Tetszett a cikk?

Amióta megépült a Művészetek Palotájának orgonája, Budapesten reneszánszát éli az orgonakoncert műfaja. A fellépő művészek búvárként hozzák fel a kincseket az orgonamuzsika feneketlen tengeréből, s igyekeznek minél színesebben összeállítani a repertoárt. Ezt tette a mindössze huszonnyolc éves Karosi Bálint is, a "Regisztrálj" című sorozat idei utolsó koncertjén.


Karosi Bálint orgonaestje
június 28., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Karosi Bálint
Élt a legmodernebb orgona lehetőségeivel
© Gramofon
A hangversenytermi orgonakoncert műfaja persze nem természetes képződmény, hiszen a hangszerek királynője – a hallgató asszociációs rendszerében legalábbis – soha nem fogja elhagyni a templomot a koncertteremért. Bach G-dúr prelúdium és fúgája (BWV 550) vagy a másik német barokk szerző, Georg Böhm korálra írott variációi laboratóriumba vitt élőlényeknek tűntek nemzeti hangversenytermünkben. Az életben maradáshoz szükséges minden feltételt biztosítani tudta ez a közeg – talán még jobbakat is, mint a természetben –, de a steril környezetben a zenei organizmusok mégsem érezték otthon magukat. Hiszen Bach és Böhm nem is sejthette, hogy háromszáz év múlva 100 köbméter/perc teljesítménnyel működő fújtatómotorral, 6815 síppal és több ezer potenciális hangszínnel rendelkező „csodahangszeren” szólalnak majd meg muzsikáik.

Karosi Bálint nem törekedett historikus előadásmódra; a maga ízlése által megszabott kereteken belül élt Magyarország legmodernebb orgonájának lehetőségeivel. A két német barokk zeneszerző alkotása után ismét egy német mű következett: az orgonazene késő romantikus, nekünk kissé talán hűvösnek, akadémikusnak tűnő megújítója, Max Reger oeuvre-jét 2. szonátájának első tétele képviselte. A csöndes és hangos szakaszok váltakozására épülő tétel a szerzőt megalománnak mutatta, s művészetéről kétségtelenül élesebb és igazságosabb képet mutatott volna Karosi, ha a teljes művet megszólaltatja. Van egy pont, amikor olyan sok hang szólal meg, és akkora hangerővel, hogy az ember elveszíti a kontrollját felettük, és csupán hangzavart hall.

Érdekes színfolt volt, amikor George Thalben-Ball csak pedálokra (!) írt kompozícióját vezette elő a fiatal művész. A híres Paganini-caprice-ra írt bravúrdarab minden cifrázatát, futamát a lábával kellett megszólaltatnia, s csak a kódában használhatta a kezeit is. Mert – mint a csodagyerek-produkciókban – Karosi Bálint is igyekezett tudásának minden oldalát bemutatni a nagyérdeműnek. Nagy tehetség, nem vitás: klarinét és orgona szakot végzett a budapesti Zeneakadémián, majd Svájcban és az Egyesült Államokban folytatta orgonatanulmányait, sőt zeneszerzéssel is foglalkozik. Bár klarinétosként nem, komponistaként megismerhettük őt: Consonances című, zenekarra és orgonára írt „esszéjét” (ő maga nevezi így a mintegy húszperces darabot) a Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekarral mutatta be. Orgonistának kifejlett művész, zeneszerzőként viszont még diák: túlméretezte az apparátust, időben a zenei gondolatok kifejtését, s nem tudott igazán izgalmas játszanivalót adni a nagyméretű szimfonikus együttes tagjainak. Bár a halk szakaszok között akadtak szépen szóló részek is, a hangszerelés nem segítette a dallamok–motívumok érvényesülését.

Viszont Karosi is mélybúvár: magyarországi bemutatóként játszotta – szintén a miskolci zenekarral – az amerikai Horatio Parker Esz-dúr orgonaversenyét. Arról nem tehet, hogy Parker neve nekünk ezután sem mint zeneszerző, hanem – legfeljebb – mint a XX. század egyik legeredetibb zeneszerzőjének, Charles Ivesnak a tanára jut majd eszünkbe. Azonban akár tetszettek ezek a művek, akár nem, biztos, hogy a koncert elérte célját: a hallgató számára egyre kevésbé idegen a hangszerek királynője.

Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Marcus Miller, avagy kritikai érzék a ruhatárban

Vannak előadók, akikkel bármikor biztosra mehet a koncertszervező; legyen bár nyaralási szezon, hóvihar, vagy focivébé. Ilyen művész Marcus Miller is. S vannak országok, ahol a közönség feltétel nélkül képes rajongani olyanokért, akik egyszer a szívébe lopták magukat. Honunkban jellemző ez a viszonyulás. De vajon jó ez?

Gramofon

Áldott, szép hisztériák Miskolcon

A művészet fenséges magaslatából sem lehet nem észrevenni, hogy egy feldúlt lelkiállapotú országban élünk, ahol elképesztő dolgok történhetnek meg velünk. Debussy Pelléas és Mélisande-ja, Poulenc Emberi hangja, Bartók Kékszakállúja a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon – talán szándékkal, de akaratlanul is – erre az összefüggésre hívta föl a figyelmet.

Gramofon

Vissza a jövő zenéjébe

Három, csaknem azonos időben keletkezett művet játszott a Budapesti Fesztiválzenekar a Művészetek Palotájában. A Fischer Iván dirigálta program híven tudósított a 20. század első évtizedének stiláris sokféleségéről, és arról a ma már elképzelhetetlennek tűnő időszakról, amikor a zeneszerző zsenik egymás sarkára taposva jelentkeztek korszakos mesterművekkel. A művek most egymástól vették el a levegőt: Richard Strausst feledtette Bartók, majd Bartókot Stravinsky.

Gramofon

Amivel tartozunk Ligetinek

Alig néhány héttel Ligeti György tavalyi halála előtt jelentette be Rácz Zoltán, az UMZE Kamaraegyüttes művészeti vezetője nemes és nagyszabású tervét: a minden évben koncertet rendeznek Ligeti György műveiből a komponista születésnapján. Egészen addig, amíg minden hangot el nem játszottak tőle. Rendezendő a magyar zenei életnek a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzőjével szemben felhalmozott tartozását.

Gramofon

Hol a Walhalla mostanában?

Föladta a leckét Fischer Ádám; közönségnek, recenzensnek, zenekarnak, énekeseknek egyaránt. Igaz, magát sem kímélte a Budapesti Wagner-napok négy estéjén. Az energiabefektetés fantasztikus eredményt hozott: A Rajna kincse és A walkür óráira a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem az istenek otthonává magasztosult. Lépjünk be a csarnokba!

Drake jogi lépéseket tesz Kendrick Lamar Not Like Us című száma miatt

Drake jogi lépéseket tesz Kendrick Lamar Not Like Us című száma miatt

Szájer József: A saját politikai közösségem becsapottnak érezte magát, és nem védett meg

Szájer József: A saját politikai közösségem becsapottnak érezte magát, és nem védett meg

Túl optimista a kormány, de az Erste szerint nincs ok kétségbe esni

Túl optimista a kormány, de az Erste szerint nincs ok kétségbe esni

„Nem publikus adat” – Egy másik kutyapártos képviselő is megtagadta a plusz jövedelme feltüntetését a vagyonbevallásában 

„Nem publikus adat” – Egy másik kutyapártos képviselő is megtagadta a plusz jövedelme feltüntetését a vagyonbevallásában