Róbert bácsi

Feinsilber Róbert. Így nyilván alig ismerik. Viszont megtermett,  joviális, kecskeszakállas figurája  Róbert bácsiként még a létező szocializmus alatt is továbbélt mint az "esztelen jótékonykodás" szimbóluma. Több népkonyhája működött az I. világháború utáni Budapesten. A leghíresebb közülük a Kálvin téri. Az 1920-as évek népszerű alakja volt. Jótékonykodása miatt Apostolnak is elkereszteltek a szenvedélyes levesosztót. Aztán meggyanúsították: Tolsztoj magyar híve a segélyre kapott pénzeket - amit részben a Fővárostól kapott - maga is megcsapolja. Sikkasztással vádolták meg, de bíróság elé nem került. Szilágyi György író úgy tudja, a II. világháború után egy osztrák tébolydában halt meg 92 éves korában.

Jóléti társadalom vagyunk, még akkor is, ha vannak olyan országok, amelyek polgáraira szorgalmasan irigykedünk a létbiztonságuk és a fogyasztási szokásaik miatt. A Földön lakosságának többsége azonban sokkal inkább nélkülözik, mint az átlagmagyar. Ennek ellenére az említett kérdés sokak számára nem csupán gondolatkísérlet hazánkban sem. Ételhez jutni többféleképpen lehet akkor is, ha vásárlásra nincs módunk. Bár az ételosztások többsége karácsony előttre koncentrálódik, a hétköznapokon is enni kell.

Az utcai ételosztás az egyik lehetőség. A fővárosban ez viszonylag kiszámítható, megszabott időpontokban és helyeken történik, vidéken inkább alkalomszerűen. Az egyik legismertebb ételosztók a „krisnások”: évente legalább kétszázezer adag ételt (Budapesten naponta háromszázat) oszt az Ételt az Életért Alapítvány országszerte. Tőlük hús és tojás nélkül készült az étkeket kapnak a rászorulók, de igyekeznek magyaros fűszerezéssel elkészíteni a szóját is. „Az, hogy a Budapest belvárosába szervezett osztásra főként hajléktalanok érkeznek, nem azt jelenti, hogy a létminimum alatt élő, szegény családok, kisnyugdíjasok kevésbé szorulnának rá, sokkal inkább azt, hogy nekik körülményes eljutni a helyszínre vagy szégyellnek beállni a sorba” - mondja Szilja Péterné, az alapítvány munkatársa.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat is évek óta kint van az utcákon: naponta többszáz hajléktalan és kisnyugdíjas étkezik ingyenkonyhájukon. „Utcai ételosztást évente négy-hat alkalommal tartunk, általában 500-1000 fő részvételével, leginkább a január-februári hétvégéken, kifejezetten a karácsony utáni hideg téli időszakban, mivel karácsonykor nagyon sok szervezet étkeztet, januárban azonban elfogy a szeretet” - meséli Győri Dani Lajos, a szervezet közép-magyarországi régionális vezetője. A gyermekéhezés - bár nem az afrikai és ázsiai sokkoló adatokhoz mérhetően, de - szintén jelen van Magyarországon. Háromezer gyereket évi 162 napon keresztül, vagyis hétvégéken és szünetekben látunk el étellel, és évente három-négy alkalommal van nagyobb lélegzetű ételosztás – ezt Király Gábor, a negyvenezer családdal kapcsolatban álló Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke mesélte. Honlapjukon még azt is megnézheti az adományozó, hogy melyik gyermek miből és mennyit kapott. Ez nem feltétlenül válthatja ki az adatvédelmi biztos elismerését, de így próbálják ösztönözni az adományozó kedvet.

Kalóriaszámoló

Tízéves gyermekeknek 1700 - 2000, serdülőknek  2500, felnőtt embernek ülőmunka mellett napi 2000–2500, intenzív fizikai munka vagy sportolás mellett 3000 kalória a átlagos napi kalória szükségelt. A bevitt energiának a 12 százaléka fehérje, 30 százalék zsiradék, 45-50 százalék szénhidrát – ideális esetben. Naponta fél liter tejet vagy tejterméket kellene fogyasztani, emellett ötször valamilyen zöldséget, gyümölcsöt is. A súlyos hiánybetegségek (pl. fehérjehiány) Magyarországon nagyon ritkák, inkább a vitaminok és ásványi anyagok hiánya fordulhat elő, ez több tünetet is produkálhat: leggyakoribb a vérszegénység, bőr-, nyálkahártya-problémák, felszívódási és anyagcserezavarok, immungyengeség, a fizikai és szellemi terhelhetőség csökkenése – mondja Zámbori Zita dietetikus. Az egyoldalú táplálkozás Magyarországon - követve a nyugati tendenciát - elsősorban kevés zöldséget, gyümölcsöt jelent, jobbára zsíros, szénhidrátdús ételek jellemzik.

