„Megdöbbenéssel figyelem, olvasom Kiss László úszószövetségi kapitányról leírt hazugságokat”, kezdi írását Stefka István Az Öreg című blogján. A Békemenet egyik főszervezője elmondja, hogy egykori vízilabdázóként ő is tudott „a Kiss Laci ügyről”, és „a súlyának megfelelően értékelte”. Stefka az Aczél Endre által már előadott áldozathibáztatás vonalán halad, a lelátóról „az izmos fiúkat érdeklődve figyelő” lányokról, így kialakuló kapcsolatokról ír, és arról, hogy „Kiss Laciékkal” is ez történhetett.

Stefka – aki 1972-től volt a Magyar Rádió szerkesztője és riportere – ezután kommunistázásba kezd, és elégedetlenkedik amiatt, hogy a sajtó éppen Kiss bűnesetét ásta elő „lejáratási céllal”, míg az 1956 után kivégzett „ezrekről” hallgat.

(1956 után a történészek szerint mintegy 400 kivégzés történt a forradalommal összefüggésben.)

A Fidesz-frakció támogatásából – és egyéb politikaközeli pénzekből – üzemelő portál lapigazgatója még kifejti, hogy a Kiss-botrány célja az úszósport és Magyarország lejáratása.

Stefka cikkének egyébként a „Gusztustalan” címet adta.