„Az elmúlt évtizedekben ezt a csatát sokszor vívtuk. Megvívni nem tudtuk, itt a korábbi kormányzatok is csak elodázták ennek a kérdésnek a megoldását, nyugvópontra sohasem jutott, és mindig egy bizonytalansági tényező volt a geotermális energia hasznosítása hosszú távon” – ütött meg drámai hangot Farkas Sándor fideszes képviselő múlt hét kedden dél körül a parlamentben, amikor felszólalt a vízgazdálkodási törvény módosításának általános vitájában.

A harc, amire Farkas utalt, valóban régóta dúl a termálvizet használó kertészek és állattenyésztők, illetve a környezetvédők közt, de most az előbbiek teljes győzelmével zárulhat, ha a parlament elfogadja a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) javaslatát. Az ugyanis általános felmentést adna a termálvízzel fűtött üvegházak és csirkenevelők üzemeltetőinek az alól, hogy az energetikai céllal kitermelt vizet visszanyomják a föld alá, ahonnan kinyerték, sőt épp a visszatápláláshoz kellene hatósági engedélyt kérni.

"Hazai termény vagy marokkói import"

A győzelem mégsem biztos, a javaslatot ugyanis sokan továbbra is ellenzik. A hvg.hu kormányzati forrásból származó információi szerint a VM eleve úgy nyújtotta be a javaslatot, hogy azzal a környezetvédelmi államtitkárság nem értett egyet, de egyes agrárlobbik erőltették. A javaslat ellen nyílt levélben tiltakozott öt szakmai szervezet és négy egyetem, illetve egy kormánypárti képviselő, Turi-Kovács Béla is olyan módosító indítványt adott be, amely megfordítaná annak értelmét.

Paprikatermelés üvegházban - a kép illusztráció

Túry Gergely

Valószínűleg a kialakult vita miatt a javaslat nem szerepelt a hétfői parlamenti ülés napirendjén, de Budai Gyula, a VM parlamenti államtitkára péntek délután egy szatymazi csárdában, a mezőgazdasági bizottság nem hivatalos ülésén, több tucat gazda előtt – a Délmagyarország című lap beszámolója szerint – azt mondta: "Sajtoljon vissza, aki akar, vagy aki uniós beruházást szeretne. A zöldek nem értik a probléma lényegét! Őket a családok megélhetése, a versenyképesség nem érdekli. Legyünk reálisak: hazai termény vagy marokkói import kell?".

"Ha tényleg kötelező lenne a visszasajtolás, mindenki befejezné a termelést" – mondta a hvg.hu-nak Ledó Ferenc, a Dél-alföldi Kertészek Szövetkezetének elnöke, aki szerint közvetve akár 100-150 ezer ember is élhet a termálvízzel fűtött üvegházakból, fóliákból és baromfinevelő üzemekből. A termálvizes fűtés jelentleg még az úgynevezett vízkészlet-járulék a szennyvízbírság megfizetése után is az egyharmadába, felébe kerül, mintha gázzal fűtenék az üvegházakat, de a visszasajtolási kötelezettség akár több százmillió forintos költséget jelentene a gazdálkodóknak.

Nem mindig sikerül

A visszasajtolás ellenzői szerint a termálvíz nem ártalmas, hiszen a hűtőtavakban és tárolókban, ahová az elhasznált termálvizet jelenleg vezetik, halak élnek és különféle vízimadarak is telelnek rajtuk (más kérdés, hogy a termálvíz jellegzetes szagát adó fenolt a halak húsán is érezni lehet). Hosszú távon viszont az élővizeket károsítja a termálvíz: a köznyezetvédelmi hatóság korábbi beszámolójából kiderül, hogy legalább két tiszai holtág esetében "a termálvíz bevezetésből (...) olyan mértékű szennyezés" tapasztalható, hogy a víz "ökológiai állapota nem éri el a jó minősítést".

A vízügyi törvénybe 2004-től került bele az a kitétel, hogy „a kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvizet – a külön jogszabályban megfogalmazottak szerint – vissza kell táplálni”. Ennek oka az EU-s csatlakozásban keresendő, hiszen az uniós víz keretirányelv szerint „a tagállamok biztosítják az egyensúlyt a felszín alatti víz kitermelése és utánpótlódása között, azzal a céllal, hogy elérjék a felszín alatti vizek jó állapotát”. Az előírást 2006-tól annyival egészítették ki, hogy a visszasajtolt víz után nem kell vízkészletjárulékot fizetni – így próbálták érdekelté tenni a felhasználókat a drága visszasajtolásban, eddig nem sok sikerrel.

Ha valakinek van működőképes visszasajtoló kútja, az anyagilag jobban jár, hiszen nem kell vízkészletjárulékot vagy szennyvízbírságot fizetnie – mondta a hvg.hu-nak Szanyi János hidrogeológus, de rögtön hozzáteszi, hogy egy ilyen kút akár 150 millió forintba is kerülhet, és lehet, hogy rögtön kettőre is szükség lesz belőle. Az egyetemi docens szerint sem a 2004-es törvény, sem a mostani javaslat nem jó, ehelyett be kellene vezetni a fokozatosság elvét, egy ideig még egyedi engedélyekkel felmentést adni a visszasajtolási kötelezettség alól, közben pedig pályázatokkal támogatni az ilyen kutak létesítését.

