A kormány nemrég döntött arról, hogy a gazdasági kabinetet Varga Mihály pénzügyminiszter helyett Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter vezeti majd, aki ezzel a gazdaságpolitika legfőbb irányítójává lépett elő a kormányban. Varga Mihály pénzügyminiszternek be kell érnie azzal, hogy megvétózhatja az eddig általa vezetett gazdasági kabinet döntéseit. Az általa vezetett költségvetési munkacsoport feladata „a költségvetés egyensúlyának szigorú védelme lesz, amelynek keretében vizsgálja a kabinetek döntéseit és költségvetési vétóval is élhet azokkal szemben”.

A pénzügyminiszter utána nyilatkozott is, hogy élni fog a vétójogával, ha azt látja, hogy a költségvetési hiány vagy az államadósság veszélyben van.

Valójában a szó kemény értelmében vett vétóról szó sincs. A kormányhatározat szerint a munkacsoport hivatalos neve „Költségvetési Előkészítő Munkacsoport”. A feladata, hogy – mielőtt a teljes kormányülés elé kerülnek – megvizsgálja a kabinetek döntéseit. Azon túl, hogy leokézza és továbbengedi a döntéseket, két dolgot tehet:

• Költségvetési vétóval élhet, ha a tervezet, illetve az előterjesztés államháztartási szempontból nem megfelelő. Ebben az esetben a tervezet, illetve az előterjesztés nem kerül a Kormány napirendjére, hanem azt az ügyben érintett különös hatáskörű politikai döntéshozó fórum vagy szakmai döntés-előkészítő fórum ismételten megtárgyalja.
• Költségvetési különvéleményt fogalmazhat meg, ha a tervezet, illetve az előterjesztés költségvetési szempontból kiemelten kockázatos. Ebben az esetben a Munkacsoport rövid indokolással ellátott írásbeli véleményben ismerteti a felmerült költségvetési kockázatot.

A megfogalmazás alapján a munkacsoport csak akkor vétózhat, ha az adott döntés formai, számtani stb. szempontból hibás. Az vélhetően nem tekinthető „nem megfelelően előkészített” döntésnek, hogy valami túl drága. És a vétójog is csak annyit jelent, hogy az adott javaslatot visszadobja átdolgozásra.

A második opcióba férne bele annak megállapítása, hogy egy intézkedés túl drága, felborítja az államháztartás egyensúlyát. Ilyenkor azonban már nincs vétójog, a munkacsoport csak megjegyzést fűzhet a tervezethez.

Csütörtök este aztán megjelent egy kormányrendelet az államháztartási törvény végrehajtásáról szóló korábbi jogszabály kiegészítéséről, és ebben ez áll: az államháztartásért felelős miniszter (vagyis Varga  Mihály) bármely költségvetési fejezetet irányító szerv előirányzat-átcsoportosítási kezdeményezését annak beérkezésétől számított öt munkanapon belül megvizsgálja, és azzal szemben a kormány részére indoklással ellátott kifogást terjeszthet elő. Ezt a kormány megtárgyalja, és „ha a kifogásban foglaltakkal egyetért, a Kincstár az előirányzat-átcsoportosítást nem hajtja végre”.

Ha viszont a kormány a pénzügyminiszter kifogásával „nem ért egyet, akkor a Kincstár az előirányzat-átcsoportosítást végrehajtja”.

Vagyis a vétójog az átcsoportosítások tekintetében pusztán annyit jelent, hogy a miniszter szólhat, ha valamivel nem ért egyet, aztán ezt a kormány vagy elfogadja, vagy nem.