Tényleg high-tech ország vagyunk? Erősen jövünk ki a válságokból? Ellenőriztük Orbán szép szavait
A világ ötödik leginkább high-tech országa vagyunk, jobban jövünk ki a válságokból, mint ahogy belemegyünk, és a világon sehol nincsenek ennyire alacsony céges adók – mondta Orbán Viktor Berlinben. Ritka az ilyen helyzet, amikor egy vezető politikus nem csak nagy szlogeneket mond, hanem számokat, úgy, hogy azokat ellenőrizni is lehet, mi igaz belőlük, és mi nem, mi most utánanéztünk ezeknek.
Nem fukarkodott Orbán Viktor a nagy szavakkal, amikor Berlinben, a magyar–német gazdasági kapcsolatokról rendezett fórumon elemezte a magyar gazdaság helyzetét. Mi pedig megnéztük, mi igaz abból, amit a miniszterelnök elmondott.
1. Magyarország 2010 óta minden válságból, a 2008-2009-es globális gazdasági válságból, a migrációs válságból és a Covid-válságból is erősebben jött ki, mint ahogy belement.
A 2010 utáni kilábalás finoman szólva sem volt gyors és zökkenőmentes. A GDP másfél rémes év után először ugyan már 2010 második negyedévében növekedni kezdett – vagyis még abban a negyedévben, aminek az első majdnem két hónapjában még a Bajnai-kormány vezette az országot – de azt a szintet, ahonnan 2008 közepén esni kezdett, csak 2014 harmadik negyedévére érte el újra, ráadásul közben 2012-ben visszazuhantunk recesszióba. A foglalkoztatottság a 2007-es csúcson 3 millió 926 ezer fő volt, ezt a szintet 2012-ben értük el újra, itt egy fokkal gyorsabb volt a kilábalás. Az államadósságunk viszont a 2007-es 65,5 százalékról 2011-re 80,3 százalékra nőtt meg, és a válság előtti szintre csak 2019-ben tért vissza. Vagyis valóban kijöttünk abból a válságból, javult is a helyzet azóta, de mindezt nagyjából hat év alatt sikerült elérni úgy, hogy a V alakú válság helyett visszaestünk egy W alakúba, ez nem volt egy sikertörténet még úgy sem, hogy aztán tényleg vége lett.
A migrációs válság emlegetése gazdaságpolitikai környezetben nyilván értékelhetetlen.
2020 után a gazdasági talpraállás valóban eléggé gyors volt: a GDP már 2021 második negyedévében magasabb volt, mint 2019 végén, a foglalkoztatottak száma pedig 2021 júniusa óta egy hónap kivételével mindig a 2020. februári szint fölött állt. Ennek azonban megvolt az ára. Részben a halálesetek számában mérhetően: a kormány – és az emberek jelentős része is – vállalta, hogy inkább terjedjen szabadon a járvány, csak a munkának ne kelljen leállnia. De a gazdasági következmények is itt vannak velünk, az államadósság majdnem a GDP 80 százalékára ugrott meg a 2019-es 65,5-ről, de úgy voltak vele, ezt majd kezelik akkor, amikor 2022-ben túl leszünk a járvány súlyos részén. Itt vagyunk, egészen más krízis fenyeget, miközben az előzőből velünk maradt problémát még meg kellene oldani.
2. A 2008 utáni gazdasági világválság strukturális válság volt, amely mögött az van, hogy Európa folyamatosan veszíteni fog Ázsiával szemben. Az erre adott helyes válasz a mély strukturális reform, 2010 után ennek megfelelően alakították át a magyar gazdaságot.
