„Az orosz–ukrán háború és a brüsszeli szankciók káros hatásai továbbra is kedvezőtlen külső környezetet teremtenek” – így kezdte a Pénzügyminisztérium azt a sajtóközleményét, amelyet percekkel az után adtak ki, hogy kiderült, 2,3 százalékkal esett vissza a magyar gazdaság. Persze azt mondani, hogy csak külső okai vannak a válságnak, épp annyira hamis, mint ha úgy tennénk, hogy ezért egyedül a magyar kormány a hibás. Ha meg akarjuk nézni, ki mennyiben felelős a krízisért, érdemes lebontani, miért jár a gazdasági teljesítményünk a koronavírus-járvány második hulláma óta nem látott mélyponton.

Drága minden, nem vásárolunk szinte semmit

A gazdaságunk visszaesésének egyik legfőbb oka az, hogy a fogyasztás nagyon csúnyán megzuhant: ez látszik a kiskereskedelmi mutató extrémen rossz számain és azon is, hogy az iparnak a belső eladásra termelő ágazatai 20 százalékkal estek vissza júniusban. Ennek az okát pedig nem nehéz megfejteni: amíg ennyire nagy az infláció, sokan csak a legszükségesebb dolgokat veszik meg.

A kormány erre szokta rávágni, hogy „szankciós infláció” van, az pedig tényleg vitathatatlan, hogy az orosz–ukrán háború hatásai is megdobták az áremelkedés ütemét – a kulcsszó a mondatban az „is”. Persze volt honnan: már 2022 januárjában, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök még csak tervezte Ukrajna megtámadását, 14 éves csúcson volt az inflációnk, 7,9 százalékon. A gazdaságot akkor már évek óta túlfűtötte a kormány és a Magyar Nemzeti Bank (az alacsony kamatok mellett ebben a korábban sosem látott mennyiségben érkező EU-pénzek is benne voltak, de azt azért mégsem az unión kellene számon kérni, hogy saját hatáskörben mire költi a magyar kormány az onnan kapott pénzt). Aztán a kormány kiszórt 2000 milliárd forintot a nép közé a választási kampányban, aminek teljesen logikus következménye lett az, hogy még jobban megnőtt az infláció.

Fazekas István

Ez után jött az energiaárak elszállása, ami egész Európában megdobta az árakat. Aki az Oroszország elleni szankciók káros hatásáról beszél, az első körben általában erre gondol – az viszont nem tisztán uniós, hanem részben állami döntés is volt, hogy melyik ország mennyire tudta függetleníteni magát az orosz energiától. Mostanra a legtöbb ország magához tért az első sokkból, az energiaárak visszatérnek a háború előtti szinthez, az olyan országok viszont, mint Magyarország vagy Németország, ahol nagy a függőség az orosz energiától, még bajban vannak. (Meg is látszik az eredménye ennek még Európa legerősebb gazdaságában is: Németországban a GDP csökken, az infláció pedig az EU-átlag fölötti.)

Az pedig csak tetézi mindezt, hogy nagyon sok magyar cégnek akkor kellett rezsiszerződést kötnie, amikor minden energiahordozó ára a csúcson járt, aztán ezt be is építik az áraikba. És persze a nemzetközi energiakrízis tette végképp fenntarthatatlanná azt is, hogy a magyar lakossági energiaárakat közel tíz évvel ezelőtti szinten fagyasztották be.

Borzasztó az ipar állapota

A GDP-visszaesés másik fontos oka az, hogy az iparunk rémesen teljesít. Ebben részben tényleg ott vannak a sokat emlegetett brüsszeli szankciók és a háború hatása is: sok cégnek problémát jelent az, hogy az orosz és ukrán alkatrészek a szokásosnál lassabban érkeznek, ha érkeznek egyáltalán. Az pedig ha nem is közös EU-s probléma, de külföldi nehezítő tényező, hogy a német ipar gyenge időket él át, ez pedig a német gazdaságnak erősen kitett magyar ipart is megtépázza.

De még így is azokban a szektorokban kisebb a baj, ahol külföldi eladásra termelnek. A járműiparunk például kimondottan jól teljesít idén eddig, az akkumulátorgyártás pedig rekordokat döntöget – ez az egyik legfontosabb olyan része a gazdaságnak, ahonnan a kormány azt reméli teljes joggal, hogy az EU-n kívülről is sok pénz bejön –, az ipart az húzza vissza nagyon, ahogyan a magyarországi eladásra termelő üzemek teljesítménye zuhan. Azaz visszatértünk oda, ahol az első pontnál jártunk: nincs pénz vásárolni, nem pörög a gazdaság.

Fékez a szolgáltató szektor is

Meglepően sokáig a szolgáltatások miatt jöttek az előre vártnál kicsit jobb GDP-adatok, mostanra azonban ezzel a szektorral is szembejött a valóság, már ez is gyengélkedik. Azt, hogy minden drágul, most újra le lehet írni – ráadásul a gazdaság összes többi részével ellentétben a szolgáltatások inflációja még most is egyre emelkedik, és nem nagyon látszik, hogy ez mitől kezdene lassulni –, az orosz vendégek is hiányoznak sok magyar cégnek, de az itteni bajok okaihoz még egy kicsit messzebbre kell mennünk, egészen a világjárvány miatti válságra adott uniós válaszig.

