Kövér ötlete román és kádári mintákat idéz
Káoszt okozott a parlamentben a Fidesz és a KDNP diktálta törvényalkotási rohamtempó. Míg Kövér László a kabinet felelősségét világossá tevő sürgősségi kormányrendelet bevezetését javasolta, addig a Fidesz frakcióvezetője úgy nyilatkozott: inkább maradjon a mostani felállás. A hvg.hu megnézte a nemzetközi és a történelmi példákat.
„Az alaptörvény készítésének időszakában felvetődött, hogy nem kellene-e azon országok a példáját követni, amelyek ismerik a sürgősségi kormányrendelet műfaját, vagyis, hogy adott esetben egy sürgető jogalkotási teendőt a kormány ideiglenesen elvégez, és utólagos jóváhagyásra terjeszt az Országgyűlés elé” – mondta Kövér László az MTI-nek adott február 19-i interjújában, hogy válságos időszakban milyen módszerekkel lehetne egyszerre biztosítani a kormányzás hatékonyságát és a parlamenti törvényalkotás minőségét.
Az Országgyűlés elnöke azt mondta, végül elvetették ezt az ötletet, mert "világos volt, hogy ebből olyan politikai támadások sültek volna ki, hogy már a törvényhozás kompetenciáját is el akarjuk orozni, és rendeleti kormányzásra akarunk áttérni". Ugyanakkor Kövér szerint a kérdés még mindig időszerű, mert mára a jelenlegi jogalkotási működési módnak kimerültek a tartalékai, kiderültek a hibái. Szerinte sokkal kisebb teher hárulna az Országgyűlésre, és sokkal alaposabban meg lehetne vitatni egy-egy törvényjavaslatot, ha nem tartanának igényt arra a képviselők, hogy minél jobban korlátozhassák a kormány mozgásterét.
A hvg.hu által megkeresett, az alkotmány-előkészítésben aktívan szerepet játszó fideszes és KDNP-s képviselők egyike sem emlékezett olyan 2010 szeptembere és 2011 áprilisa között készült tanulmányra, javaslatra, amely a kormány jogköreit bővítette volna, azt viszont senki nem zárta ki, hogy a nagyobbik kormánypárt vezetőségében esetleg ez az ötlet szóba került. (Szerettük volna megkérdezni erről az alkotmány-előkészítő bizottság elnökét, Salamon Lászlót is, de nem kívánt válaszolni a kérdéseinkre.)
„Inkább ez, mint a rendeleti kormányzás”
A rohamempó okozta gondokra utalt Lázár János a hvg.hu-nak adott december 26-án megjelent interjújában is. A kapkodó törvényhozásról és a házszabályellenesen alkalmazott zárószavazás előtti módosítókról a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, „vannak olyan helyzetek, amikor 48 óra alatt kell a kormánynak a gazdasági problémákat megoldania. Ma erre a zárószavazás előtti módosítót használjuk. Ennek szeretnénk véget vetni, ezért egy különleges eljárásra lehetőséget teremtünk. A házszabály-módosítás ennyit jelent és nem többet. Inkább ez, mint a rendeleti kormányzás.”
Kövér László az elmúlt egy évben többször bírálta az erőltetett parlamenti menetrendet. Tavaly júliusban az InfoRádiónak adott interjújában azt mondta, a tavaszi parlamenti szezonban „hajsza volt a törvényhozás”, ami „nem folytatható tovább és jogos az ellenzék aggodalma, még akkor is, ha nem mindig őszinte ez az aggodalom”. Azt mondta, érthetőnek tartja, hogy szeretnének több időt a felkészülésre, a törvényjavaslatok megvitatására fordítani.
Mint korábban a hvg.hu megírta, Kövér ellenezte azt a Lázár által decemberben beterjesztett házszabály-módosítást is, amely kimondta, hogy kivételes sürgős eljárással két ülésnap alatt lehet elfogadni egy törvényjavaslatot, illetve négyötödről kétharmadra szállította le a házszabálytól való eltérésben történő tárgyalás elfogadását, amely lehetővé tette, hogy akár egy nap alatt átmenjen egy tervezet a parlamenten. Ugyanakkor lehetővé tették, hogy az első helyen kijelölt bizottság, valamint az alkotmányügyi bizottság tartalmi korlátozások nélkül is nyújtson be zárószavazás előtti módosítókat, ezzel az utolsó percben szinte teljesen át lehet írni egy korábban több körben megvitatott javaslatot.
Információink szerint az Országgyűlés elnöke a Fidesz belső fórumain korábban többször bírálta a kormánypárti képviselőket, amiért házszabályellenesen használták a zárószavazás előtti módosító indítványokat. A korábbi szabályzat szerint ugyanis csak az apróbb formai hibák, koherenciazavarok kiküszöbölésére lehetett használni ezt az indítványtípust, viszont a kormány és a Fidesz-KDNP képviselői rendszeresen új paragrafusokat írtak bele ezzel a módszerrel a törvényszövegbe, vagy az is előfordult, hogy egy teljesen másik törvény módosítottak ebben a formában. Magyarán, nem arról van szó, hogy, mint Kövér említette, a kormány mozgásterét korlátozták volna, hanem éppen ellenkezőleg: a "kivételesnek" szánt eljárás gyakori használatával a képviselők szívességet tettek neki.
