan táplálkozunk. Az viszont nagy szégyen, hogy a gazdasági növekedés, az alapvetően jobb élet ellenére az elmúlt három évben nőtt az éhezők száma. Az élelmiszerbiztonság is egyre inkább előtérbe kerül, hiszen az, hogy mit eszünk, a nők termékenységét, vagy a gyerekek egészséges fejlődését is befolyásolja. Nagyon fontos, hogy tudják az emberek, mit és miért esznek. A fiatalabb generáció sajnos nem mindig edukált és annyi minden múlik a családon! Finom a cukros üdítő és a chips, de hogy jó-e az egészségünknek? Az is fontos lenne, hogy az emberek tudjanak főzni és nem csak amiatt, mert ez egy generációról-generációra öröklődő tudás. Persze elfoglaltak vagyunk, de a főzésre időt kell szakítani. Nem is csak a táplálkozás, de a társas kapcsolatok, az együtt töltött idő miatt is.

Vladimir Rakhmanin

Fazekas István

Egy új paradigma van valóban kialakulóban: világszerte a minőségre, a fenntarthatóságra és arra került a hangsúly, hogy ne ártsunk a Földnek. Egy sokkal átfogóbb megközelítés került előtérbe, ami nem csak a tudományos eredményeket vagy az élelmiszerláncot foglalja magába, hanem minden szereplőt és minden lépést, a termelőtől a fogyasztóig. Ennek pedig része a környezetre tett hatás, a klímaváltozás és a természetes erőforrások használata is.

hvg.hu: Milyen távol van az élelmiszeripar egésze, ahogy termelünk, ahogy fogyasztunk jelenleg a megfelelőtől, az egészségestől és a fenntarthatótól? Főleg, hogy a klímaváltozás kiszámíthatatlan hatással jár és a népesség is növekszik.

V. R.: Úgy gondolom, hogy jól állunk. Már bizonyította a mostani rendszer, hogy képes ellátni az emberiséget és igazán nagy mennyiséget is elő tudunk állítani. Hogy 2050-re körülbelül 10 milliárd embert tápláljunk, úgy tartják, hogy 50-70 százalékkal több élelmiszert kellene termelnünk, én viszont hiszek abban, hogy ez lehetséges a mostani rendszerben is.

FAO / Balint Porneczi

hvg.hu: Milyen lesz az élelmezés jövője? Milyen változások előtt áll a mezőgazdaság?

V. R.: Szárazság vagy az áradások voltak eddig is, az emberi tevékenység viszont gyakoribbá és intenzívebbé tette ezeket. A vízhiányra is hatással van az ember és a szennyezés is nekünk köszönhető. A melegebb éghajlat pedig még elterjedtebbé tehet betegségeket, állatok és növények körében is, ami az erdőgazdálkodásra és a halászatra is hatással van, Európában is. És fontos, hogy a klímaváltozáshoz a mezőgazdaság is hozzátesz. Hiszek viszont abban, hogy ezt már mindenki érti és legalább azt tudjuk, hogyan ne csináljuk.  A kormányoknak, a kormányközi és civil szervezeteknek is egyre fontosabb a táplálkozás és értik, hogy ezzel foglalkozni kell. A fenntarthatóság a kulcsszó és az, hogy ne csak mi éljünk jól, hanem biztosítanunk kell azt is, hogy a gyerekeink és az unokáink is jól élhessenek.

FAO /

Nagyon sok innovatív, digitális megoldást alkalmaznak már most is a mezőgazdaságban, ilyen a robotika, vagy akár az újszerű időjárás-jelentések: ezeknek a kistermelők, a farmerek és a fogyasztók is előnyét élvezik. A minél tisztább, vegyi anyagoktól mentes gazdálkodás is egyre fontosabb. Egyre több innováció lesz, azonban nem csak ezekre van szükség: elő kell venni a különböző nemzetek helyi, hagyományos megoldásait is, például a felülvetés.

hvg.hu: A technológia nyújtotta lehetőségekben vagy inkább a természet rendjében, erejében hisz?

V. R.: Erről valóban vita zajlik. Szükség van régi-új megoldásokra is, alkalmaznunk kell akár a vetés, vagy tárolás hagyományos megoldásait is. Többet kell termelnünk, de mindenből kevesebb erőforrás felhasználásával. Személy szerint abban hiszek, hogy a kettőt kombinálni kell, és hogy a technológia jó eszközöket nyújt, de azt kell bölcsen meghallgatnunk, mit mond nekünk a Föld.

hvg.hu: A világ különböző részein nagyon eltérő problémákkal szembesülnek az emberek, más az éghajlat, más jellegű kihívásokat hoz magával a klímaváltozás és ez a világpolitikában, a zöld vállalásokban is megjelenik. Mi az, ami közös problémánk az élelmezés terén?

V. R.: Inkább a prioritások mások, de ugyanazok az alapvető problémák és a kihívások mindenhol a világon. Sokan azt gondolják, a multinacionális cégeknek köszönhető az élelem, holott ha nem lennének a farmerek és a kisgazdálkodók, akkor nem lenne élelmünk: több száz millió kistermelőnek köszönhető az élelem 80 százaléka. Nagyon fontos, hogy megfelelő hozzáférésük legyen a piachoz, hogy méltányos áron adhassák el a termékeket és hogy megfelelő körülmények között dolgozzanak. Az élelmiszerpazarlás és veszteség is világszerte jelentős probléma. Moszkvában nőttem fel, a szüleim még megélték a háborút, nem dobtunk ki élelmiszert soha. Továbbá a biodiverzitás az erdők megőrzése is ilyen: nem vághatjuk ki az erdőket, hogy szántóföldeket hozzunk létre a helyükön. Egy másik ilyen kihívás az urbanizáció: világszerte egyre többen élnek nagyvárosban, de eközben a vidék megtartóerejét is növelni kell, javítani kell az élhetőségén.

