Az érdemi zöldpolitikai kérdések kerüljenek be a politikai diskurzusba az április választásra, ebből a célból szervezett háromrészes vitaestet a Green Policy Center. Az első eseményen Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics Magyarország igazgatója, Aszódi Attila, a BME dékánja, a Paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős korábbi államtitkár és Büttl Ferenc közgazdász, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója, a Megújuló Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke vitázott arról, hogy ki és miként fizesse a klímapolitika költségeit.

Most kellene elkezdeni máshogy csinálni sok mindent

mondta Huszár András, az esemény házigazdája, a Green Policy Center (GPC) alapító-igazgatója, aki szerint a következő 2022-26 közötti ciklus meghatározó időszak lesz abban hogy képesek legyünk teljesíteni a zöldpolitikai célokat.

Ennek érdekében kell átgondolni, hogy mekkora lesz a zöld átmenet költsége, ezt honnan lehet előteremteni, kinek kellene megfizetni, és mi lenne a valódi ára, ha nem kezdenénk el a folyamatot időben. Ahogy azt is, hogy mi lenne a tehermegosztás társadalmilag igazságos módja, és hogy közpénzügyek szempontjából rendszerszintű változásokra van szükség.

Huszár András felidézte Orbán Viktor szavait, aki jó két és fél éve beszélt a parlamentben arról, hogy több mint 50 ezer milliárd forintba fog kerülni, ha 2050-re klímasemlegesek akarunk lenni. A GPC azonban a tavaly elfogadott Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia alapján utánaszámolt, és így valamivel 25 ezer milliárd forint alatti összeg jött ki, illetve további közel 14 ezer milliárdnyi abban az esetben, ha halogatjuk az átállást. Ezek alapján évente a GDP 1-2 százalékát kellene az átmenetre fordítani 2050-ig. De ki lehet-e számolni egyáltalán a költségeket? – kérdezte vitaindítóként.

Fideszes túlárazás és hasztalan kiadások: így áll össze a klímaharc 50 ezer milliárdos számlája

Csütörtökön mutatja be a kormány a 2030-ig szóló klímastratégiát, amelyről a kormányzati nyilatkozatok alapján leginkább két dolgot lehet tudni: 1. Magyarország klímabajnok, ahogy ezt kedden Kovács Zoltán a Twitteren, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő pedig a Facebookon igyekezett sulykolni: 2. A kormány soknak tartja azt a költséget, amelyet az újabb célok - vagyis a 2050-re vállalt karbonsemlegesség - teljesítése az országra ró.

Az ellentétes érveket kevésbé ütköztető, inkább a másik gondolatainak kiegészítésére szorítkozó megszólalók válasza erre röviden, a “nem tudjuk biztosan” volt. Bővebben pedig:

A költségeket a nem cselekvés esetén várhatóan kialakuló helyzethez képest érdemes meghatározni – vetette fel Fazekas Dóra, aki konkrét számok említésétől ugyan ódzkodott, de náluk úgy számolnak, hogy a GDP 3-4 százalékát kellene már most a zöld átmenetre fordítani évente, mert

Minél hamarabb kezdjük, annál kevesebbe fog kerülni.

Aszódi Attila óvatosságra intett az alapján, hogy mekkora fejlődés történt az elmúlt 10 évben a napelemes energiatermelésben, vagyis tíz éve nem biztos, hogy megérte volna támogani az akkor még kevésbé hatékony technológiát. Szerinte sem szabad halogatni, de az ilyen lépések a technológiától is függenek, a politikának pedig nagy nehézséget jelent, hogy “sosem lehet előre látni, nem lesz-e lyukra futás”.

Büttl Ferenc ezt azzal egészítette ki, hogy vannak olyan ágazatok, ahol még nincs megfelelő zöld technológia, hogy hatékonyan lehessen alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett működtetni – mint amilyen a cementgyártás –, de máshol, mint az épületek mélyfelújítása, ez rendelkezésre áll, vagyis

vannak alacsonyan csüngő gyümölcsök.

A közgazdász ugyanakkor jelezte, hogy a költségek megállapítását nehezíti, hogy nem lehet megmondani, mennyivel csökken majd a GDP, ha nem kezdjük időben az átmenetet, és sok a nehezen számszerűsíthető elem is, mint például, hogy mekkora megtakarítást jelentene, ha kevesebb a légúti megbetegedés a tisztábbá váló levegőnek köszönhetően. Szerinte a költségek nagy részét az eleve elköltendő pénzek tudatosabb felhasználásával is elő lehetne teremteni.

Huszár András igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy vannak számok az átmenet révén elkerülhető költségtöbbletre. Ez akár erős üzenet is lehetne, de sajnos nem politikakompatibilis – utalt arra, amiről a Glasgow-i klímacsúcs előtt is beszélt a hvg.hu-nak, vagyis hogy “egy politikusnak mindig jobb valami válságot kezelni és abban kitűnni, mint valami rosszat megelőzni”

„A klímacsúcson sokszor olyan megállapodások születnek, amikről jobb, ha nem is tudunk"

Tévedünk, ha azt hisszük, hogy ha nem történik látványos előrelépés az ENSZ hétvégén kezdődő klímavédelmi világkonferenciáján, a COP26-on, akkor elbuktuk a klímaváltozás elleni harcot - mondja a hvg.hu-nak adott interjújában a csúcson többször részt vevő Huszár András, a Green Policy Center alapító-igazgatója.

