9 millió 938 ezerről 9 millió 604 ezer főre csökkent Magyarország népessége az elmúlt két népszámlálás között. Ráadásul 2022 kimondottan rossz év lett a magyar demográfiában, azon belül is a születési oldalon: minden idők második legalacsonyabb születésszáma jött össze, lakosságarányosan a negyedik legkisebb. A korábbi néhány év számai is messze voltak a kormány céljaitól, de akkor legalább a tendencia biztatónak tűnt, most már ezzel sem lehet takarózni. Pedig a kormány számolatlanul önti a pénzt évek óta, hogy sikerüljön valahogyan növelni a születésszámot, valahogy mégsem akarnak a magyarok több gyereket vállalni.
Ennek pedig sok nem várt mellékhatása is lett. Logikus: ha hozzányúlnak a hitelezéshez, a lakásvásárlás támogatásához, akkor olyan komplex rendszereket bolygatnak meg, hogy a változtatásnak komoly továbbgyűrűző hatásai is lesznek. Ahogy Novák Katalin megfogalmazta: „vissza kell adni a gyermekvállalás társadalmi megbecsültségét, el kellett érni, hogy ne azok járjanak jól anyagilag, akik nem vállalnak gyermeket”. Ez abból az egy szempontból sikerült, hogy akiknek nincs gyerekük, azok sokkal kevesebb pénzhez jutnak, mint a szülők, de a mellékhatások kényelmetlenségeit ők is érzik.
Drágább lett a lakás, hiába jár a kedvezmény
Az elmúlt évek egyik leglátványosabb próbálkozása az volt a családtámogatásokban, ahogyan a fiatal párok lakhatáshoz jutását segítették. A korábbi szocpolrendszer átalakításából kiindult, majd alaposan kibővített családi otthonteremtési kedvezménnyel akár 10 millió forintot is lehet kapni, sőt ez kiegészíthető 15 millió forint hitellel. Teljesen logikus, hogy mi lett ebből: mivel egyre több, csakis lakásvásárlásra fordítható pénz került be a gazdaságba, az felhajtotta a lakások árát.
A bevezetés után nem egy példa volt arra, hogy a csokkal igényelhető pénz egy az egyben beépült az árba. Összességében pedig az Eurostat számítása szerint az egész EU-ban a magyar lakásdrágulás volt a második legnagyobb az elmúlt években. Ők a 2010 és 2022 közötti adatokat vetették össze, ekkor 174 százalékos volt az itteni drágulás, de az EU szinte minden helyén 2013–2014 után mérték ennek a 12 évnek a nagy drágulását. Vagyis aki családosként szeretett volna lakást, annak nem lett egyszerűbb a helyzete, az egyedülállók, gyerektelenek, és azok a családok, akik nem tudják a csok feltételeit teljesíteni, pedig sokkal több pénzt kénytelenek kifizetni a lakásért.
Persze nem csak a csok felel azért, hogy elszálltak a lakásárak. A 2010-es évek második felében minden összeállt ahhoz, hogy durva áremelkedés legyen: alacsonyak voltak a kamatok, nőtt a gazdaság, emelkedtek a fizetések, így megnőtt a kereslet a lakások iránt, akár saját lakhatási célra, akár befektetésként. És az sem egyedi magyar sajátosság, hogy drágulnak a lakások, de az itteni ütem extrém sok más országéhoz képest: amíg nálunk 174 százalékos volt a 2010 és 2022 közötti drágulás, az EU-ban 49 százalékos.
Ráadásul ez azt is jelenti, hogy olyan drágák lettek a lakások, amihez egy fiatal pár már nagyon nehezen tud csak összeszedni elég pénzt, hogy belevágjon a hitelfelvételbe. Egy lakásvásárlásnál a vételár minimum 20 százaléka önerő kell, hogy legyen. Tehát például egy 60 négyzetméteres budapesti lakásra a 2010-es négyzetméterárak mellett 3 millió, 2021-ben már 8,3 millió forint önerőt kellett bevinni a hitelfelvételhez.