A véletlenszerűen megkeresett önkormányzatok – nem reprezentatív – válaszaiból az derül ki: a nagyobb vidéki városokban ritkán van szervezett ételosztás, inkább városi szociális intézményekhez fordulhatnak a rászorulók: segélyért vagy élelmiszerért. A kisebb falvakban sem mindennapos dolog, bár ott egy-egy arra hajló szomszédtól lehet kérni ezt-azt. Volt olyan falu, ahol egyértelmű nem volt a válasz arra: élelmiszercsomagot adnak-e a rászorulóknak. Másutt a már említett egyszeri karácsonyi alkalommal számolhatnak kisnyugdíjasok és nagycsaládosok. Az egyik nyilatkozó önkormányzat szociális osztályának vezetője azonban azt is kiemelte: nem jó, ha kiszámítható módon érkeznek ezek a csomagok, mert akkor beépül a rászorulók várakozásai közé – és nagy a baj, ha még sem jön a csomag. A megkeresett és válaszoló önkormányzatok többsége azt mondta: nem ők maguk kezdeményezik az ételosztást, általában segélyszervezetek keresik meg őket, és az ő adományaikat segítenek „teríteni”.

Önkormányzati vagy parlamneti választások előtt azért felpörög a döntéshozókban a jóakarat, hiszen nem egy mélyszegény faluban uborkakonzervvel, csülökkel és liszttel segítettek az ikszelés amúgy felelősségteljes döntésében.

A segélyszervezetek és önkormányzatok elmondása szerint többségüknél nagyon ritkán fordult elő, hogy egy-egy termelő megkeresi őket: feleslege van, elhozná. Ugyanakkor vannak olyan cégek, amelyek az ételosztás szervezőinek átadják a maradékot, vagy segítik munkájukat termékeikkel. Sőt egy főzőiskola vezetője azt találta ki, hogy a vezetői team-építő tréningek ételeit hajléktalanok között osszák szét. A helyzetet azonban némiképp bonyolítja egy 2008-as törvényváltozás, miszerint az adományok után az azt felajánlónak adót kell fizetnie. „Volt olyan cég, amely több kamionnyi maradékát adta volna nekünk, de amikor kiderült, hogy minden egyéb hasznosítás olcsóbb, mint jótékonykodni, elestünk ettől a lehetőségtől” – mesélték az Ételt az Életért Alapítványnál.

A kukázás Magyarországon egyelőre a hajléktalanok és a kisnyugdíjasok "kiváltsága". Tőlünk nyugatabbra vannak azonban az – önként vállalt - freegan életmód követői: foglalt házban laknak és a túlpörgött fogyasztó társadalom szemetéből élnek. Nemcsak kiszuperált tévét, de az áruházláncak kukáiból élelmiszert is találnak bőséggel a hulladékok között. Ennek a hóbortnak persze ott sem hódolnak tömegesen. És nagy a különbség abban is, hogy míg nyugaton ezt önként vállalják, addig hazánkban ez már a végső lehetőség az életben maradáshoz.

Megvehető, kilóra

Az Európai Bizottság nemrég azt javasolta, hogy az Európai Unió élelmiszer-elosztási programjára szánt összeget kétharmadával növeljék, így a tagállamok rászorulóinak élelmezésére 500 millió euró állhatna rendelkezésre. A program keretein belül intervenciós élelmiszerkészletek jutnak el a rászorulókhoz. Magyarország 2005 óta tagja ennek a programnak, évente közel kétmilliárd forint érkezik hozzánk, amelyet segélyszervezeten keresztül osztanak szét kétezer településen. Így 8-900 ezer rászoruló részesülhet közel 9 millió kilogramm élelmiszerben, amelynek legnagyobb része liszt és tészta. A hazánknak juttatott támogatás jövőre közel megkétszereződik.