hvg.hu: A múlt szerdán a közgyűlés elfogadta a fővárosi kórházak állami tulajdonba és üzemeltetésbe adásának előkészítéséről szóló előterjesztést. Ön azt mondta, nem ír alá olyan megállapodást, amely a főváros számára akár csak egy forintos vagyonvesztéssel járna. A becslések szerint az átadni tervezett ingatlanok értéke 150 milliárd forint. Hogy kapja ezt vissza a főváros?

Tarlós István: Nem így közelítem meg a kérdést. Az egészségügy az egyik legfontosabb közigazgatási ágazat, de a mostani állapotra nyugodtan mondhatjuk, hogy dezorganizált, ezen változtatni kell. Nem mondom, hogy a Pesti Imre, sőt, korábban a szocialisták által kitalált holdingrendszer Budapesten rossz lenne, sőt, ha az állam nem vonná központi irányítás alá a kórházakat, be is vezetném. De az állami üzemeltetés még jobb, és nem kell számolni a több mint 10 milliárd forintos adósságállománnyal sem. Lehetetlen állapot, hogy egy állami kórházban ma rendszerint üresen áll a korszerű műtők sora, míg egy önkormányzati kórházban eközben „XIX. századi” körülmények között operálnak.

Valóban van az önkormányzat kezében egy vagyon, magam is azon az állásponton vagyok, hogy erre nagyon kell figyelni. Ahhoz, hogy a feladattal együtt az eszközöket és az épületeket is átadjuk, kell törvényi felhatalmazás, ez ma nem áll rendelkezésre. Semmit nem írok alá, amíg az átadás jogszabályi háttere nem megkérdőjelezhetetlenül rendezett. Bizonyos épületeket nem szeretnék átadni, mert vannak Budapesten olyan kommunális, sport és egyéb célú ingatlanok, amelyek nem közvetlenül a gyógyítást szolgálják. Ha a jogszabályi környezet rendezett, akkor elvileg nincs akadálya annak, hogy a feladatot és az ellátásához szükséges eszközöket az állam megkapja. Nyilván ki kell kötni, hogy legalább azt az ellátási színvonalat biztosítani kell, amit az önkormányzat is biztosított.

hvg.hu: Úgy tudjuk, az állam nem akar fizetni a kórházakért, merthogy az adósságállományuk több, mint amennyit ez az ingatlanvagyon ér.

T. I.: Ez az állítás biztos, hogy pontatlan, sőt, téves. De ez nem olyan vagyonátadás, mint amikor egy telekingatlant vagy egy gazdasági célú épületet átadnak egy gazdasági társaságnak. Adott egy kötelezően ellátandó állami feladat, a szóban forgó épületek ennek a feladatnak az ellátását szolgálják. Én is azt mondom: nem feltétlenül kell ezeket az ingatlanokat tulajdonba, lehet, hogy elég használatba adni. De ha tulajdonba adjuk is, ez nem üzletelés, nyerészkedés, hanem a kötelező feladat ellátásához szükséges eszközök biztosítása.

hvg.hu: Ön a héten tárgyal a miniszterelnökkel, feltételezem, erről is.

T. I.: Nyilván ez is téma lesz, ahogyan az oktatás, a fejlesztés és az önkormányzati törvény is.

hvg.hu: A fejlesztések esetében előkerül a villamos- és trolibeszerzés uniós támogatása is? (A közelmúltban derült ki, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a túlzott forrásigény miatt nem támogatja a főváros beszerzését - a szerk.)

T. I.: Ez nekem egy fájó pont, ezért is szólítottam fel a Budapesti Önkormányzati Szövetséget, hogy ebben az ügyben sürgősen álljanak mellém, ha arra a célra alakultak, amire mondják. Tudom, hogy a kormány nagyon nehéz helyzetben van, de a kormány sem egy lábon áll, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium csak az egyik láb. Ott is korlátosak a lehetőségek, de nem szeretnénk, ha csak a Közlekedési Operatív Program 98 milliárd forintjáról beszélnénk, mert vannak átcsoportosítható források is. A pontos számot nem ismerem, de 400-500 milliárd forintról van szó. Abban biztos vagyok, hogy 2013-ig Magyarországon például autópálya-építés nem kezdődik meg, így ezek a források átcsoportosíthatók.