Az elmúlt évek összes családtámogatását itt gyűjtöttük össze részletesen:
Szeptember végén, a parlamentben vetette fel Orbán Viktor miniszterelnök, hogy új családpolitikai intézkedésként szja-mentességet kaphatnak a 30 év alatti, gyermeket vállaló nők is. Ez valóra is válik jövőre - jelentette be a miniszterelnök a nemzetközi sajtótájékoztatón. A részletekről a sajtótájékoztató után kezdődő kormányülésen döntenek. Az ígéret elhangzása után elkezdtük számolni, mennyit jelenthet ez az érintetteknek.
Az elszálló infláció
A lakásvásárlási támogatásnál is egyszerűbb ötlet volt pénzt osztani 2022 elején. A gyereket nevelő családok visszakapták a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójukat, ez összesen 685 milliárd forintot jelentett. A rendszerbe hirtelen bekerülő pénztömegnek pedig teljesen nyilvánvaló, hogy mi a következménye: szinte semminek nincs durvább inflációnövelő hatása, mint ennek.
Természetesen az infláció is sok összetevő miatt ennyire nagy. De annak, hogy az EU legnagyobb áremelkedése most már hónapok óta a magyar, fontos alapeleme volt a választás előtti osztogatás. Azt pedig az MNB számolta ki, hogy a kampányban kiosztott összes pénz nagyjából kétharmadát már el is költötték, jelentős részét napi fogyasztásra vagy egyszeri nagyobb kiadásokra – ez aztán felpörgette az inflációt, a magasabb árak pedig velünk maradtak még akkor is, amikor a pénz már elfogyott.
Az építőipar árai
A csokkal nem megvalósítható lakáscélokra 2021-ben és 2022-ben otthonfelújítási támogatásokat adott az állam, a gyereket nevelők legfeljebb 3 millió forint megtérítését kérhették. Ezek után 2021-ben a legjobban dráguló szolgáltatás Magyarországon a lakásjavítás és lakáskarbantartás lett, 14,5 százalékkal ugrott meg az ára 2020 és 2021 utolsó hónapja között. Majd jött 2022, és még onnan is 24,3 százalékkal nőtt tovább, így azért csak az év második legnagyobbat dráguló szolgáltatása lett, mert a taxiköltség megelőzte.
Vagyis miután bevezették az otthonfelújítási támogatást, két év alatt 42,3 százalékkal lett drágább a lakásfelújítás. Azaz ha valaki 2022 végén elment a határig, és bevállalt egy 6 millió forintos felújítást, amiből 3 milliót visszakapott, az egy olyan munka volt, amelyet 2020-ban 4,2 millió forintért megcsináltathatott volna. Ez így neki 1,2 millió forintos spórolás, a nem családosoknak pedig 1,8 millió forint drágulás.
Ami nem rengette meg a gazdaságot: a kedvezmények
Akinek a lakáshitel felvétele után megszületik a második gyereke, annak a hiteléből egymillió forintot elengednek, a harmadik után további négymilliót. A Diákhitelből a második gyerek megszületésekor a tartozás felét elengedik, a harmadik gyerek után az egészet. Ezzel több tízezren éltek, de az államkasszának túlságosan nagy gondot nem okozott, ahogy a családi adókedvezmények sem. Az elmúlt évtized második felében teljesített annyira jól a gazdaság, hogy ezt megengedhettük magunknak.
Nem véletlen az sem, hogy a kormány évek óta lebegteti a háromgyerekes nők szja-mentességét, de még mindig nem vezették be. Amikor 2020-ban a négygyerekeseknek megadták ezt a mentességet, akkor ez évi néhány tízmilliárd forintos adóbevétel-kiesést jelentett, ennyi pedig belefért, csakhogy a három gyereket nevelő nők majdnem háromszor annyian vannak, mint a négygyerekesek, és valószínűleg jobban is keresnek, így az ő adójuk elengedése már neccesebb volna.