Az, hogy a Nyugat teret veszít, valamelyest valóban igaz: míg 2010-ben az EU adta a világ GDP-jének 17 százalékát, 2020-ra ez az arány 15 százalék alá csökkent. Az USA aránya eközben 22-ről 24 százalékra nőtt, Ázsiáé pedig 25-ről 32-re. A 2008-as válságot persze nem ez okozta, hanem az amerikai jelzáloghitelezésből kitört krízis söpört végig a világon. Igaz, az kiderült akkor, hogy az EU intézményrendszere önmagában gyenge egy válságkezeléshez, ebből okulva fogadtak el olyan változtatásokat és új lépéseket, amelyekkel 2020-ban már sokkal egységesebb és gyorsabb volt az uniós fellépés, mint 2008-ban.
Az Orbán-kormányok meg is hirdették a keleti nyitás politikáját, ennek érdemi eredménye annyi lett, hogy az ázsiai kivitel részesedése a magyar exportból a 2012-es 6,4-ről 5,1 százalékosra csökkent, a kormány pedig látva ennek az iránynak a kudarcát átfogalmazta a célokat, az eredeti szlogenekkel ellentétben már nem az exportarányt emlegeti, hanem azt tekinti fontosnak, hogy több ázsiai beruházás érkezzen ide, ez pedig valóban meg is történik. Annak azonban, hogy a 2010-es évek második felében jól teljesített a magyar gazdaság, a két legfőbb oka nem a keleti nyitás, hanem a növekedés erőltetett pörgetése, illetve a több ezer milliárd forintnyi EU-pénz volt – most látjuk, mennyire fontosak ezek, amikor már attól nagyon nagy a bizonytalanság és gyengül a forint, hogy egyáltalán szóba került, hogy eleshet az ország ettől.
3. A bruttó hazai össztermékből családtámogatásra Magyarországon fordítanak a legtöbbet, és a kormány alapvetően a munkán keresztül finanszírozza a családokat.
Az állítás második fele mindenképp igaz: a kormány büszkén hirdeti, az ellenzék pedig ugyanilyen vehemenciával kritizálja azt, hogy a „segély helyett munka” elv érvényesül, aki kiesik a munkából, annak nagyon kevés támogatást ad a kormány.
Az Eurostat legfrissebb olyan családtámogatási adatai, amelyekben minden tagállam szerepel, még 2019-esek, szóval óvatosan kell kezelni őket, de nagy vonalakban jól mutatják, mi a helyzet. Ha azt nézzük, hogy az összes szociális támogatás közül mennyit osztanak ki családtámogatásként, akkor jól állunk, a magyar számnál csak a luxemburgi, a lengyel, az észt és a német a magasabb. (Ebben persze az is benne van, hogy az uniós államokkal összehasonlítva nálunk jóval kevesebb jut a munkanélküliek támogatására – azért is, mert alacsonyabb a munkanélküliség, és azért is, mert – erősítve a munkaalapú finanszírozás filozófiáját – a járadék nálunk mindössze három hónapig jár.)
Ha viszont azt nézzük, hogy a GDP hány százalékát költjük családtámogatásra, akkor az uniós középmezőnyben találjuk magunkat, a 12. helyen. Sőt, ebben még nincs is benne az, hogy mennyi hitel elengedésével, lakásvásárlási, felújítási vagy épp autóvásárlási kedvezménnyel támogatják a családokat. Ha azt hozzáadnánk, kimondottan jó lenne a magyar helyezés, az pedig már más kérdés, hogy ez a középosztály közepe, teteje és a gazdagok számára elérhető a leginkább – őket tényleg a munkán keresztül finanszírozzák.
4. Míg 2010-ben a foglalkoztatási ráta alig volt 50 százalék fölött, ma már 75 százalék körüli.
A foglalkoztatottsági arány nagyon szépen nőtt az elmúlt tizenkét évben, ezért Orbán nyugodtan mondhatott volna igazat is, ez az állítás viszont finoman szólva is jókora csúsztatással jöhetett csak ki. A 15-64 év közöttiek foglalkoztatási aránya 2010-ben 57 százalékos volt, erre azt mondani, hogy alig 50 százalék fölötti, ahhoz nagyon fideszesnek kell lenni. Most már 74,6 százalék, tehát az állításnak az a fele, hogy 75 százalék körüli, igaz. (Ha nem a 15-64, hanem a 15-74 év közöttieket nézzük, akkor kijön 2010-re az alig 50 százalék fölötti, 50,6 százalékos mutató, ez viszont még most is csak 63 százalékos – ami nem is baj, hetvenévesen már nyugodtan pihenjen, aki szeretne, ne tőlük várjuk a gazdaság megmentését.)