„Az alkotmányos kultúra hiánya”
A parlamenti nyilvántartás szerint 2010 májusától mostanáig 555 zárószavazás előtti módosítót terjesztettek be, ebből 109-et a kormány tagjai, 128-at valamelyik bizottság – jellemzően a fideszes többségű és KDNP-s vezetésű alkotmányügyi bizottság, amely a házszabály-módosítással most már korlátlan jogosítványt kapott. A fideszes képviselők közül a legtöbb módosítót Rogán Antal (34-et), Lázár János (30-at) és Cser-Palkovics András (15-öt) terjesztett be, többségüket el is fogadták.
A módszert a jelenlegi parlamenti ciklusban folyamatosan bírálta az ellenzék, így az MSZP is. Igaz, 2006 és 2010 között az akkori kormánypártok is rendszeresen visszaéltek ezzel a lehetőséggel. Az előző periódusban 669 zárószavazás előtti indítvány került az Országgyűlés elé, amiből 263-at a kormány terjesztett be. A jelenlegi ciklusban a kormánypártok között is komoly feszültségeket gerjesztett a módszer alkalmazása: a tavaly tavaszi szezonban így írta át a KDNP által kidolgozott egyházügyi törvényt Lázár János, ami kiváltotta a kereszténydemokraták tiltakozását. A Fidesz frakcióvezetője a Népszabadságnak július közepén adott interjújában vissza is vágott, amikor figyelmeztette a KDNP-t, hogy „ez nem egy koalíciós kormány”, ahol zsarolni lehet a másik felet.
Végül az egyházügyi törvényt december közepén megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB). A testület nem is foglalkozott a törvény tartalmi részével, csak azért kaszálta el a jogszabályt, mert a bírák szerint az ilyen gyakorlat „a megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti”. Később a Fidesz-KDNP változatlan formában ismét beterjesztette és megszavazta a törvénytervezetet. Ezeket a módszereket élesen bírálta a hvg.gu-nak adott interjújában az AB elnöke, Paczolay Péter, aki azt mondta, „a kétharmados parlamenti többség működése az alkotmányos kultúra hiányáról tanúskodik”. Szintén kritizálta a zárószavazás előtti indítványokat az AB volt elnöke, a korábbi államfő, Sólyom László, aki a HVG-ben megjelent cikkében arra figyelmeztetett, hogy „ha ezt a gyakorlatot házszabályba is foglalják, attól az még nem lesz alkotmányos”.
Nemcsak a zárószavazás előtti módosítók gyakori használata, hanem a többi szabály figyelmen kívül hagyása is káoszt tud okozni a parlamentben. Gyakran fordul elő, hogy egy napokkal korábban elfogadott – és még ki nem hirdetett – törvényt pár héten belül többször is átírnak más törvényekkel. Ilyen volt a 2012-es adócsomag is, de az is rendszeresen megtörténik, hogy egy-egy javaslatba teljesen oda nem illő paragrafusok kerülnek. Például a vízközművekről szóló jogszabályba került az Országgyűlés elnökének juttatásait szabályozó passzus. Bár az új házszabály tovább növelte az országgyűlési rohamtempót, azt legalább leszögezi, hogy a zárószavazás előtti módosítókkal csak azt a témát lehet érinteni, amire az adott törvényjavaslat vonatkozik, más jogszabályokat így nem lehet már átírni. (A parlamenti rohamtempó szörnyszülött törvényeiről itt található a gyűjtésünk.)
Román hatás?
Több, az alkotmányozásban szerepet vállaló, neve elhallgatását kérő kormánypárti képviselő is azt mondta, nem ördögtől való a kormány jogszabály-alkotási jogkörének kibővítése, ha ezzel egy időben szigorúan szabályoznák a parlamenti törvényalkotás menetrendjét, tisztáznák a felelősségi viszonyokat, és ahogy Kövér is említette, erősítenék az Országgyűlés ellenőrzési jogosítványait. Egyik forrásunk szerint az alaptörvény kidolgozásakor vizsgálták a nemzetközi, így a francia és a román példát is.
A francia törvényhozás a többi európai hatalommegosztási rendszerrel összehasonlítva annyiban speciális, hogy ott a parlamentnek szűkebb a mozgástere, csak bizonyos előírt tárgykörökben alkothat törvényeket. A francia alkotmány taxatíve felsorolja, milyen területekre vonatkozóan dolgozhat ki törvényeket a parlament, vagyis a kormánynak a törvényhozással szemben védett jogalkotási hatáskörei vannak. Franciaország esetében azonban - a szükségállapotot leszámítva - nem lehet sürgősségi kormányrendeletekről beszélni, sokkal inkább arról van szó, hogy a kormánynak eleve szélesebb jogalkotási jogosítványai vannak, míg a parlament mozgástere korlátozottabb.
