Az 1970-es évek kezdetén a nők szexuális élete kiemelt beszédtéma lett. Egyes feministák ádázul harcoltak azért, hogy a nők megélhessék a szexuális vágyaikat, míg mások azt bizonygatták, hogy amíg patriarchális társadalomban élünk, a nők szexuális vágyai soha nem teljesülhetnek igazán.

Szexpozitív feminizmus

A nők még ma is harcolnak egy sor alapvető jogért, például az egyenlő bérekért vagy a szabad szexuális életért. A szexuális szabadság bármilyen korlátozása kifejezetten antifeminista megközelítésnek számít. A modern feminizmus azon alapul, hogy jogunk van választani, és az 1970-es évek mozgalma – amely pozitívan állt a szexualitáshoz – éppen ezt hirdette: a szexuális forradalom a szexuális képességek és élvezet megéléséért szállt síkra.

Ennek az eszmének a nevében egyes feminista csoportok egyértelműen támogatnák, hogy azzal és akkor létesítsünk szexuális kapcsolatot, akivel és amikor csak akarunk. A szexuális szabadság az emberi jogok egyik alapvető eleme. Két beleegyező felnőtt között létrejött szexuális kapcsolathoz senkinek semmi köze. A feminizmusnak ez az ága szembeszállt azokkal a társadalmi és jogi törekvésekkel, amelyek bele akartak szólni a két beleegyező felnőtt közt létrejött szexuális tevékenységbe.

Ezt az irányt képviseli Carol Queen (1957–) és Susie Bright (más néven Susie Sexpert) (1958–), akit a Los Angeles Times „feminista rosszlánynak” nevezett el. „Hitvallása egyszerű: a szex jó móka. A prűdség megöli” – olvashatjuk a lap 1994-es cikkében. „A fantáziáink egészségesek és fontosak. Empátia, latex, illetve néhány alapvető szabály lefektetése után minden, ami két felnőtt között történik, teljesen rendben van.”

Patriarchizmus a hálószobában

hvgkonyvek.hu

Az 1980-as és 90-es évek radikális feministái, köztük Andrea Dworkin (1946–2005) és Catharine MacKinnon (1946–), szembeszálltak ezzel a mozgalommal, és elkezdődött az úgynevezett „szexháború”. Szerintük szeretkezés során gyakran csupán a férfiak örömének hajszolásában veszünk részt, és nem a sajátunkéban. Dworkin és MacKinnon elmélete szerint a nőknek nem lesz részük szexuális szabadságban, amíg a szexuális zaklatástól és erőszaktól való félelemben élnek. Ennek az irányzatnak a képviselői sem mondanák, hogy bármi gond lenne az egyéjszakás kapcsolatokkal, de meg akarnának védeni az efféle agressziótól. Az 1970-es évek radikális feminizmusa szerint addig nem teljesedhet ki a nők szexualitása, amíg nincsenek nagyobb biztonságban.

Carole Vance amerikai feminista árnyalja ezt az elképzelést: „A veszély és az élvezet közötti feszültség hatalmas erő a nők életében. A szexualitás egyszerre jár tiltással, elfojtással és veszéllyel, ugyanakkor felfedezést, örömforrást, cselekvési lehetőséget is jelent. Ha csak az élvezetre és a kielégülésre koncentrálunk, figyelmen kívül hagyjuk azt a patriarchális rendszert, amelyben a nők élnek. Azzal viszont, ha csak a szexuális erőszakról és elnyomásról beszélünk, figyelmen kívül hagyjuk a nők szexuális cselekvési lehetőségéről és a választásról szerzett tapasztalatait. Ezzel akaratlanul is fokozzuk a félelmet és a kétségbeesést a nők életében."

Gloria Steinem szintén beszállt a vitába: szerinte a nőket gyakran tárgyként kezelik a szexuális aktus során. A társadalom szexhez való hozzáállása miatt nem tudják a nők irányítani saját szexuális életüket. „Még az érzelmeinket kifejező szavak is ezt tükrözik” – írta. „A szexualitással kapcsolatos szavak a leggyakrabban a megalázással és legyőzéssel rokon értelműek (magáévá tesz, megbasz, megrak). A szexuálisan aktív, vagy csupán önkifejező nőket nimfománnak nyilvánítják, míg ugyanezen tulajdonságok férfiakkal kapcsolatban normálisnak, vagy akár csodálatra méltónak minősülnek.”

Következtetés

A probléma nehézsége a szélsőséges feministák szerint az, hogy amíg a nőkön múlik a reprodukció, addig nem lesznek szexuálisan szabadok – noha a feministák éppen azt remélték, hogy a fogamzásgátlás és a szexuális forradalom biztosítja majd ezt a szabadságot. A nőket (sajnos) éppen az a képessége korlátozza, hogy új életet tudnak világra hozni. Úgy tűnik, a gyökeres változás még mindig nem érkezett el.

A fenti cikk a Mit tenne De Beauvoir? című könyv szerkesztett részlete. 

Vajon mit mondana Andrea Dworkin a brazilgyantáról? Milyen tanácsot adna Naomi Wolf a Tinder-profilunkkal kapcsolatban? Tabi Jackson Gee és Freya Rose mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseken keresztül vezet be a legnagyobb feministák elméleteibe és mutatja be életszemléletüket. Könyvükben arra sarkallnak, hogy feltegyük a kérdést: vajon a nők tényleg egyenlőek a férfiakkal? A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.