5. A magyar modell gazdasági alapjának egyik fontos összetevője az alacsony adószint. A világon egyedül itt van egysávos személyi jövedelemadó, nincs örökösödési adó, és alacsony, 9 százalékos a társasági adó is.
Ugyan a 25 éven aluliak szja-mentességével valójában már nem egysávos a jövedelemadónk, ne legyünk szőrszálhasogatóak: az valóban igaz, hogy a magyar adórendszer lényege a munkát terhelő adók alacsonyan tartásával minél több céget ide csábítani (az államkasszából így kieső összeget pedig visszahozza az világrekorder 27 százalékos áfa).
A másik állítás azért trükkös, mert az valóban igaz, hogy – legalábbis az OECD tagállamai között – egy hely sincs, ahol a három felsorolt teher kombinálva ennyire alacsony, csak épp nem szabad úgy értelmezni, hogy az állítás mindhárom része egyedül ránk lenne igaz. Az OECD-ben valóban nincs máshol ennyire alacsony társasági adó, a többivel viszont nem vagyunk egyedül: a személyi jövedelemadó a világ 21 országában egykulcsos, és csak az OECD-ben 15 ország van, ahol nincs örökösödési adó.
6. Magyarország a világ ötödik leginkább high-tech országa.
Erre valószínűleg sokan felszisszentek elsőre. Nem is csoda, ha elkezdünk rákeresni a különböző mérőszámokra, amelyek az országok innovációs vagy high-tech teljesítményét mérik, nemhogy az első ötben, hanem az első húsz között sem találkozunk Magyarországgal.
Csakhogy van egyetlen olyan rangsor, amelynek egyetlen részében tényleg kijött az ötödik hely. A Szellemi Tulajdon Világszervezete évről évre kiadott Globális Innovációs Indexének idei rangsorában Magyarország az 5. helyre került azon a listán, hogy a high-tech termékek gyártása mekkora részarányt képvisel az összes termelésen belül. Erre azt mondani, hogy a világ ötödik leginkább high-tech országa lennénk, önmagában azért erős túlzás, főleg úgy, hogy ugyanebben a listában az összesített nemzetközi rangsorban a 34. hely a mienk.
7. Magyarország az exportteljesítmény terén jóval előrébb áll, mint azt népessége indokolná, a világ 10 legnyitottabb gazdasága közé tartozik az export és a GDP aránya alapján, továbbá a tíz legkomplexebb ország egyike is a GDP összetettségét tekintve, vagyis számos ágazatra épül.
Az első állítás igaz, a többi nem, de majdnem. A gazdasági komplexitás indexét a Harvard és az MIT kutatóinak együttműködésében dolgozták ki, a legfrissebb nyilvánosan elérhető adataik 2020-asok, az alapján a magyar helyezés globálisan a 14., eléggé jó, de azért nem Top10-es. Az egy főre jutó exportban a világ 18. helye a mienk.
Ennek is vannak persze árnyoldalai. A külkereskedelmi mérlegünk például idén egészen tragikus, akkora hiány évek óta nem volt, mint most. És miközben valahol természetes, hogy épp Németországban azzal büszkélkedik a magyar miniszterelnök, hogy a magyar gazdaság nyitott, ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon kitettek vagyunk a külföldi – főleg a német – gazdasági hatásoknak. Nem meglepő, hogy a régiónkból azon az országok tudtak sikeresebbek maradni hosszú távon, amelyek a költségalapú versenyképességről áttértek a minőségalapúra, kevésbé szakmai megfogalmazással ahol az állam nem az összeszerelő üzemeket támogatta, hanem az oktatást és az innovációt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
