A 97 éves Képírót azzal vádolják, hogy 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégezésében.

Falvai Zsolt ügyész álláspontja szerint az egyik járőrosztagot vezető Képíró zsidó és szerb civilek kivégzésére felszólító karhatalmi parancsot továbbított beosztottjainak, ők január 23-án törvénytelenül kivégeztek egy házaspárt, továbbá egy férfit és egy nőt.

A csendőr századosnak egy elfogott magyar testvérpár sorsáról is kellett döntenie, elengedéséért a testvérek sógora próbált közbenjárni Képírónál. Az ügyész szerint a vádlott tisztában volt azzal, hogy ha nem szegi meg a parancsot, halál vár a testvérekre. Mégsem tett semmit az elengedésük érdekében, sőt az ügyész szerint arra a teherautóra kerültek, amellyel - a vád szerint - Képíró utasítására harminc zsidó embert szállítottak a kivégzőhelyre.

Képíró Sándor egy korábbi tárgyalásán

MTI / Kallos Bea

Falvai Zsolt szerint megállapítható, hogy Képíró csaknem negyven ember kivégzéséhez járult hozzá, ezzel háborús bűntettet követett el. Az ügyész indítványozta, hogy végrehajtandó fegyházbüntetést és közügyektől való eltiltást szabjanak ki, továbbá fizesse meg a csaknem 4,5 millió forintos perköltséget.

Az ügyben kiemelt jelentőséggel bír az 1944-ben hozott, Képíró Sándort és társait hűtlenség miatt elmarasztaló bírósági ítélet, amelyre Horthy Miklós kormányzó pertörlést rendelt el. A bíróságnak döntést kell hoznia arról, hogy a pertörlés milyen jogkövetkezményekkel bír. Ez azért fontos, mert a magyar jog szerint senkit nem lehet kétszer elítélni ugyanazért a cselekményért.

Zétényi Zsolt, Képíró ügyvédje elsődlegesen az eljárás megszüntetését indítványozta, mert szerinte a vád tárgyává tett cselekményeket - ellentétben az ügyész álláspontjával - már elbírálták 1944-ben. Ha a bíróság mégsem tartja megalapozottnak az eljárás megszüntetésére tett indítványát, a vádlott vádak alóli felmentését indítványozza, mivel szerinte Képíró bűnössége bűncselekmény hiányában nem állapítható meg.

Képíró Sándor - aki a háború után évtizedekig Argentínában élt, és 1996-ban tért vissza Magyarországra - a tárgyaláson tagadta bűnösségét. Azt állítja, nem vett részt a vérengzésben, nem is kapott utasítást rá, ártatlanul vádolják. Az 1942-ben történtekről azt mondta: nem történt semmi, csak igazoltatás, nem igaz, hogy lemészároltak volna bárkit. A tárgyalást cirkusznak nevezte, szerinte minden hazugságon alapszik.
Az ítélethirdetés azért tart két napig, mert Képíró egészségi állapota miatt egy napon csak kétszer 45 perces tárgyalást lehet tartani.