„Fehérgalléros bűnöző kombinálva egy drogkereskedővel” – nem tudni, él-e még a világ egyik legnagyobb csalója

Ruzsa Ignatova hamis kriptopénzével a korábbi nyomozások szerint 4,5 milliárd dollárt, újabb becslések szerint viszont több mint 19,4 milliárd dollárt (azaz 1,625 ezer milliárd és 7 ezer milliárd forint közötti összeget – a nagyságrend érzékeltetéséhez, Magyarország 2004-es belépése óta 26 ezer milliárd forintot kapott az EU-tól) csalt ki befektetőktől, mielőtt nyoma veszett.

Ma az FBI tíz leginkább körözött személyeinek listáján is szerepel, de azt nem tudni: az ellopott ezermilliárdokat élvezi, vagy megölte a bolgár drogkartell, amelyet épp saját védelmére szerződtetett.

Ignatova Bulgáriában született, Németországban nőtt fel, az Oxfordi Egyetemen végzett, majd sikeres karriert futott be pénzügyi területén, mielőtt 2014-ben elindította a kriptovalutaként hirdetett OneCoint. Ezután néhány év alatt világszerte emberek millióit győzte meg arról, hogy fektessenek a OneCoinba, azt ígérte, hogy az a korai Bitcoin-befektetők által látott hatalmas hozamoknál is többet hoz a konyhára.

Hogyan jut el odáig egy vietnámi piaci árus, hogy a világ egyik legnagyobb, 44 milliárd dolláros banki csalásáért ítéljék halálra

A 13 milliós Ho Si Minh-város, korábbi nevén Saigon, gyarmati korabeli bírósági épületének sárga oszlopcsarnoka mögött ítélték halálra azt a 67 éves vietnámi ingatlanfejlesztőt, aki 11 éven át fosztogatta az ország egyik legnagyobb bankját.

Az ítélet a kommunista országban szinte egyedülálló – ő az egyike annak a nagyon kevés nőnek, akit fehérgalléros bűncselekményért valaha halálra ítéltek.

A bíróság döntése a csalás szédítő méreteit tükrözi. Truong My Lant azért ítélték el, mert 44 milliárd dollár (mai árfolyamon 16,2 ezer milliárd forint, azaz nagyjából a magyar GDP negyedének megfelelő) értékű kölcsönt vett fel illetéktelenül a Saigon Commercial Banktól. Az ítélet szerint 27 milliárd dollárt kell visszafizetnie, de az ügyészek szerint az összeg valószínűleg soha nem térül meg. Egyesek úgy vélik, hogy a halálbüntetés is csupán azt a célt szolgálja, hogy a bíróság ezzel ösztönözze az üzletasszonyt a hiányzó milliárdok egy részének visszaszolgáltatására.

„A kapzsiság jó!” – Ivan Boesky, a Wall Street titánja, aki Hollywoodot is megihlette, de börtönben végezte

Ivan Boesky – vagy ahogy üzleti körökben ismerik, Rettegett Iván – 1985-ben azzal indította Berkeleyben a Kaliforniai Egyetem Haas School of Business végzőseinek tartott beszédét, hogy a kapzsiság jó és egészséges.

A legenda szerint ez a gondolat és maga Boesky inspirálta Oliver Stone 1987-es Tőzsdecápák című filmjének ikonikus karakterét, a Michael Douglas által alakított Gordon Gekkót. Noha mára sokaknak nem Boesky neve jut eszébe, ha a vállalati kapzsiság kerül szóba, de az 1980-as évek elején Boesky volt a tőzsdei befektetések sztárja, aki több százmillió dollárt keresett vállalati felvásárlásokra fogadva. A nagyszerű üzlet egészen addig tartott, amíg tőzsdei brókercége össze nem omlott minden idők legnagyobb bennfentes kereskedési botrányában.

“Egymillió dollár reménnyel érkeztem Amerikába” – az olasz szélhámos, akiről piramisjátékot neveztek el

Bár a pénzügyi körökön kívül kevesen tudják, ki volt Charles Ponzi, angol nyelvterületen vezetékneve alapján mindenki azonnal kitalálja, miről híres. A Ponzi-sémában befektetőknek ígérnek mesés hozamot, ám ezt a rendszerbe folyamatos belépő tagok pénzéből fizetik ki, amíg vannak belépők. Közben leginkább a rendszer létrehozója gazdagszik meg. Mivel valódi tevékenység nemigen áll a projekt mögött, amint elmaradnak az új belépők, a rendszer összeomlik. Bár nem Ponzi volt az első, aki ezt a módszert alkalmazta, messze ő volt a legprofesszionálisabb és a leghírhedtebb, ezért nevezték el róla.

Hogyan vitte csődbe egy huszonéves kereskedő azt a bankot, ahol még az angol királynőnek is volt számlája?

