Felsőbb utasításra cselekedhettek a jegybanki alapítványok ügyében érintettek, és korántsem biztos, hogy akiknek a felelőssége a legegyértelműbben megállapítható – mert az aláírásukkal szentesítették a befektetési döntéseket –, nem tudnak terhelő bizonyítékkal szolgálni a haszonhúzók szerepére – mondta Simor András volt jegybankelnök a Della podcast adásában a jegybanki alapítványok gazdálkodása miatt kipattant botrányról.

Ezek az emberek Matolcsy György hűbéresei voltak, pozíciójukat, fizetésüket, mindenüket az MNB elnökének köszönhették, mindent elkövettek, hogy eleget tegyenek a főnökük kívánságainak – mondta Simor.

És mit tett a kormány, mit tettek az állami szervek ezalatt? – hangzott el a költői kérdés. Ezen a ponton felidézte, hogy az ő jegybankos időszakában, 2013 előtt az Orbán-kormány állandóan bele akart avatkozni az MNB dolgába. „Olyan embereket ültettek be a monetáris tanácsba, akik úgy döntöttek, ahogy azt a pletykák szerint egy héttel korábban Rogán Antal megrendelte” – emlékezett vissza azokra az időkre.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a jegybank épületében 2020. április 16-án.

MTI / Szigetváry Zsolt

Simor András nem számít arra, hogy érdemi számonkérés történik majd, szerinte ehelyett egy időhúzó eljárásra kell készülnünk, megnyugtató lezárás nélkül – hasonlóan a Schadl–Völner-ügyhöz. Ebben az értelemben figyelemre méltónak tartja, hogy az Állami Számvevőszéknek a Magyar Nemzeti Bank működéséről, az ingatlanügyleteiről szóló jelentése (az egyik a három közül) nem tartalmaz utalást feljelentésre, szemben az alapítványról szóló jelentéssel. Pedig Simor András szerint ezekben az esetekben is felmerülhet legalább a hűtlen kezelés gyanúja.

Az alapítvány pénzügyi helyzetének rendezése legalább hat hónapot, de akár egy évet is igénybe vehet. Ez történhet például a varsói tőzsdén forgó GTC többségi tulajdonrészének értékesítésével egy nagybefektetőnek, ami akár magasabb árfolyamon is nyélbe üthető, mint a mostani, egyre csökkenő kurzus.