AFP / Gpointstudio / Cultura Creative

2020-ban és 2021-ben Európa legtöbb gazdasági nehézségét az okozta, hogy a szolgáltató szektor leállt: jönni-menni nem nagyon lehetett, programokat szervezni vagy szórakozni sokkal nehezebb volt, teljes ágazatok fékeztek a nullára (eközben az ipar még csak-csak teljesített, hiszen a gyárakban gyorsan átálltak járványüzemmódra). Az EU ekkor úgy döntött, hogy elengedi a hiánycélokat, a kormányok pedig a legtöbb helyen abba tömték a pénzt, hogy a bajba került cégek talpon maradjanak és a dolgozóikat is meg tudják tartani, amíg legyűrjük a Covidot.

A magyar kormány is élt a lehetőséggel, hogy lehet a szokásosnál sokkal nagyobb a hiány, és szórni kezdte az ezermilliárdokat olyan célokra, amelyeknek legfeljebb minimális közük volt a gazdaság újraindításához. Abban reménykedtek, hogy ha a szolgáltató szektorban igazán durva lezárások nélkül sikerül megúszni 2020 végét és 2021 első felét, akkor könnyen vissza lehet térni a járvány előtti állapotokhoz, a pluszpénzt pedig más célokra költhetik. És ez még be is jöhetett volna, ha nem durvul el az infláció és kerül be a szolgáltató szektor egy csúf ár-bér spirálba.

A forintot megmentették, de ennek ára volt

Ez az a pont, ahol nem is érdemes az EU-t keresni a magyar visszaesés mögött. Az MNB tavaly októberben durva kamatemelés mellett döntött, a 18 százalékos irányadó kamatszintet idén májusban kezdték el csökkenteni, de még most is nagyobbak a kamataink a régió minden más országáénál. Nyilvánvaló volt, hogy ez a céges hitelezést lefagyasztja, ami tovább fékezte a gazdaságot.

Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke

Fazekas István

De ez legalább eredményt is hozott: a forintot a tavaly októberi 434-es szintről sikerült erősíteni, a mostani 380-390 körüli euróárfolyam ha nem is ragyogó, de az egy évvel ezelőttinél azért mindenképp jobb. Ez pedig fékezi az inflációt – nem véletlen, hogy épp a tartós fogyasztási cikkek árának emelkedése a leginkább elviselhető, 3,6 százalékos, ott a legfontosabb az, hogy külföldről milyen áron hoznak be termékeket.

A jó hírek

Kevés pozitívum van a mai magyar gazdaságban, de azért néhány így is akad. Az egyik ilyen az, hogy a külkereskedelmünk a legrosszabbon túl van – 2021 júliusa és 2023 januárja között sorozatban 19 hónapot zárt mínuszban, azóta viszont már az egymást követő ötödik hónapban van többlete, ráadásul egyre nagyobb. A javulást leginkább annak köszönhetjük, hogy idén sokkal több Magyarországon feldolgozott kőolajterméket, illetve itt összeszerelt járművet sikerül eladni külföldre, mint eddig, úgyhogy azt is elviseli a külkereskedelmünk, hogy az élelmiszeripar gyengén teljesít.

A másik pozitívum pedig a mezőgazdaság helyzete, de ott azért a tavalyinál jobb teljesítmény fő oka az, hogy 2022 egészen borzasztó év volt, az aszály tönkretette a termést, a kormány pedig nagyon sokat tett 2010 után azért, hogy az agrárium felkészületlen legyen, amikor egy ilyen rossz év jön. Ahhoz képest most egy átlagos év is nagy növekedést jelent. A baj az, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben úgy tűnik, ez tényleg csak egy átlagos termést hozó év lesz, nem pedig kiemelkedően jó, ahogy azt az első kora tavaszi esőknél várhattuk.

Mennyire hiányoznak az EU-pénzek?

A kormány úgy számol, hogy a 2022-es növekedésünk legalább 0,4 százalékponttal lehetett volna magasabb, ha sikerül megállapodni az uniós pénzekről (az ő megfogalmazásukban ez úgy hangzott, hogy „az Európai Bizottság a források visszatartásával rontotta gazdasági teljesítményünket és versenyképességünket”. Hogy ez pontosan így van-e, azt elég nehéz számszerűsíteni, annyi biztos, hogy egyre inkább hiányzik a pénz a gazdaságból – viszont ázsiai beruházások ide csábításával és az emberek megtakarításainak állampapírba terelésével egyelőre elég sokat sikerül ebből pótolni.

Fazekas István

Baj sokkal inkább abból lehet, ha elfogy a türelmük azoknak a külföldi befektetőknek, akik nem akkugyárat akarnak építeni, csak egy kisebb beruházást csinálnának, vagy a pénzük egy részét valamilyen közép-európai devizában kamatoztatnák. Őket egyelőre a magas kamatokkal sikerül megtartani, és az összes jogállamisági problémát, valamint EU-s vitát is beárazták, de a bizalom nem tart ki örökké.