FAO,

hvg.hu: Több kezdeményezés is van világszerte a vertikális termesztésre, ami lehetővé teszi, hogy a nagyvárosokban is termesszenek. Vajon meghonosodik majd ez a megoldás?

V. R.: Számos étteremnek is van tetőkertje, sokan termesztenek otthon fűszernövényeket, köztük én is. Amíg viszont tudunk élelmiszereket termelni a hagyományos területeken, addig abba kell befektetnünk, hogy ez így maradjon és a helyi termelőket kellene támogatni. Nem kell mindig görögdinnyét ennünk télen.

hvg.hu: Ha már megszokták az emberek, hogy az év bármelyik szakában bármilyen egzotikus gyümölcshöz hozzáférnek, nem lenne nehéz az elmozdulás ettől a szabadságtól?  Főleg, hogy gyakran jelennek meg étrend-trendek és a szuperétel-jelenség is domináns, amikor hirtelen alakul ki egy nagyszabású, marketing generálta hájp például az avokádó körül. Az pedig nálunk nem terem.

V. R.: Ez az elmozdulás már most is mindenhol jelen van, mert az is egyre fontosabb az embereknek, hogy tápláló legyen az, amit megesznek. És akkor a legtáplálóbb valami, ha helyben termesztették és szezonális. Egyre több étteremben jelenik meg, melyik hozzávaló honnan jön, egyre inkább a minőségen van a hangsúly és kifejezetten helyi, szezonális étlapot állítanak össze, akár Olaszországban, akár Oroszországban, ahol az egyik halfajt csak áprilisban halásszák. De ilyen a sütőtök, az eper és a cseresznyeszezon is Magyarországon. Az országnak egyébként nagyon jó mezőgazdasági hagyományai vannak és nagyon jó termékeket kínál. Abban hiszek, hogy mindennek egymás mellett kellene léteznie: normális, hogy kíváncsiak vagyunk egzotikus dolgokra. Az édesapám Kína-szakértő, így sok időt töltöttünk Kínában, szeretem az ottani konyhát. Szerencsére sokat utazom a munkám miatt is és mindig arra törekszem, hogy a helyi ételeket kóstoljam meg. Sok izgalmas dolgot fedezhetünk így fel. Ha egy tápláló, amúgy ellenálló és fenntarthatóan termeszthető gyümölcsöt, vagy gabonafélét reklámoznak és ez jó a termelőknek is, akkor egy-egy ilyen reklám jó lehetőség lehet. Viszont fontos, hogy változatosan étkezzünk.

hvg.hu: A húsfogyasztást sokan támadják, az ökológiai lábnyoma miatt.

V. R.: Igen, az élőállat-tenyésztésről élénk vita folyik, fontos azonban, hogy ne ítélkezzünk. Ehelyett inkább hozzunk fenntarthatóbb döntéseket. Az állati eredetű fehérjére szükség van a gyerekek egészséges fejlődéséhez is, ez nem helyettesíthető. A vegetáriánusoknál is fontos, hogy pótolják a fehérjét, hogy egészségesek maradjanak. Gondoljunk arra is, hogy hány ember megélhetése kerülne veszélybe, ha nem lenne hús. Az Amerika Egyesült Államokban is már trend, hogy az emberek inkább kevesebb, drágább, de még megfizethető, nyomon követhető húst vásárolnak, olyat, amit nem kezelnek antibiotikumokkal. Megjelentek már a növényi alapú húspótlékok is, ami izgalmas alternatíva a vegetáriánusok számára, azonban a feldolgozott élelmiszerek nagy mennyiségben megint csak nem tesznek jót az egészségnek.

hvg.hu: Nem összeférhetetlen az egészséges táplálkozás, a fenntarthatóság, a termelés hatékonyságának növelése és a gazdasági érdek?

V. R.: Valamennyire mindig is kiegyensúlyozatlan volt ezek között a kapcsolat. Hiszek viszont abban, hogy egy sikeres és megfelelő politika minden szempontot támogatni tud. Csak ebbe be kell fektetni. Ha nincs termőföld, nincs is miről beszélnünk. Hogy okosabban döntsünk és egészségesen éljük, mindenkinek egyformán érdeke. Szabályzásra van szükség, de úgy vélem, nincs érdekellentét ezek között.

FAO /

hvg.hu: Mi jelenti a legnagyobb kihívást a mezőgazdaság és az élelmezés terén?

V. R.: A farmerek és a kistermelők megfelelő támogatása, nélkülük nem lenne semmi. Másodsorban a klímaváltozás és a természeti erőforrások végessége: értsük meg, ha kihasználjuk, nem lesz belőle több. A klímaváltozás valóban új kihívások elé állít mindenkit. Kizsigereljük a természeti erőforrásainkat, túlhasználjuk a földet, a vizet és még mindig van szegénység, amiről ne higgyük azt, hogy csak a fejlődő országokban fennálló probléma! A politikai válságok is hatással vannak az egész világra, a teljes nemzetközi közösségre és még ha vége is egy konfliktusnak, vagy egy háborúnak, attól még a termőtalajt nem lehet egyből helyreállítani, ehhez mind idő kell. Ezekre fel kell készülnünk. A vidékfejlesztés is fontos, hogy a megfelelő környezetben dolgozhassanak a mezőgazdaságban, ami amúgy egy nagyon kemény munka. Fontos, hogy tudjuk, kik termesztik azt, amit megeszünk és legyünk nekik hálásak. Ráadásul nem csak a főzés érdekli világszerte egyre jobban az embereket, de maga a termesztés, a gazdálkodás is.