Ugyanakkor el kellene érni azt is, hogy minden termálkúton legyen vízóra, így lehessen tudni, ki mennyi vizet termel ki – mondta Szanyi, aki szerint nem tartható fent az a gyakorlat, hogy a vízkészletjárulékot bemondás alapján szabják ki. Emellett rendszeres időközönként adatokat kellene szolgáltatni a kutak vízszintjéről, nyomásáról és hőmérsékletéről. Ez ahhoz szükséges, hogy képet alkothassunk arról, milyen állapotban vannak a felszín alatti vizek, amelyek egyáltalán nem állnak végtelen mennyiségben rendelkezésre (Ledó Ferenc adatai szerint 450-500 kútból évente tízmillió köbméter termálvizet termelnek ki mezőgazdasági célra).

Szentes vs. Sólyom

Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke a hvg.hu-nak azt mondta: a 2004-es törvénymódosítás súlyos hiba volt, hiszen hiába tartják a legjobb technológiának, a visszasajtolás a valóságban nem elérhető, csak kísérleti formában létezik, és a módosítás után nem is foglalkoztak ennek a kutatásával. Hasonlóan fogalmazott a parlamentben Farkas Sándor is, aki szerint a visszasajtolási kötelezettség „irreális költségekkel” jár, illetve sok esetben, „technológiailag kivitelezhetetlen”.

A termálvízzel fűtött üvegházairól híres, Csongrád megyei Szentes képviselői – köztük a szentesi Farkas Sándor – nem először szállnak szembe a szerintük hibás szabállyal, és ezért még egy alkalmi nagykoalíciót is kötöttek: 2009-ben Farkas a szocialista Szirbik Imrével, Szentes polgármesterével közösen jegyezett egy törvényjavaslatot, amely lehetőséget adott arra, hogy a vízügyi hatóságtól felmentést kérjenek és kapjanak azok a termálvízhasználók, akiknek már korábban is volt engedéllyel működő kútja.

A 2004-es módosítást kétszer is meg kellett szavaznia a parlamentnek, mivel először fennakadt a környezetvédelem iránt elkötelezett Sólyom László akkori köztársasági elnök rostáján, és az államfő visszaküldte megfontolásra. Az államfői vétót megindokoló levél szerint egyrészt a felszín alatti vizek „csak korlátozottan állnak rendelkezésre, illetve megújuló képességük gyenge, tehát esetenként igen lassan tudja pótolni a felhasznált vizeket”, ezért a felhasználásuk során „igen körültekintően kell eljárni”.

Az államfő másik érve szerint a termálvizek hőmérséklete és a kémiai összetevői miatt is kerülni kellene azt, hogy felhasználás után a felszíni vizekbe engedjék azokat. A termálvizek ugyanis jellemzően – különböző töménységben – sósak, de tartalmazhatnak például szénhidrogén-vegyületeket is. A meleg víz pedig egy természetes tóba, patakba folyva átalakíthatja annak ökoszisztémáját, megbillentheti a biológiai egyensúlyt: egyes fajoknak a hőmérséklet túl magas lesz, miközben megjelennek olyanok, melyek az adott helyen nem lennének őshonosak.

A parlamenti többség nem foglalkozott Sólyom aggályaival, és lényegi módosítás nélkül megszavazta ismét a könnyítést. Ehhez azonban a végnapjaiban lévő Bajnai-kormány 2010-ben olyan végrehajtási rendeletet alkotott, amelyet ismét sérelmeztek a kertészek, mert szerintük az a gyakorlatban lehetetlenné tette azt, hogy megússzák a visszasajtolási kötelezettséget. A második Orbán-kormány 2012 elején előbb határozatban állt ki amellett, hogy a mezőgazdaság terén felfüggesszék a visszatáplálási kötelezettséget, és 2015. június 30-ig akár új kutakat is lehessen fúrni visszasajtolás nélkül.

Képünk illusztráció

MTI / Rosta Tibor

Öreg vizek

A 2004-es, általános visszatáplálási kötelezettséget előíró törvény érdekes módon azok szerint sem volt jó, akik ellenzik a most a parlament előtt lévő módosítást. Szanyi János hidrogeológus, a Szegedi Tudományegyetem docense és Kóbor Balázs geológus, a Dél-alföldi Termálenergetikai Klaszter igazgatója is elismerte, hogy vannak technológiai problémák a homokkőbe történő visszasajtolással, de szerintük tucatnyi ellenpélda is akad: többek közt Hódmezővásárhelyen vagy Mórahalmon is visszasajtoló geotermális rendszer működik.

A 2012-es kormányhatározatból később törvénymódosítás született, amely kivételt tett: a mezőgazdasági célból kitermelt, például az üvegházak fűtésére használt termálvizet 2015-ig nem kell visszatáplálni. Viszont ebben a jogszabály-verzióban is hatósági engedélyezés volt a feltétel. Ez – úgy tűnik – nincs ínyére bizonyos termelőknek, hiszen a jelenleg a parlament előtt lévő törvényjavaslat épp az ellenkezőjét írja elő annak, amit a korábbi változat: általános szabályként nem kell visszasajtolni a vizet, de ha valaki akarja, engedélyt kérhet a hatóságtól.

Azt Farkas Sándor is elismerte a parlamentben, hogy voltak kételyek, amikor bizonyos kutaknál a vízszint és a nyomás, illetve ezáltal a kitermelhető hőmennyiség csökkent, de szerinte ezek a kutak "visszaváltak pozitívvá". A képviselő a Magyar Tudományos Akadémia kutatásaira hivatkozva azt állította, a termálvizek 15-20 év alatt pótlódnak a Keleti-Kárpátokban leeső csapadékból. A hvg.hu-nak nyilatkozó geológusok szerint viszont a Dél-Alföldön kitermelt termálvizek legalább százezer évesek, vagyis egyáltalán nem újulnak meg olyan gyorsan, mint azt a képviselő képzeli.