hvg.hu: A New York kávéház újranyitásakor arról beszéltek: azt gondolták, szeptemberig nem lesz itt semmi. Ehhez képest május vége, június eleje van, és kinyitott a hely. Van ok az optimizmusra?

Kőrössy Zoltán: Az optimizmus hal meg utoljára. A mi portfoliónkban nagyon vegyes a kép: vannak vidéki szállodák, éttermek, amelyek hazai vendégekre alapoznak, de olyanok is, mint a New York, amelyek a turistákra, és vannak stadionok, vagy a Müpa, és így tovább. Nyilván az optimizmus ütemezett, hiszen azoknál a szolgáltatásoknál, amelyek alapvetően a hazai vendégkörre építenek, már elkezdődött a visszarendeződés. Van öt vidéki szállodánk, ahol a nyár kezd alakulni. Persze nyilván nem úgy néz ki, ahogy kellene, de egy hete sokkal rosszabb volt. A második ütem a rendezvényeké lesz. Itt még kivárást látunk: az esküvőhelyszíneken például az összes március-június közti időszakra tervezett rendezvény betorlódott június 15-től szeptember végéig.

Egy jó augusztusi keddért már ölik egymást a házasulandók, mert a másik opció december lenne.

Az üzleti rendezvényeknek viszont kell legalább egy év, mire visszaérnek a korábbi volumenhez. Mi úgy számoljuk, a szeptember-decemberi rendezvényszezon értékben a fele lesz a tavalyinak, onnan indulhat a felépülés. A nagy rendezvények helyszínei pedig az „egy ember, négy szék” elv alapján indulnak újra, de senki nem tudja megmondani, ez hogy is működik majd? Érdemes lesz egy 1200 fős teremben 300 embernek koncertet szervezni? Van tehát egyfajta bizonytalanság, de hát ezelőtt egy héttel azt se gondoltuk, hogy most itt fogunk ülni. Azt se tudjuk, egy hét múlva mi lesz? Hogy a schengeni határok megnyitásáig lesz-e itt vendég.

Máté Péter

hvg.hu: Éles határ húzódik most a külföldi és a magyar vendégek, és a helyek között is, ahová járnak. Ez nem változhat most meg?

K. Z.: Ezért szól ez az esemény másról is, mint egy kávéház megnyitásáról, hiszen ez olyan emblematikus helye a városnak, amelyet mindenki látni akar. Amikor mi 2009-ben elkezdtük üzemeltetni a New Yorkot, évi 50 ezer vendég volt, a járvány előtt napi kétezernél tartottunk. Minden ötödik Budapestre látogató turista eljön ide, ezzel ez a leginkább látogatott hely, ahol fizetnek is. A Távol-Keletről ömlenek ide a látogatók – az ő számukra ez épp úgy az itteni, európai épített örökség része, mint nekünk Kínában a Nagy Fal. De amennyire egy olasz vagy egy spanyol jár az ilyen típusú saját helyeikre, mi nem tesszük meg ezt. Nemcsak ide, de mondjuk a Parlamentbe se megyünk vezetett túrára, miként előbb mentünk a horvát tengerpartra is, mint hogy felfedezzük Magyarországot.

hvg.hu: Ehhez azért arra is szükség van, hogy legyenek olyan attrakciók, amelyekért érdemes itthon maradni. Látszik azért már az érdeklődés, vagy még nem érdemes összehasonlítani a korábbi helyzettel?

K. Z.: Semmit nem lehet látni, olyan, mintha az ember éjszaka lekapcsolt lámpával próbálna vezetni. Most megnyílt a kávéház, de nem tudjuk, jönnek-e a vendégek. A budapesti szállodaipar július-augusztusra már 20 százalékos foglaltságon van ma – persze ezek mind lemondhatók és átfoglalhatók, nehéz megmondani, hogy közülük hányan fognak tényleg eljönni.

Ha megnyílnak a schengeni határok, az valószínűleg olyan lesz, mint mikor egy árvíz kitör: az emberek elkezdenek tömegesen foglalni, pláne, ha már repülőjáratok is lesznek.