Ismeri viszont a sürgősségi kormányrendelet fogalmát (ordonanta de urgenta) a román alkotmány, melynek 115-ös cikkelye részletesen szabályozza, hogyan élhet a módszerrel a mindenkori bukaresti kormány. A román alaptörvény szigorú feltételeket szab: csakis rendkívüli helyzetekben lehet alkalmazni, a rendelet nem érintheti az emberi jogokat, az alapvető intézményeket, a választási szabályokat. Ugyanakkor a kormány a rendeletet elfogadása után rögtön be kell terjessze a képviselőház vagy a szenátus elé, amely sürgősséggel tárgyalja meg - a parlamenti vitára bocsátás a hatálybalépés feltétele. Végül a parlament törvénybe foglalva hagyhatja jóvá vagy utasíthatja el.
A román kormányok már az 1990-es években rendszeresen éltek a lehetőséggel, az ellenzéki pártok pedig csak addig kritizálták a módszert, amíg maguk kormányra nem kerültek. Az előrehozott választásokat követelő, parlamenti sztrájkot hirdető ellenzék a napokban feltételül szabta a napokban felállt új román kormánynak a sürgősségi rendeletalkotás beszüntetését, különben - bár jelen vannak az épületben -továbbra sem vesznek részt a vitákban.
Jelenleg a magyar jogrendben ilyen jellegű sürgősségi rendeletek csak különleges jogrend idején vannak, ezeknek azonban az Alaptörvényben, a honvédelmi törvényben és a katasztrófavédelmi törvényben igen szigorúan meghatározott feltételei - háború, háborús veszély, terrortámadás, természeti katasztrófa, lázongás, ipari katasztrófa - vannak. A gazdasági „szükséghelyzetet”, amire a kormány most hivatkozik, nem ismeri a magyar jogrendszer. A gazdasági szükséghelyzet a jogtörténetben Németországban, az első világháború és a nácik hatalomrakerülése közötti weimari köztársaság idején szolgált szükségrendeletek kiadási alapjául, azóta az ilyesmitől rendszerint idegenkednek Európában.
Kádár János nyomában |
A rendeleti jellegű kormányzás volt a meghatározó az 1949 és 1989 közötti időszakban. Az előző rendszerben az Országgyűlés igen ritkán ülésezett, ezért a törvényerejű rendeleteket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa hozta. A testület egy elnökből – lényegében az akkori államfőből –, két helyettes elnökből, titkárból és 17 további tagból állt, akiket az Országgyűlés saját tagjai közül választott a megválasztását követő alakuló ülésén.
A korszakban az Elnöki Tanács rendelkezései jelentették a törvényalkotást – a nemzetközi szerződések nagy részét is ilyen formában fogadták el –, és ezeket a törvényerejű rendeleteket utólag mutattak be az Országgyűlésnek. Három kikötés volt csupán: nem lehetett az 1949-ben elfogadott alkotmányt ilyen módon megváltoztatni, a költségvetést és a zárszámadást csak törvényi formában lehetett elfogadni, valamint a parlament megvétózhatta utólag a rendelkezéseket. Ám az egypárti rendszerben az utóbbi elképzelhetetlen volt. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Kövér: nem időszerű Schmitt lemondásáról beszélni
Kövér László nem tartja időszerűnek Schmitt Pál köztársasági elnök lemondásának kérdését, és számára nyilvánvaló, hogy az ügy nem az államfőről, nem is az ő tudományos tevékenységéről, hanem a jelenleg kormányzó erők lejáratásának szándékáról szól. A házelnök ezt az MTI-nek adott hétvégi interjújában mondta, amelyben arról is beszélt, hogy a képviselőket védő házőrséget, valamint a képviselőket megregulázó új etikai normákat szeretne. Kövér szerint "széles körű népi igény", hogy a parlamenti képviselők ne válthassanak frakciót.
"Inkább ez, mint a rendeleti kormányzás" - Lázár János az erőpolitika okairól
A kormánypártok és az ellenzék egyezkedésén alapuló konszenzuális demokráciát fel kell váltani a „győztes mindent visz” alapon működő többségi elvvel, mert az elmúlt évtizedek rossz kompromisszumokat szültek. A házszabály átírásával nem az ellenzéket akarják ellehetetleníteni, csak fel akarják pörgetni a törvényhozást, hogy válság idején ne kelljen rendeleti kormányzást bevezetni. Orbán Viktor 2014-ig biztos miniszterelnök marad, az IMF-fel és az EU-val végül méltányos megállapodást kötünk, viszont a jövő év első fele nagyon kemény lesz. Interjú a Fidesz frakcióvezetőjével.