Az egyenlőtlenségek növelése
Minden eddigi pontnál látványos volt a különbség: aki többet keres, jobban jár. Ez igazából nem is tartozik a nem várt mellékhatások közé – a kormány politikájának teljesen nyilvánvaló célja, hogy ne bárki gyerekvállalását támogassa, hanem a középosztályét és a módosabb rétegét. Csak néhány példa erre:
- a csok azoknak segítség, akik képesek a lakás vételárának többi részét kifizetni,
- a felújítási támogatást azok vehették igénybe, akik előbb ki tudták fizetni a teljes összeget, utána igényelhették vissza a felét,
- ugyanígy a nagycsaládosok autóvásárlási támogatását is azok kérhették, akik önerőt összegyűjtöttek,
- a csecsemőgondozási díjat és a gyedet is az anya fizetésének arányában határozzák meg, vagyis aki többet keres, jobban jár, ráadásul akinek nem volt a szülés előtti két éven belül 365 nap munkaviszonya, az nem kaphatja meg,
- és a családi adókedvezmény is annál nagyobb, minél magasabb a pár fizetése.
Mekkora baj lehet a csok visszafizetéséből?
Az egyik legnagyobb kockázatnak a csok bevezetésekor azt tartották, hogy ha nem jön össze a vállalt gyerekszám, akkor vissza kell fizetni a pénzt. Egyelőre ebből nem lett óriási baj: 2015 és 2022 között 217 ezer csok-szerződést kötöttek, közülük mindössze 4500-at kellett visszafizetni, mert nem lett annyi gyerek, amennyire szerződtek a lakásvásárlók. De mivel a rendszer hétéves, és két gyerek vállalásakor 8, háromnál pedig 10 év van ezt teljesíteni, még csak azoknak az adatai vannak ebben benne, akik egy gyereket ígértek (nekik négy évük lett volna erre).
Amit nem tudunk mérni: a kényszerből együtt maradt családok
Nem kell visszafizetni a csokot, ha azért nem születik több gyerek, mert az egyik szülő meghalt, ha kiderült róla, hogy meddő, vagy lombikprogramban vett részt a pár, de sikertelenül – szóval az emberségesség minimumát sikerült megugrani a szabályok megírásakor. Az viszont már nem mentőkörülmény, ha azért nem lesz több gyerek, mert a házasság tönkrement.
Az pedig nyilván nem egy statisztikai kategória, hogy „párok, akiknek nem kellene együtt maradniuk, mégsem válnak el”, de nyilvánvaló, hogy amíg a támogatások a házasságban élőket célozzák, addig belekényszeríthetnek sokakat abba, hogy ott maradjanak a már nem működő kapcsolatukban.
Mit értek el a családtámogatásokkal?
A házasságkötések száma hatalmasat nőtt: 2009–2014 között 40 ezer alatt volt az új házasságok száma évente, 2016–2018-ban 50 ezer körül, 2019–2020-ban 65–67 ezren, 2021-re rekordszintű 72 ezerre nőtt. 2022-ben már csökkent a szám, 64 100-ra.
Egyre kevesebben válnak: 2011-ig évente 23–25 ezren váltak el, 2012 és 2016 között 19–21 ezren. Utána 17 ezer környékére csökkent ez a szám. 2020-ban bement 15 ezer alá, de akkor a járvány miatt nehezebb volt az ügyintézés, így 2021-ben sokan bepótolták a válást, 18 ezren fejezték be így a házasságukat. A 2022-es éves adat még nem ismert.
A születésszám a 2011-es mélypont után nőni kezdett, egy év kivételével 2016-ig mindig nőtt – sokan ekkor pótolták a 2008-as válság idején elhalasztott gyerekvállalást. Aztán ez a lendület kifulladt, 2017 és 2019 között csökkent a születésszám. Utána két évig újra nőtt, 2022-ben viszont akkorát zuhant, hogy annál csak a 2011-es adat volt a rosszabb, amióta csak a KSH mérni kezdte ezt.
A termékenységi arányszám pedig, amely azt mutatja, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyereket szül, a 2011-es mélypont óta nagyot nőtt, 1,23-ról 2021-re 1,59-re ment fel, 2022-ben aztán csökkenni kezdett, 1,52-re esett. A mutató így is magasabb, mint 1996 és 2019 között bármikor. Itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy valójában nem is annyira nagyon rossz a mutató, csak akkor tűnik annak, ha komolyan vesszük, amit a kormány évek óta hangoztat, és akciótervet is írt róla: hogy 2030-ra el kell érni a népesség bevándorlás nélkül azonos szinten tartásához szükséges 2,1-es arányt.