A McCain szenátorhoz írt levelükben az AHF vezetői sürgették, hogy a szenátor a bocsánatkérést egészítse ki azzal, hogy nyilvánosan felhívja a figyelmet arra, Magyarország az Egyesült Államok hű szövetségese és barátja és hogy ez a barátság kölcsönös a két ország között.

A szövetség vezetői kifejezték meggyőződésüket, hogy a gesztus hozzájárulna az amerikai érdekek előmozdításához. A levél aláírói arra figyelmeztettek, hogy az elhangzottak szándékolatlanul ellentétes hatást gyakorolhatnak az Egyesült Államok érdekeire Magyarországon és a régióban.

"Attól tartunk, hogy Magyarországnak az ön általi múlt heti kritikus jellemzése indokolatlan és kiegyensúlyozatlan volt, és hogy a miniszterelnök újfasiszta diktátorként való címkézése egyszerűen nem helytálló. Ezek az öncélú kijelentések zavarba hozták, elidegenítették és feldühítették a magyarokat. Ha ezt nem kezelik megfelelően és időben, akkor ez aláássa a biztonsági kérdésekben való támogatást (…), az amerikai stratégiai célok kárára" – hangzott a levél.

Koszorús és Dawson emlékeztette a szenátort arra, hogy januári magyarországi látogatása idején, miután a magyar miniszterelnökkel, valamint az ellenzék képviselőivel számos közös külpolitikai érdekről folytatott megbeszélést, kijelentette, "egyaránt elkötelezettek vagyunk a demokráciának a Balkánon való megszilárdítása, Ukrajnának az Európába való integrálása, a szabad és békés Afganisztán támogatása, a NATO-n belüli és biztonsági együttműködés elmélyítése iránt, különösen a terrorelhárításban. (...) Az Egyesült Államok hálás azért az erős nemzetközi együttműködésért, amit Magyarországgal együtt örömmel végez, és az országnak azon szándékáért, hogy vezető szerepet töltsön be a nemzetközi béke és biztonság nevében."

Az AHF vezetői hangsúlyozták, hogy Magyarország valóban elkötelezett szövetségese a NATO-nak és erős szövetségese az Egyesült Államoknak, és demokrácia, jóllehet tökéletlen és fejlődésben lévő, mint ahogy a fejlett demokráciák is fejlődnek.

Azt is írták, hogy Magyarország támogatja az Egyesült Államok külpolitikai céljait, éles ellentétben azzal a nyugat-európai ambivalenciával, amely a hidegháborút követően az amerikai globális vezető szereppel kapcsolatban kialakult.

Az AHF-vezető szerint az Egyesült Államokkal való magyar azonosulás túllép az elit véleményén, erőteljesen benne gyökerezik a köztudatban. Szerintük a lakossági támogatás olyan érték volt, amely az amerikai külpolitika számára versenyelőnyt jelentett a térségben a hidegháború idején, és az azt követő években.

Szerintük ezt ma is meg kell becsülni, hogy a két ország képes legyen hatékonyan fellépni a növekvő orosz agresszió ellen és a terrorizmus elleni harcban. Mint írták, a közvéleménynek ez a támogatás veszélybe került.

A levél szerzői kifogásolták a méltányosság hiányát a magyar politikai paletta megítélésében, és a Magyarországot ért bírálatokért részben az ellenzéki pártokat és nyugati szövetségeseiket hibáztatták. Emlékeztettek rá, hogy a magyar kormány hét nemzetközileg elismert szabad választást nyert.