Orbán Viktor szereti a focit, jár futballozni és a vb-logós táskáját is szívesen hordja. Legutóbb a vörösiszap-katasztrófa okán Veszprémben tartott kihelyezett kormányülés alkalmával jelent meg a Gáspár fiától megörökölt hátizsákkal. A praktikus kiegészítő már évek óta téma a bulvárban, februárban a Blikk kedvéért ki is pakolta a zsákot: a jegyzetek és a pénztárca mellett szőlőzsír, női hajgumi (a lányainak) és fájdalomcsillapító is előkerült. Nyáron pedig arról beszélt, hogy nagyon szereti a táskát, mert minden elfér benne. Divattervezők, stylistok és protokollszakértők véleményezték a pártvezető majd miniszterelnök hóbortját, azon lamentálva: ügyes vagy éppen elhibázott pr-fogással van-e dolguk, amikor – ahogy az egyik bulvárlap fogalmazott: „zakójára veszi fel a tatyóját”. Persze nincs ezzel egyedül, Deutsch Tamás és Balog Zoltán is kedveli a hátizsákokat, sőt utóbbi – aki ma már a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár – közel két évvel ezelőtt azt is jelezte, ő előbb hordott hátizsákot, mint Orbán Viktor.

Túry Gergely

„A politikus tulajdonképpen előadó, akinek ráadásul múltja is van. Amennyiben tudatos stratégiája van azzal kapcsolatban, hogy milyen üzenetet szeretne közvetíteni önmagáról, úgy biztosra vehetjük, hogy a megjelenése is előre el van tervezve” – mondja a hvg.hu-nak Braun Róbert marketingstratéga. A szakember ugyanakkor azt is hangsúlyozza: nincsenek triviális megoldások, még egyértelműnek tűnő helyzetekben sem. „Egy katasztrófa esetén sincs szabály arra, hogy milyen ruhában jelenjenek meg vezető politikusok. Ha valakinek az imidzse a történtekig egy elegáns úriemberé volt, akkor nem okoz zavart, ha a helyszínre is öltönyben érkezik. Ugyanakkor – ahogy Orbán Viktor esetében is – volt már rá példa, hogy gumicsizmában, mellényben jelent meg valahol, akkor ebben sincs semmi kivetnivaló, a lényeg, hogy mindez koherens legyen, s illeszkedjen az adott kontextusba” – sommáz Braun.

MTI

A kihelyezett kormányülések – magyarázza a szakember – amúgy is jellemzően azt hivatottak közvetíteni: „mi is ugyanúgy dolgozunk, mint ti, elmegyünk hozzátok, hogy ezt megmutassuk, s mindezt még az öltözködésünkkel is kifejezzük”. A kérdésre, hogy a kormányfő vb-logós táskájának mi lehet az üzenete, azt válaszolja: talán azt akarja ezzel mondani, nem lettem más miniszterelnökként sem, eddig is hordtam, most sem teszek másként. „Orbán Viktornak korábban is volt olyan korszaka, amikor azt hangsúlyozta, ’egy vagyok közületek’, így ez nem teszi hiteltelenné most sem” – véli Braun Róbert, hozzátéve: a politikusok többségének az a célja, hogy választói úgy gondoljanak rá, mint valakire, aki más, mint a többi (értsd: politikus). Van azonban, amikor ez visszafelé sül el. „Kóka János emlékezetes Playboy-interjújának például nem az lett az eredménye, hogy az emberek a fejükhöz kaptak, végre valaki, aki vállalja az anyagi helyzetét, így hitelesítve önmagát. Sokkal inkább azt gondolták, hogy egy gazdag pojáca ül a politikai elitben” – hoz példát az elhibázott döntésekre.

„A kommunikáció 93 százaléka nem verbális szinten zajlik, a másik ember hangja, gesztusa, mozdulatai vagy éppen ruhája közli számunkra az információk többségét, így ha akar, ha nem, egy hátizsákkal is kommunikál a politikus” – magyarázza Szántó Péter, a Noguchi Porter Novelli elnök-vezérigazgatója. A pr-szakember szerint egy ilyen dolog arra szolgálhat, hogy emberivé tegye a politikust. „Hasonló történt akkor is, amikor például Bill Clinton az elnöki kampány közepén egy esti tévéshow-ban szaxofonozni kezdett. Sokan azt mondták, lejáratja magát, pedig ez nem volt igaz. Sokkal inkább szerethetővé tette őt. Persze a szaxofonozás egész más értelmet kapott később, a Monica Lewinsky-botrány idején” – mondja Szántó Péter arra utalva, hogy egy-egy ilyen eszköz egyrészt visszaüthet, másrészt nagyban függ az értelmezése az adott személy népszerűségétől, aktuális helyzetétől. Az emberarcú politikus szerepéhez tartozott az is, hogy George W. Bush néha cowboycsizmában jelent meg a Fehér Házban, Kádár Jánosról pedig azt terjesztették, hokedliről eszi kedvenc ételét, a grízes tésztát. A kérdésre, hogy mikor lehet mellényúlni ezekkel a kommunikációs eszközökkel, Szántó azt mondja, akkor, ha „sandák, átlátszóak”.

A szakember szerint a Fidesz többnyire nagyon jól kommunikál, ami a magyar politikai szcéna többi szereplőjéről nem mondható el. Úgy látja, ebben a folyamatban, bár következetes fejlődés nincs, Orbán Viktor megjelent már „proletár fiúként”, „fiatal kistigrisként”, most pedig „romantikus nemzeti antikapitalistaként” jelenik meg. A kérdésre, hogy a többi párt miért nem él ilyen tudatosan például a non-verbális kommunikáció számos eszközével, azt mondja: azért, mert nagy fegyelem kell hozzá. „Bill Clinton a kampányidőszakban egy sajtótájékoztató előtt megtanulta az újságírók nevét, és észben tartott hozzájuk kapcsolódó fontos információkat is, például arról, hogy beteg volt a gyerekük, s minderről barátságosan érdeklődött is” – hoz példát arra, hogy a politikai kommunikáció őshazájában miként is csinálják ezt a nagyok. „Magyarországon a politikusok úgy tesznek, mintha külön megtiszteltetést jelentene a velük való kommunikáció, így nehéz” – mondja.

Találgatni nem szeretnék, de szerintem az ilyen dolgoknak csak akkor lesz jelentőségük, amikor a média, a bulvár reflektál rá – ez már Gyulai Attila, a Political Capital elemzőjének a véleménye. Szerinte a táskának nincs különösebb jelentősége, talán csak annyit üzen, hogy a tulajdonosa nem magamutogató, sokkal inkább praktikus ember. Hozzáteszi ugyanakkor azt is, hogy nem pártpreferenciát eldöntő dologról beszélünk, ez maximum arra elég, hogy egy választót megerősítsen korábbi véleményében. Emlékeztet ugyanakkor arra, hogy 2006-ban Orbán Viktor az öltönyös Gyurcsány Ferenccel szemben már öltözködésében is többször igyekezett jelezni „mindennapiságát”.

Abban a szakértők, elemzők többsége egyetért, hogy Orbán Viktor vb-logós táskája nem „testidegen”, közismert a sportág iránti vonzalma. Bár érik kritikák azzal kapcsolatban, hogy hol és mikor jelenik meg hátizsákkal, a politikusi imidzsébe egyelőre beleillik.