Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Fordulatra van szükség! Ezt állapította meg Matolcsy György 2011 elején, amikor elkészítette a Széll Kálmán-tervet. Az akkori nemzetgazdasági miniszter tíz éve mutatta be azt a koncepciót, amely évekre meghatározta volna a magyar gazdaságpolitikát. A tervhez Orbán Viktor miniszterelnök írta az előszót, és nem spórolt a nagy szavakkal:
Magyarország számára most jött el a pillanat, hogy hadat üzenjünk az adósságnak, amely polipként ráfonódott az életünkre. Ha nem fejtjük le magunkról, végképp lehúz a mélybe, és nem lesz esélyünk munkából megélni. A Széll Kálmán Terv célja az adósságveszély elhárítása. Győzni indulunk.
Most, tíz év elteltével visszaolvasva az akkori bejelentéseket, olyasvalamit látunk, ami ma már szinte elképzelhetetlen volna: a nagy, távlati ígéretek mellett konkrét lépéseket írtak le akkor, precíz, számon kérhető határidőkkel - ezt a 26 pontot a dokumentum 34–36. oldalán olvashatják. De ezek a kormánykommunikációban eltörpültek az igazán fontos célok mögött, amelyeket a Nyíl a Jövőbe… című, már 2011-ben is cikinek számító rajzon mutattak be:
2010-2014.kormany.hu
Nézzük, mi lett mindebből!
A GDP-arányos államadósság 2014-re még csak a közelébe sem került annak a 65–70 százalékos szintnek, amit Matolcsyék ígértek. 2011-ben még nőtt is, 2014-re 75,2 százalékosra csökkent. Utána kezdett látványosan esni, akkor sem igazán a nagy adósságcsökkentő programok miatt, mert olyanok nem voltak (a 2010-es 21 749 milliárd forintról 34 977 milliárdra nőtt az adósság 2020 harmadik negyedévére), hanem azért, mert ahogy nőni kezdett a GDP az évtized második felében, százalékban ahhoz viszonyítva úgy lett az államadósság egyre kisebb.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter beszél a Széll Kálmán terv 2.0-hoz kapcsolódó adóváltozásokról tartott kormányszóvivői sajtótájékoztatón az Országházban
MTI / Kovács Tamás
2020 elején már csak az volt a kérdés, hogy mikor esik le a mutató 65 százalék alá, aztán jött az újabb válság, és hónapok alatt semmivé vált tíz (pontosabban inkább az elmúlt öt) év minden adósságcsökkentési eredménye. A Pénzügyminisztérium már úgy számol, hogy pár hónap alatt 81,2 százalékosra nőtt az adósság, azaz magasabbra, mint 2011-ben, és 2024-re is csak 72 százalékig megy vissza.
Pedig a részletes szöveg még ennél is bátrabb vállalásról szól: nem elég a 65–70 százalék, 2018-ra már 50 százalékra, utána pedig az alá kell kerülni. Ez már akkor sem látszott egy egészen kicsit sem reálisnak.
2010-2014.kormany.hu
Akkor azt ígérték, hogy a készülő új alkotmányba vésik bele ezt az adósságszabályt. Végül ehelyett egy felvizezett szabályt írtak, az alaptörvény szerint amíg az államadósság nem esik a GDP felére, addig GDP-arányosan évről évre csökkennie kell, kivéve, ha recesszió van.
Az államháztartási hiány már 2011-ben lemegy 3 százalék alá a 2010-es 4,4-ről, 2014-re pedig 2 százalék alá kerül – ígérték. Nem sikerült rögtön, 2011-ben 5 százalék fölé nőtt, utána is csak egyszer, 2016-ban került 2 százalék alá, de nagy vonalakban csak elértek valami olyasmit, ami nem túl távol van a céltól: 2012 óta ugyan nem mindig csökkent a hiány, de a 3 százalék alatt maradt, egészen addig, amíg 2020-ban el nem szállt.
300 ezer új munkahely fog létrejönni 2014-re – ez volt az első ciklusra szóló része annak a nagy ígéretnek, hogy 2020-ra egymillió új munkahely jön. 2010 utolsó negyedévében 3,75 millió magyar dolgozott, 2014 végére ebből 4,14 millió lett, vagyis a tervnek ezt a részét sikerült tartani. A tíz év alatt egymilliót nem, 4,5 milliónál van a csúcs, de ismerve a magyar munkaerőpiacot, ez nagyjából az a maximum, amit racionálisan még el lehet várni. Ahhoz, hogy az első években jöhessenek a jó számok, a közmunkaprogramra volt szükség. Közel 200 ezren voltak közmunkán 2014-ben, az évtized második felében viszont az ő létszámuk 92 ezerre csökkent. A 2015 és 2019 közötti időszak volt hasonló ahhoz, amit a kormány már 2011-től szeretett volna: ahogy Magyarország és az EU is kilábalt a válságból, egyre többen jutottak munkához, gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság jött létre.
