Bár fokozódik a nyomás az ellenzéki pártokon, hogy csak egy jelölt maradjon állva a Fidesszel szemben - hiszen a vásárhelyi példa azt mutatja, így lehet legyőzni a Fideszt -, úgy tudjuk, a Jobbikban az ismert okok mellett egy kevésbé ismert indok miatt sem akarnak koordinálni a többi ellenzéki párttal: egyes közvélemény-kutatásokból azt olvassák ki, hogy a teljes összefogás csökkentheti a részvételt a választáson.

Abban mindenki egyetért, hogy a Fidesz állandó harci kedvben tartott bázisa nem nagyon tud hova bővülni, így az ellenzék legjobb esélye, ha áprilisban minél többen mennek el szavazni. A Jobbiknál azt gondolják, hiába lépnének ők vissza a baloldali jelölt javára, ez több voksot vesz el a csalódottságukban otthonmaradók miatt az ellenzéki tábortól, mint ahányan hajlandóak átszavazni a túloldalra. És a helyzet azonos lehet a baloldal felől nézve is.

Fazekas István

A helyzetértékelés igazolására elemzőket kértünk. Szerintük ha csak a Jobbik támogatóiból indulunk ki, akkor igaza is a pártnak. A Political Capital szakmai vezetője, Juhász Attila azt mondja, elsősorban a Jobbik szavazótáborára igaz, hogy a túlzott koordináció a két oldal között csökkentheti a választási részvételt. A Jobbik azért is tartja magát távolabb ettől, mert a nyilvános mérések szerint szavazótáborában kisebb az átszavazási hajlandóság, mint a baloldal követői között.

Az IDEA Intézet a hódmezővásárhelyi választás másnapján azt mérte, a baloldali szavazók 53 százaléka támogatta volna, hogy pártja visszalépjen az esélyes jobbikos javára (egy hónappal azelőtt 45 százalék mondta ugyanezt), míg a jobbikosok 38 százaléka tűrné csak el ugyanezt (bár ott is 32 százalék volt a korábbi arány). Ha nincs visszalépés, a baloldaliak 42 százaléka szavazna az esélyesebb jobbikosra, fordítva ugyanezt csak 30 százalék jobbikos tenné meg a felmérés szerint. A Závecz Research is végzett kutatást, abból az látszik, hogy minden ötödik Jobbik-szavazó szavazna át a másik oldal esélyesebb indulójára, visszalépés nélkül is.

Ebből a szempontból racionális a Jobbik értékelése

– mondja Juhász Attila. Ő úgy látja, ennek megfelelően is cselekszenek:

„A Jobbik egyrészt úgy tesz, mintha benne lenne a koordinációban, taktikai szavazásra buzdít, Vona Gábor is példálózik Tapolca mellett például Veszprémmel, közben pedig nem támogatják a 2015-ben győztes Kész Zoltán független jelöltet, aki újraindul.”

Ha ugyanis a Jobbik nyíltan lepaktálna a baloldallal, az megosztaná a szavazótábort, viszont miután a saját táborban is nő azok aránya, akik hajlandók lennének balra szavazni, a kettős kommunikációval minden választójának meg akar felelni – teszi hozzá. Hiába hoznak azonban két-három példát is a pártvezetők, az átszavazási hajlandóság mutatta számok alapján kérdéses, mennyire jön be a szemérmes kommunikáció alapján előrvetített kép: a szavazók helyben tudják, ki a legesélyesebb, és majd úgyis arra voksolnak.

Reviczky Zsolt

Juhász Attila egyébként arra számít, nyílt megegyezés nem lesz, inkább olyan taktikákat vethet be a Jobbik, amely alapján az egyes választókerületekben kevésbé kampányol, és a helyi jelölt is visszahúzódik. Legfeljebb az LMP felé nyithatnak, ezt a kommunikációt már el is indították, igaz, Vona egyelőre a választások utánról beszél.

„Ez csak spekuláció, de az LMP felé van a szavak szintjén nyitottság, a velük való koordinációt be is vállalhatná a Jobbik. Vona Gábor ha akarná is hiába kérné, hogy a jobbikosok szavazzanak Gyurcsány Ferencre vagy más DK-s jelöltre, de szavazói közül sokan simán támogathatnak független jelöltet, vagy más párt kevésbé elutasított vagy kevésbé ismert politikusát.”