Az 1762-ben alapított brit Barings Bank a kilencvenes években a világ szinte valamennyi piacán kereskedett. A bank annyira megbízható és patinás intézménynek számított, hogy még II. Erzsébet brit királynőnek is volt ott számlája.

A Baringsnek hosszú és gazdag múltra tekintett vissza: 1802-ben például ez a bank finanszírozta Louisiana megvásárlását az Egyesült Államoknak Franciaországtól, ahogy az 1849-es magyarországi orosz intervenciót is. A nagy múltú pénzintézet azonban nem volt felkészülve a jóindulatú, de annál veszélyesebb kereskedő, Nick Leeson munkájára, aki a kezdeti sikerek után 1,4 milliárd dollárt veszített a bank pénzéből engedély nélküli, kockázatos származtatott ügyletekkel, amit ráadásul csak azért kezdett, mert egyik új kollégája hibáját próbálta kijavítani.

Szinte példátlan csalással vádolták a jachtja elsüllyedésekor éppen a felmentését ünneplő Mike Lynchet

Mike Lynch, akit egykor Nagy-Britannia Bill Gateseként emlegettek, egyike volt annak a hét embernek, akik életüket vesztették, miután Bayesian nevű luxusjachtja elsüllyedt egy heves viharban Szicília partjainál. A katasztrófa idején Lynch 12 vendéggel és 10 fős személyzettel az 56 méteres vitorlás fedélzetén éppen azt ünnepelte, hogy egy amerikai bíróság 2024 júniusában felmentette mind a tizenöt ellene felhozott vádpont alól egy több mint tíz éve húzódó csalási ügyben. A jacht utasai között ott voltak az ügyvédei, és több olyan ember is, aki mellette tanúskodott a bíróságon, például Jonathan Bloomer, a Morgan Stanley elnöke, aki szintén a hajón vesztette életét.

A „Kapj el, ha tudsz” szélhámosa, Frank Abagnale még a szédítő csalásokról is csak hazudott

Frank Abagnale neve elsőre talán keveseknek ismerős, ha azonban az életéről készült film címét említjük, a legtöbben azonnal kapcsolnak. Abagnale hihetetlen életútjának részleteit ugyanis sokan a mozivászonról ismerik: a Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can) 2002-ben bemutatott, Leonardo DiCaprio és Tom Hanks főszereplésével, Steven Spielberg rendezésében készült amerikai életrajzi film az ő történetét dolgozza fel. A filmben maga Abagnale is feltűnik cameoszerepben: egy francia rendőrtisztet játszik, aki DiCapriót veszi őrizetbe.

A Spielberg-filmre sokan úgy gondolnak, mint amely hűen bemutatja a hírhedt csekkhamisító életét, aki pilótának, orvosnak és ügyvédnek is sikeresen adta ki magát. Kiderült azonban, hogy az önéletrajz csak egy újabb csalás, amely Abagnale biztonsági szakértői karrierje beindítását szolgálta.

A csaló, aki garázscégével a tőzsde valaha volt legfiatalabb titánja lett, de lelkészként sem tudott felhagyni a szélhámossággal

A csodagyerek Barry Jay Minkow 1982-ben másodikos középiskolásként szülei garázsában alakította meg a ZZZZ Best szőnyegtisztító céget, amely látszólag úgy kinőtte magát, hogy négy évvel később már tőzsdére ment, és hamarosan közel 300 millió dollárra értékelték. Minkow-t húszéves korára – a tőzsdén jegyzek vállalatok valaha volt legfiatalabb vezetőjeként – már a Wall Street ifjú titánjaként tartották számon, aki Ferrarival jár, egy Woodland Hills-i villában lakik, és még az Oprah Winfrey show-ban is szerepel, hírverést keltve saját maga és vállalata részvényei körül.

Aztán alig telt el hét hónap a tőzsdei bevezetés után, a ZZZZ Best csődbe ment, vagyonát pedig kevesebb mint 64 ezer dollárért árverezték el. Mint kiderült, a szőnyegtisztító vállalkozás csupán fedőcég volt egy piramisjátékhoz, amellyel a történelem egyik legnagyobb számviteli csalását követték el.

Fű alatt brókerkedett, a bíróságtól 5 év börtönt és 5 milliárd eurós bírságot, a pápától rózsafüzért kapott

Sokak szerint Jérôme Kerviel egy modern kori Robin Hood – hat évig vizsgálta a bíróság, hogy mi a felelőssége a jogosulatlan banki kereskedésben, amely a banktörténelem egyik legnagyobb kereskedési veszteségét okozta, ez idő alatt az egykori francia brókernek pedig egész rajongótábora lett: a nép fenegyerekeként imádták, aki a pénzügyi zsarnokság ellen küzd.