A kormánynak is akkor segítünk, ha Budapest érdekeiért harcolunk, akár még egy politikai közösségen belül is. Egy 30-40 éves gördülőállományt kell lecserélnünk; nemcsak ellenzékként, barátként is lehet és kell érvelni, miért kell ennek a tendernek a preferált tervek sorába kerülnie. Erre hatalmaztak fel; engem még nem 17 ember nevezett ki, hanem több százezer ember választott meg. A választóknak és a miniszterelnöknek is ígértem valamit, van egy programunk, amit Orbán Viktor és a Fidesz vezérkara is jóváhagyott, ezt a programot szeretnénk megvalósítani, és én a mai napig úgy tudom, hogy ezért vagyunk itt.

hvg.hu: Ha már a kinevezett főpolgármesternél tartunk: ennél fontosabb, hogy miként oszlanak meg majd a hatáskörök a jövőben. Nem titok, hogy a BÖSZ kerületeket erősítő koncepcióját ön nem támogatja. Lát-e esélyt ennek a konfliktusnak a feloldására?

T. I.: Válasszuk ketté a kérdést! Ami az önkormányzati törvényt illeti: ha egy ilyen fontos törvényt négy kerületi szintű ember írhat meg, akik személyes egzisztenciájuk miatt érdekeltek az ügyben, akkor az a törvény nem lesz jó. De meg kell hagyni, hogy a BÖSZ a kezdeti, egészen szélsőséges javaslatától visszább lépett, az utolsó javaslatuk két pont kivételével akár még emészthető is lehet. Ez a két pont a közterületek kezelése és ezzel összefüggésben a parkolási rendszer, illetve a közterület-felügyeleti rendszer. Ha ebben a két kérdésben közelebb tudunk jutni, abból még konszenzus is elképzelhető, jóllehet én a különböző politikai motivációkat nem ismerem pontosan. Ezek egyébként is bizonytalan prognózisok. Miért kell már 2011-ben örökösen 2014-ről találgatni?

Ha az önkormányzati törvény kezelhető lesz, a programom nagy részét meg tudjuk valósítani, feltéve, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hajlandó a parancsolóan szükséges budapesti fejlesztési elképzeléseket figyelembe venni. Mindig azt hallottuk, hogy engem csak a működtetés érdekel, a fejlesztés nem, pedig olyan fejlesztési terveket dolgoztunk ki, hogy mindenki megnyalhatja a tíz ujját. Elfogadom, hogy nincs mindenre pénz, de a legszükségesebb projekteknek be kell kerülniük a megvalósítható fejlesztések közé; a gördülőállomány cseréjét vagy a budai fonódó villamoshálózatot én mindenképp ilyennek tartom.

Szögezzük le: én elérkeztem a pályám csúcsára. Csakis Budapest főpolgármestere akartam lenni, közvetlen választással, hiszen ha valaki csak egy szűk kör akaratából lesz főpolgármester, az csak jellegtelen lehet, és ha a főpolgármester jellegtelen, akkor a főváros is az lesz. De ha 2014-ben ki kell szállnom a politikából, nem fog szívfájdalmat okozni, amit el szerettem volna érni, azt elértem. Én nem egzisztenciális, hanem szigorúan szakmai okból vitázom. Nem érdekel, hogy három év múlva hogyan választanak.

hvg.hu: Ön a közeljövőben találkozik a BÖSZ vezetésével, s nemrég azt nyilatkozta, hogy több kérdés megvitatását javasolni fogja. Melyek ezek?

T. I.: Az önkormányzati törvény és a fejlesztések kérdését biztosan. Azt például, hogy mi az önkormányzatok, köztük a főváros szerepe. Ha Budapest szétesne, abból nagyon nagy baj lenne. Nem lehet 23 módon irányítani a közszolgáltatásokat, a városrendezést, a közterületek kezelését. Ellentmond a józan észnek, ha húszféle parkolási rendszer közül kell választani. Nem vagyok meggyőzhető arról, hogy a város szétszaggatására vonatkozó érvek megállják a helyüket. Ezek az én szememben nem érvek, hanem maga a röhej. Az új alaptörvény is úgy fogalmaz, hogy Magyarország fővárosa Budapest, és ha azt hallom, hogy Budapest nem egy város, hanem valójában 23, akkor nehezen állom meg, hogy markáns véleményt fogalmazzak meg.

Érdekelt vagyok az engem támogató párt és a kormány sikerében, de ismerem ezt a várost, talán jobban azoknál, akik írják vagy korrigálják ezt a törvényt. Nem akarok rosszat, elsősorban a fővárosnak, de a kormánynak sem. A parlamenti politikusok maguknak alkotnak törvényt, ha nagyon elrontják, hosszú ideig nem lehet korrigálni. A BÖSZ javaslatának első változatát akár a veresegyházi asszonykórus is írhatta volna, mert egy minden kontextusból kiragadott, összefércelt kívánságlista volt, igaz, ma már van miről tárgyalnunk. Más kérdés, hogy nem tudom, született-e már olyan politikai döntés, amit nem ismerek.

hvg.hu: Ön azt mondja, érdekelt a kormány és a Fidesz sikerében, de vajon fordítva is így van? A troli- és villamoshálózat fejlesztésének ügye, a BÖSZ koncepciója, a BKV-adósság átvállalásának lefújása után felvetődik a kérdés, hogy ha ilyenek a barátai, milyenek az ellenségei.

