Vekerdy Tamás nem titkolta megdöbbenését a jelenlegi magyar oktatáspolitika kapcsán, a pszichológus a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő lapszámában olvasható interjúban sorolja azokat a tényeket, melyek a magyar oktatási rendszer egyértelmű gyengeségeit demonstrálják a rátelepedő politikai érdekekkel. A pszichológus nem is mehetett el szó nélkül amellett, hogy a Fidesz korábban legjobban tisztelt oktatáspolitikusai, mint Pokorni Zoltán vagy Pálinkás József korábbi MTA-elnök is kemény kritikával illette a magyar kormány lépéseit, amelyek szembe mennek minden tapasztalt ténnyel.

A pszichológus hitet tett a tanfelügyeleti rendszer ellen, kritizálta a 60-70 milliárdos forráselvonásokat a jövőt építő szociális és oktatási rendszertől, de a túlzsúfolt és "vacak" alaptantervet is – korábban a hvg.hu-nak adott interjújában részletezte a problémákat. Meglátása szerint semmi szükség nincs mindennapos testnevelésre alsó tagozatban, ugyanis ezt a gyerekek testfelépítése sem indokolja, viszont kell a sok mozgás: egy gyereknek "4-5 órát üvöltve kéne a szabad levegőn töltenie ahhoz, hogy az agya elég oxigénhez jusson. Fogócskázzon, bújócskázzon, kidobósozzon, hintázzon, ugrálókötelezzen!" – fogalmazott Vekerdy.

Fazekas István

A Pokorni Zoltán által a HVG hasábjain felvetett 9 osztályos általános iskolai képzés ötletét is csak akkor tartaná jónak, ha a magyar iskolák kompenzálnák a különbségeket és egy szintre hoznák a tanulókat, nem pedig szélesebbre nyitnák a társadalmi ollót. Vekerdy pozitívumokig egészen a 90-es évek elejére tért vissza, mikor az oktatásban megjelent a nyitottabb szemlélet, a projektalapú oktatás, az alternatív pedagógiák, mint a Montessori vagy a Waldorf rendszer.

Vekerdy a Magyarország számára lesújtó PISA értő olvasás-felmérés példáját is felhozta, mikor a magyar kormány a felmérés állítólagos rossz módszertanát kezdte bolygatni, a nemzetközi középmezőnybe tartozó németek inkább Finnországgal egyeztettek, hogy miként képesek olyan minőségi képzésre, amivel az élvonalba tartoznak a fiataljaik. Emlékeztetett a tanárok alacsony fizetésére és társadalmi megbecsülésére, ami alapjaiban meghatározza az oktató-nevelő munkát, szerinte már régen el kellett volna menekülnie a jó pedagógusoknak az országból, akiket csak az elkötelezettségük tart vissza. "Volt egy barátom, aki az 1970-es években azt mondta, Nem akarok orvoshős lenni, csak orvos akarok lenni" – Vekerdy ugyanezt látja a tanároknál, és ezek a tanárhősök mindent megpróbálnak a gyerekek érdekében.