A gyors felpörgés persze azt jelenti, hogy 50-60 százalékos visszarendeződés reális. Az itt lévő külföldi partnereink azt mondják, június 20, július 30, augusztus 40, szeptember 50 százalékos foglaltságú legyen. Persze korábban 80-90 százalékos volt ez az arány, ehhez képest a 30 azt jelenti, hogy harmadannyi vendég jön.

Máté Péter

hvg.hu: Mikor lesz 100 százalék?

K. Z.: Mindenfajta jóslatok vannak. A bezárás gyorsaságát se gondolta senki. Az átlagember is kapkodja a fejét, és ez így van egész Európában. De azt is tudni kell: egy dolog, a kormányok hogy döntenek, a félelem mindenkinél egyéni döntéseket diktál.

hvg.hu: Most úgy tűnhet, nem a félelem irányítja az embereket: egyre inkább megtelnek a teraszok, a boltok. Nem üt vissza a vakmerőség? Hogyan lehet ezt a vendéglátóhelyeken biztonságos mederben tartani?

K. Z.: Amikor vége lett a korlátozásoknak, azt láttuk, hogy egy nagy fesztivál lett a város – mintha mindenki belenézett volna valami neutralizátorba, és elfelejtette volna, ami eddig történt. Ennek biztos meglesz a böjtje, de ma már mindenki tisztában van azzal, milyen típusú betegséggel állunk szemben, és azt is tudjuk, hogy ha nagy lesz a baj, a veszélyeztetett embereket fogják védeni.

Az nem normális, hogy 20-30 éves, makk egészséges emberek bezárják magukat, és félnek, nem is tudjuk, mitől.

Az emberek többsége csak a tévéből ismeri a betegséget, nem napi szinten találkozik vele. Ez a két hónapos, nagyon mesterséges bezártság szembement azzal, hogy társas lény az ember. Megtanulunk együtt élni a helyzettel, aminek persze vannak néha furcsaságai is. Március végére például az egyik vidéki szállodában volt egy foglalása egy nagyobb olasz csoportnak, és azt mondták a kollégák, nem akarnak bemenni takarítani utánuk. Ez milyen változás az után, hogy korábban mindenki szerette az olaszokat? Az pedig a szolgáltató felelőssége, hogy mindent megtegyen. Nyilván mindent megpróbálunk, de nem vagyunk virológusok. Aki fél, az egy ideig félni fog, amíg azt nem mondja magának, hogy már mindenki megy, nehogy már én ne tegyem!

Máté Péter

hvg.hu: Hogy lehet eldönteni, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami látszatintézkedés?

K. Z.: Mi mindent betartunk, amit ajánlanak, kérnek vagy előírnak a hatóságok. De egzakt tudásunk nincs, nagyon pontosan nem lehet tudni, mi a szükséges és elégséges. A távolságtartás, a maszk, a gyakori kézmosás, a tárgyakkal terjedő fertőzés korlátozása mindenképpen fontos.

hvg.hu: Itt most kevesebb asztal van?

K. Z.: Sokkal kevesebb, zavarbaejtő a látvány. Se ember, se asztal.

hvg.hu: A vendégeknek vannak speciális kérései?

K. Z.: A vidéki wellness-szállodák alapélménye a bőséges reggeli és a kiadós büfévacsora, ez az élmény része. Mi ezt próbáltuk megtartani, de most a vendég nem szedhet magának, a dolgozók szolgálják ki, hogy minél kevesebb fizikai kontaktus legyen. Ezen túl az étkezéseket is két turnusban csináljuk, hogy a távolságtartás meglegyen. Kicsit olyan, mint a régi SZOT-üdülők, ahol volt a hatos meg a fél nyolcas vacsora. És természetesen az összes látható felületet fertőtlenítik, maszkot viselnek, kézfertőtlenítőket tesznek ki. Ami érdekes, hogy a vendégek nem annyira a vírusprotokoll iránt érdeklődnek, inkább azt kérdezik, milyen szolgáltatások hiányoznak. Tulajdonképpen

mindenkinek az a vágya, hogy úgy védekezzünk, hogy abban ne legyen önfeláldozás.