Trump, a pereskedés művésze: élet a több ezer bírósági ügy és történelmi vádak árnyékában

„Én nagy léptékben gondolkodom. Mindig is azt tettem. Számomra minden egyszerű: ha már úgyis gondolkodom, akkor miért ne legyek nagy léptékű?” – fogalmazott egy alkalommal Donald Trump önmagát jellemezve.

A pereit illetően pedig tényleg nem akármilyen léptékekről beszélhetünk: az 1970-es évektől 2016-os elnökké választásáig Donald Trumpnak és vállalkozásainak több mint 4000 jogi ügye volt az Egyesült Államok szövetségi és állami bíróságain. Nem elírás, négyezer! Például kaszinói engedély nélküli működtetése, millió dolláros ingatlanügyek, személyes rágalmazási perek és több mint 100 üzleti adóper. Több esetben szexuális zaklatással és szexuális erőszakkal is vádolták, az egyik ilyen, E. Jean Carroll-lal szembeni ügyben polgári jogi felelősségre is vonták, és tetemes kártérítést kellett fizetnie.

Mélyszegénységből lett a leggazdagabb kínai, most 79 milliárd dolláros csalással vádolják

Hszü Csia-jint, a kínai ingatlanszektor válságának középpontjában álló China Evergrande Group elnökét a nyár folyamán egy különleges sencseni fogdába szállították át Pekingből, ahol tavaly óta házi őrizetben tartották. A 65 éves Hszüt azóta nem lehetett a nyilvánosság előtt látni, hogy a kínai hatóságok 2023 szeptemberében 28-án hirtelen elvitték.

„Kib*szott okos vagyok!” – így döntötték be Jeffrey Skilling könyvelési trükkjei a világ egyik legnagyobb cégbirodalmát

Az Enron energiakereskedelmi óriásvállalathoz köthető a történelem legnagyobb könyvelési csalása, amelynek 2001-es lelepleződése után az addig sziklaszilárdnak hitt texasi székhelyű társaság kártyavárként omlott össze. A becsült veszteség elérte a 74 milliárd dollárt, ami minden idők egyik legnagyobb vállalati csődje. A váratlan esemény nemcsak a világ energiaiparát rengette meg, de sokkhullámokat indított a tőzsdéken, és erősen megingatta a pénzügyi ellenőrzésbe vetett bizalmat is. A csalásba az energiaipari vállalat mellett a világ akkori ötödik legnagyobb könyvvizsgálója az Arthur Anderson is belebukott, a cég ugyanis asszisztált az Enron igazgatótanácsának és részvényeseinek félrevezetéséhez. Kiderült, hogy „kreatív könyveléssel” az Enron leányvállalataiban tüntették el az adósságokat és a veszteséges üzletek jelentős részét, miközben az Enron pénzügyi eredményeit felduzzasztották. A pénzügyi manőverek kitalálója Jeffrey Skilling volt, aki a vállalat egykori tanácsadójából lett vezérigazgató.

Őrült árakkal és őrült sikerrel kezdte, majd őrült nagyot bukott a Crazy Eddie

Bár a 70-es 80-as évek Amerikájában, a fogyasztói kultúra aranykorában a magyarországival összehasonlítva összemérhetetlenül több reklámmal találkoztak az emberek, egy márka tévés és rádiós hirdetéseit viszont – még ha nem is szerették – azóta is képtelenek kiverni a fejükből: a Crazy Eddie-ét.

1971-ben indult ugyanis egy elektronikai kisbolt New York Brooklyn városrészében, Eddie M. Antar vállalkozásaként, amikor a videókazettás felvevők és üzenetrögzítők újdonságnak számítottak. A kezdetben ERS Electronics, majd Crazy Eddie néven futó diszkont üzlet az Egyesült Államok északkeleti részén hamar sikeres üzletlánccá terebélyesedett, több mint 300 millió dolláros éves bevétellel.

A lánc őrült alacsony árai mellett – amelyek egyes termékek esetében dömpingárakat jelentettek –, felejthetetlen rádió- és televíziós reklámjairól vált ismertté, egy fergeteges, „őrült” karakterrel, akit Jerry Carroll rádiós DJ alakított. Az áttörést ugyanis a reklámkampányok hozták, harsány televíziós hirdetések, amelyben karjait csapkodva, szemeit kidüllesztve, hihetetlenül alacsony árakat ígért, a végén hatalmas elhúzott kiáltással: „Áraink ő-r-ü-l-t-e-k!”.

Sokan egészen odáig mennek, hogy Donald Trump sajátos fellépési stílusa is innen eredhet. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy rengetegen gondolták úgy, hogy a hirdetésekben magát a cégvezetőt látják: az igazi Eddie-t – Eddie Antart, aki egyenesen azt állította, hogy a New York-i fogyasztók körében Crazy Eddie ismertsége nagyobb volt, mint a Coca-Coláé.