2010-2014.kormany.hu
A GDP 4–6 százalékkal fog nőni 2014-re – vállalta Matolcsy. 2014-ben valóban sikerült ezt elérni, akkor 4,2 százalékos lett a növekedés, de egész biztosan nem úgy, ahogyan az akkori miniszter, mostani jegybankelnök várta: W alakú lett a válság, 2012-ben visszazuhantunk recesszióba, és csak 2014-re jutott vissza a GDP oda, ahol 2008-ban volt. Utána viszont beindult a gazdaság, 2014 után 2017 és 2019 között értük el a 4–6 százalék közötti éves növekedési szintet.
Csakhogy nem mindegy, mi okozta a növekedést. A beruházási ráta 17 százalékról 25-re fog nőni három év alatt – állt a tervben. 16,4 százalék lett belőle, azóta pedig ennél is tovább csökkent egy kicsivel.
Első ránézésre nem tűnhet túlságosan fontosnak, hogy a tervnek ez a része kudarcot vallott, pedig nagyon jól mutatja, hogy most miért nem válságálló a gazdaságunk.
A GDP növekedését nem a beruházások fűtötték, hanem az EU-s pénzeső és a belső fogyasztás felpörgetése. Vagyis döntően egy külső tényező miatt ment jól a magyar gazdaságnak, nagyrészt nem belső oka volt a sikernek a jó időkben sem. (Persze már a válságkezelésben is jól jött az EU-pénz, a 2007–2013-as uniós költségvetési ciklusban a magyar közszféra fejlesztéseinek 57 százalékát finanszírozták a több mint 8000 milliárd forintos EU-s keretből.)
Így teljesült a 26 pont
A részleteket végignézve sok olyan vállalást láthatunk, amelyek valóban megvalósultak, de nem volt komoly szerepük a válságkezelésben, néhány pedig egyenesen káros volt, de olyanok is voltak közöttük, amelyek kimondottan hasznosnak bizonyultak.
MTI / Kálmándy Ferenc
– Az egyik leglátványosabb pont a közmunkaprogram bevezetése volt. Abból a szempontból ez még hozta is a tervet, hogy sokan kaptak munkát, de az hamar kiderült, hogy a távlati cél szinte teljes bukás lett, a közmunkások töredéke (a legoptimistább becslések szerint alig hetede, egy pesszimistább kutatás alapján 3 százalékuk) talált munkát az elsődleges munkaerőpiacon.
– Megígérték és meg is írták az új közbeszerzési törvényt. Ehhez képest mostanra az EU legkorruptabb országa lettünk. A Korrupciókutató Központ úgy számol: a kormányhoz közeli cégek 2019-ben az általuk megnyert közbeszerzések 51 százalékában versenytárs nélkül indultak. És mivel 25 millió forintos értékhatár alatt lehet hirdetmény nélküli eljárást kiírni, rengeteg a 24,9 millió forintos tender.
– Ekkor jelent meg az ígéretek között a rezsi befagyasztása, ebből dolgozta ki nem sokkal később a kormány a saját újraválasztási csodafegyverét, a rezsicsökkentést. Ez sokaknak valóban komoly segítséget jelentett, de most már az is látszik, hogy évtizedes távon több szolgáltatónak nem maradt emiatt elég pénze a fejlesztésekre és a karbantartásra.
csepel.info
– Sok vita folyt arról, hogy a terv olyan ígéretei, mint a rokkantságra jogosultság szabályainak átírása, a korengedményes nyugdíjak új rendszere, az új felsőoktatási vagy épp a közoktatási törvény kidolgozása, benne az iskolakötelezettségi korhatár leszállításával jó vagy rossz volt-e. Annyi azonban egészen biztos: bár sokak számára fontosak voltak, nem ezek a témák határozták meg a magyar válságkezelést és a gazdaságunk elmúlt évtizedét.
– Az e-útdíj bevezetése és a parlament létszámának drasztikus csökkentése egyértelműen jó ötlet volt, de azért túlzás volna azt mondani, hogy komoly szerepük volt a válságkezelésben.
– A céges adóterhek csökkentése pedig az egyetlen olyan pont, amelyre egyszerre igaz az, hogy megvalósult, jó eredményt hozott, és komoly szerepe is volt abban, hogy 2014 után kijöjjön az ország a gödörből. Más kérdés, hogy például a társasági adó felére csökkentése mellett a legfontosabb intézkedés az adó felének átcsatornázása volt olyan sportberuházásokra, amelyek hasznossága megint csak kétséges. És a céges adóterhek (és általában a munkára terhelődő közterhek) csökkentése valójában a fogyasztási adók emelésével párhuzamosan zajlott le, vagyis az EU-ban a legalacsonyabb, 9 százalékos társasági nyereségadót egy világrekorder, 27 százalékos áfával párosította a Fidesz–KDNP gazdaságpolitikája.