T. I.: Persze, nem lehet kizárni, hogy van-e mindezek mögött célzatosság. Vannak, akikre egyáltalán nem gyanakszom; a miniszterelnökről, a házelnökről, a Belügyminisztériumról vagy a Fidesz fővárosi frakciójáról nincs okom feltételezni semmilyen célzatosságot. Ha valahol van ártó szándék, az nagyon rövidlátó gondolkodás, még azt is mondhatnám, hogy korlátolt. Ha valakinek az a szándéka, hogy engem és rajtam keresztül a fővárost sikertelenné tegye, akkor a nekem okozott kár elhanyagolható amellett, amit az egész gondolkodói körnek okozhatnak. Egy parlamenti frakció meggyőzése nem jelenti egyben a budapestiek meggyőzését.

hvg.hu: A gondolkodói körnél fontosabb, hogy Budapestnek ártanak-e.

T. I.: A városnak, a Fidesznek és a kormánynak  is árthatnak.

hvg.hu: Ön éppen egy éve főpolgármester. Elérte azt, amit az első egy évre kitűzött?

T. I.: Ha eltekintünk attól, hogy a fejlesztések előkészítésével előbbre kellene tartanunk, akkor tulajdonképpen igen. A legnagyobb sikernek messze a 4-es metró ügyét tartom: ha valamilyen váratlan ellenerő nem avatkozik közbe, akkor a metró első szakasza ebben a ciklusban átadható. Emellett teljesen átalakítottuk a közszolgáltatások rendszerét, felszámoltuk a fiktív szerződések lehetőségét, átalakítottuk a városházi struktúrát, elkezdődött a közterületek rendezése, valódi hajléktalankoncepciót dolgoztunk ki, aláírtuk az 1-3-as villamosok fejlesztéséről szóló szerződést. Ezek a folyamatok szép lassan alakulnak, nem vagyok elégedetlen. Az, hogy a ciklus milyen eredményekkel zárul, nagyban függ az önkormányzati törvénytől és a fejlesztések támogatásától.

hvg.hu: Az ellenzék önt azzal szokta bírálni, hogy érdemi munka helyett pótcselekvés, szimbolikus politizálás zajlik. Annyi biztos, hogy az elmúlt egy évben a közterületek átnevezésének és a zászlócserének lett a legnagyobb visszhangja, a zászlócsere ráadásul közröhejbe fulladt. Mit gondol erről?

T. I.: Nem a teljes ellenzék, hanem az MSZP frakcióvezetője. Az imént elmondtam, mi minden történt és miken dolgozunk. Emellett valóban alakítunk át szimbólumokat, de ezt nem tartom látszattevékenységnek. Kétségtelen, hogy volt az átnevezések közt egy-kettő, amikor ikonokat változtattunk meg, és gondoltam, hogy ez nem minden körben vált ki elégedettséget, de úgy gondolom, hogy a többi mellett ennyi belefér, nem tetszhet mindenkinek minden.

Nem tudom, mi lehet a baj azzal a zászlóval, amely a nemzeti színeket tartalmazza, az alapja hófehér és a régi címert foglalja magába. Mi a csuda tud ebben közröhej lenni? Látta az interneten azt a szavazást, amelynek során messze a többség támogatta a zászlócserét?

hvg.hu: Azt nem, de a „Nevezzük át Tarlós Istvánt!” Facebook-oldalt láttam, elég népszerű.

T. I.: A facebookos üzengetőkkel nem foglalkozom. Nyilván nem akarok általánosítani, de az anonim internetes üzengetések engem kicsit emlékeztetnek arra, amikor az ávósok a tetőcserepek mögül lövöldöztek a forradalmárokra. Ha valaki névvel vállalja a véleményét, az rendben van, de annak, hogy névtelenül a legnagyobb ostobaságokat, legalaptalanabb állításokat, legmocskolódóbb kijelentéseket lehet a nagy nyilvánosság előtt megfogalmazni, megvannak a súlyos veszélyei. Például felnőtt már egy generáció, amelybe azt nevelték bele, hogy ez teljesen rendben van. Az álnéven mocskolódók tulajdonképp btk-s kategóriát merítenek ki nap mint nap. Van, mikor valaki önmagára hivatkozik, mintha más személy volna. Ostobaság ezeket olvasgatni.