Fizessenek a…!?

A beszélgetés fő kérdésére, hogy kik fizetik majd a fentiek alapján egyelőre nem pontosan meghatározható összeget, a résztvevők eljutottak a legnagyobb szennyezőktől a legnagyobb fogyasztókon át a leggazdagabbakig.

Huszár András jelezte kétségeit az elsővel kapcsolatban, hiszen szerinte aki a nagy szennyezőkről beszél, az eltolja a felelősséget magáról. Büttl Ferenc pedig úgy látta, hogy persze, fizessenek a szennyezők, a vállalatok, az állam, de a sor végén az emberek állnak, vagyis

mindenképpen mi fizetünk.

Mégis vannak jó hírei, például az EU támogatja a fenntarthatósági átállást, és félig jó hír az is szerinte, hogy ugyan mi fizetünk érte, de el is dönthetjük, hogy kire mekkora terhet rakunk, és az alapján, hogy a magas jövedelem általában magasabb szennyezéssel párosul, kijelentette:

Fizessenek a gazdagok!

Huszár András igyekezett rábírni a résztvevőket arra, hogy vessenek fel alternatív válaszokat a rezsicsökkentéssel

Az energiaáremelés zöld szempontból kívánatos – mondta Fazekas Dóra, aki szerint nem általánosan kellene mindenkin segíteni, hanem célzott támogatással a leginkább rászorulókon. Aszódi Attila is úgy vélte, hogy az emelkedő árak segítenek a hatékonyság növelésében.

A nagyok fejlesszék ki a technológiákat, és így valósuljon meg a fenntarthatóság

- emelte ki, hozzátéve: a szemléletformálásban is óriási potenciál van, mert nagyon nehéz megváltoztatni a fogyasztók szokásait, pedig rájuk is nagy feladat és felelősség hárul.

Büttl Ferenc olyan szabályokat említett, amiket úgy hozhat az állam hogy piackonformok, mégis van hatásuk, például ha a biztonsági öv kötelező használatához hasonlóan az autók nem mennek gyorsabban 130-nál az autópályán.

Jacuzzi-fűtés rezscsökkentéssel

Fazekas Dóra szerint fontos lenne kivezetni a fosszilisenergia-támogatásokat, és átalakítani a támogatási rendszert. Környezeti reformra van szükség, amibe beletartozik az adórendszer átalakítása is, például úgy, hogy a kevésbé szennyezőket kevésbé a többet szennyezőket jobban terhelik.

Szóba került, hogy a társadalom leggazdagabb tizede jövedelmének jóval kisebb részét (10%) teszi ki a lakásfenntartással és háztartási energiával kapcsolatos költségek, mint a legszegényebb tizedénél (26%). Fazekas Dóra jelezte, utóbbiaknál az a kérdés, a szobáját képes-e befűteni, előbbieknél pedig legfeljebb az, hogy a jacuzziját mennyire fűtse fel. Aszódi Attila szerint felmerülhet a kérdés, hogy leggazdagabb csoport miért kaphatja meg a jacuzzi fűtéséhez is a kedvező árú energiát a rezsicsökkentés révén.

Kevesebb Paks, több szélenergia, kritika a rezsicsökkentésnek - Milyen zöldpolitikával készül az ellenzék?

Újra lesz környezetvédelmi minisztérium, zöld utat kapnak a szélerőművek, Paks 2-t nem erőltetik, ha leváltják az Orbán-kormányt - értettek egyet az ellenzéki összefogás pártjainak képviselői a csütörtöki környezetvédelmi tematikájú kerekasztal-beszélgetésen. A környezetvédelmet belevennék az alaptantervbe, megszüntetnék a napelemek termékdíját, úgy alakítanák a mezőgazdasági támogatásokat, hogy a kisebbeknek több jusson, és szóba kerültek az aranykalászos kiskirályok is.

Huszár András később felvetette, hogy nem inkább a nagyobb fogyasztóknak kellene fizetni? Végül is attól, hogy valaki gazdag, még nem biztos, hogy sokat fogyaszt.

Fazekas Dóra szerint megoldás egy sávos díjazás lehetne, de Büttl Ferenc arra figyelmeztetett, hogy az energiaszegénységben élők sokszor nem tudnak keveset fogyasztani, őket a sávos rendszer büntetné. Egy országos lakásfenntartási támogatás bevezetésével kellene kompenzálni - mondta.

Aszódi Attila arra figyelmeztetett, hogy nincs egységes recept: a nagyváros-falu viszonylatban jelentősek a különbségek, vagyis ezen a szinten is differenciálni kellene. A Kádár-kockákban élők számára más a megoldás, mint Budapest belvárosában, előbbieknél a legkorszerűbb hőszívattyús megoldások segíthetnének az átmenetben, utóbbiak esetében pedig egy távfűtési program. Ez a fajta differenciálás azonban nehéz feladat.