"A Magyar Demokrata Fórum 1956 méltó megünneplésére készül. Mi magyar demokraták a nemzeti ünnepeinken a nemzeti egységet képviseljük. Elmegyünk oda, ahova az '56-os emlékbizottság, a protokoll meghív minket, minden olyan rendezvényre, ahova meghívót kapunk" - hangsúlyozta a politikus. Az MDF, a Tildy Alapítvánnyal közösen, október 23-án felavatja Tildy Zoltán emléktábláját Budapesten a Keleti Károly utcában - mondta Dávid Ibolya.

Az MDF elnöke hangsúlyozta, hogy a méltatlanul elfeledett egykori államfő, majd államminiszter kompromisszumkereső, nem megosztó politikus volt. Arra a kérdésre, hogy ennek kiemelése üzenet lehet-e a mai politikai elitnek, Dávid Ibolya kiemelte: az MDF aktuálpolitikától mentesen szeretne az 1956-os forradalomra emlékezni.

Rácz Tamás, a Tildy Alapítvány főtitkára a sajtóértekezleten elmondta, hogy a szervezetet két évvel ezelőtt olyan magánszemélyek alapították, akik közeli munkatársai voltak az egykori államférfinak. A kuratórium elnöke Horváth János, a parlament korelnöke. Tildy Zoltán 1946 és 48 között volt Magyarország köztársasági elnöke. 

A pápai református teológiai főiskola elvégzése után rövid ideig Belfastban tanult, majd Szennán, később Tahitótfalun lelkészkedett. 1917-ben kezdett politizálni. 1930 októberében Nagy Ferenccel együtt részt vett a Független Kisgazdapárt megalakításában, amelynek ügyvezető alelnöki teendőit is ellátta. Társszerzőként jegyezte azt a memorandumot, amelyet a Magyar Front nevében nyújtottak át Horthy Miklós kormányzónak, a háborúból való kilépést szorgalmazva.  

1945 után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe, irányította a Kisgazdapárt újjászervezését, tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd 1945. augusztus 20-án a párt elnökévé választották.       

Az 1945-ös, abszolút kisgazdapárti többséget hozó választások után  ő alakított kormányt, majd 1946. február 1-jén köztársasági elnökké választották. 1948-ban a veje ellen indított koncepciós per miatt lemondatták, és 1956 májusáig házi őrizetben tartották. 

1956-ban, a forradalom idején a Nagy Imre-kormány államminisztere lett, ami miatt 1957 nyarán letartóztatták. Hat évi börtönre ítélték, de 1959 áprilisában korára és egészségi állapotára tekintettel az Elnöki Tanács felfüggesztette büntetését. Haláláig teljes visszavonultságban élt feleségével, 1961-ben bekövetkezett haláláig. 1989. július 6-án, a Nagy Imre-per felülvizsgálatakor rehabilitálták.