De valljuk be őszintén: ha egy élményt akarunk, és azt túl sok tilalomfával vesszük körbe, az már nem lesz élmény.

Máté Péter

hvg.hu: A cégcsoport több mint nyolcszáz embert foglalkoztatott a válság előtt. Ez hogyan épülhet vissza?

K. Z.: A 860 emberből most 360-an vagyunk: minden olyan kollégát megtartottunk, akiről azt gondoltuk, az a tudás, tapasztalás van benne, ami az új kolonizáláshoz kell. Mint egy sci-fi filmben, mikor egy új kolóniát hoznak létre a Marson. Ez nem azt jelenti, hogy a többi ember nem volt fontos, de velük épülhet újra, azt szoktuk mondani, hogy ők a mi genetikai örökítőanyagunk. Mi mindenkit várunk vissza. Vidéki hoteleinkbe vagy a Római parti Cziniel cukrászdába már tucatszámra vesszük vissza az embereket. Azt reméljük, hogy az az ötszáz ember az év végére vissza tud állni. De azt is látnunk kell, hogy a mi szakmánkban sok a pályaelhagyó. Sokan kipróbálják magukat a vendéglátásban, én aki ezt nem élethivatásként csinálta, lehet, hogy keres valami mást. Ám amíg nincs vendég, addig mi sem tudunk sok embert foglalkoztatni. Lesz az a pillanat, amikor hirtelen beindul, mint a repülőgép, amikor megvan a megfelelő tolóerő, és fel tud szállni – de nem tudjuk, ez mikor következik be.

hvg.hu: Csak amíg ez a tolóerő nincs meg, sokan kénytelenek lesznek a szakmában végleg lehúzni a rolót.

K. Z.: Amíg a mi szakmánk zárva volt, addig borzasztó volt a helyzet, de kiszámítható. Egy dolgot nem tudtunk kiszámítani, hogy meddig tart, de láttuk, hogy addig a bevétel nulla, a kiadás pedig alacsonyan tartható. De most beléptünk egy másik nehéz helyzetbe, amikor a helyek megnyithatnak, a többségük mégsem teszi ezt, hiszen még nem éri meg, mert a lehetőség nem hoz bevételt. Ez a hotel is megnyit június nyolcadikán, bár még egyetlen szállóvendég sincs. Amikor egy hely működni kezd, akkor a befagyott állapotban levő költségszerkezete hirtelen többszörösére nő: fizetni kell a rezsit, az embereknek munkabért kell adni, a bevételi oldalt pedig senki nem látja. Hogy megint egy repülős hasonlatot mondjak: amíg a földön vagyunk, nincs kockázat, a felszállás meg a leszállás a legveszélyesebb. Most itt vagyunk a felszállás előtt, de senki nem tudja, milyen tolóerővel és milyen magasra tudunk repülni. Az igazi nehézség most jön, és ez a piaci szereplők számát, a bérleti díjakat, a fizetéseket is át fogja rendezni. Egészen más játékszabályok jönnek, és mi is csak annyit tehetünk, hogy figyelünk.

Máté Péter

hvg.hu: Elképzelhető, hogy újra bezár a New York kávéház?

K. Z.: Azt kijelenthetem, hogy magunktól nem. Nyilván, ha olyan súlyos járványhelyzet lesz, akkor mi is zárunk. De azt hiszem, hogy a világ megtanulta, a nem helyes reagálás mérhetetlen mennyiségű látens kárt okozott ,és nem csak a gazdaságban. Lett ugyanakkor egy közös nevező, és talán megtanulta most mindenki, hogy ez egy olyan helyzet, amelyen csak együtt tudunk keresztülmenni, és ezt még egyszer nem szabad így végigcsinálni, hiszen a teljes zárás olyan szinten nullázott le mindent, amire még nem volt példa.