Azt nem lehet megmondani, hogy egy nyílt bal-jobb koordináció mennyivel csökkentené a részvételt, ám a részvételi arány nemcsak a saját szavazótáboron múlik, hanem azon is, hogy a helyben esélyes jelöltre hány inaktív, bizonytalan szavazó mozdul be. Éppen ez adja a hatalmas bizonytalanságot: ezt a réteget ugyanis nem tudják bemérni, kérdés, hogy egy széles körű összefogás mennyire mozgathatja meg őket. Vagyis: többet nyernek-e rajtuk, mint amennyit a saját táborból veszítenének. Lehet, hogy a Jobbikban sem mérik fel jól a helyzetet.

„Kockázatot vállal ezzel a párt, nem tudja, mennyit nyer vagy veszít ezért is lebegtetnek”

– mondja Juhász.

Hatalmas csoportról van itt szó: a kutatások alapján egy egymilliós réteg szeretne kormányváltást, a fele el is menne szavazni, de nincs pártja. A másik felének sincs, de nekik jelenleg szavazni sincs kedvük. Závecz Tibort, a Závecz Research vezetőjét is, csökkentheti-e a részvételt a teljes koordináció. Azt mondja, a Jobbik részvétele a jelöltállításban – pontosabban a legesélyesebb aspiráns megnevezése – megmozdíthat pártnélküli szavazókat.

"Ha a Jobbik egyéni jelöltjének van esélye legyőzni a fideszes jelöltet, akkor a pártpreferenciával nem rendelkező szavazók ötöde jelezte, hogy elmegy voksolni az esélyesre. A kérdés, hogy ők kompenzálhatják-e az esetleges lemorzsolódókat. Ez majd attól függ, hogy a kampány véghajrájában mi lesz az erősebb az ellenzéki szavazók körében: a pártkötődés (és az ellenérzések másik ellenzéki pártokkal szemben) vagy a kormányváltás igénye."

Azonban a koordinációval van egy kis probléma, méghozzá a tájékozatlan választók. Politkusok félelme, hogy az MSZP–P és DK közti koordináció is elbizonytalaníthatja a szavazókat, akik a fülkében nem látják a saját pártjuk logóját – ez Závecz véleménye szerint teljesen megalapozott –, de azt sem tudja mindenki belőni, Karácsony Gergely melyik pártok miniszterelnök-jelöltje. Hallottunk olyat is, hogy egy jobbikos azt hiszi, a kerítésvágós plakát az övék – nem vette még rajta észre a roppant előnytelenül szereplő Vona Gábort –, és még büszke is rá, milyen jól beolvastak a többieknek.

Ha nem húznak be elég egyénit, semmi esélyük

Hódmezővásárhely hatása ugyan lanyhul, de a közhangulat még mindig az, hogy az ellenzéknek van keresnivalója a Fidesszel szemben – mondja Juhász Attila. A keresnivaló az egyéni körzetekben lehet, Török Gábor politikai elemző szerint itt van óriási tétje a választásnak. Szakértői – és erre alapozott politikusi – becslések szerint az ellenzéknek 40-45 körzetet kell nyernie ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen abszolút többsége, négy éve – az időközikkel együtt – 12 elég volt ahhoz, hogy a kétharmadot megakadályozzák.

Listán – a jelenlegi támogatottsági adatok mellett – képtelenség legyőzni a Fideszt. Beírtuk a februári Závecz Research adatokat a Political Capital és az Átlásztó közös mandátumkalkulátorába, és a következő eredmény született: dübörgő kétharmad.

A keretszámok: 40-41 százalékos részvétel, 51 százalékos Fidesz-támogatottság, a Jobbik 17, az MSZP-P 13, a DK 8, az LMP 6 százalékon állt a biztos pártválasztók körében. A szavazótáborok nem túl aktívak, a fideszesek 57 százaléka, a jobbikosok és MSZP-sek 59 százaléka, a DK-sok 63 százaléka, az LMP-sek 65 százaléka ígérte részvételét biztosra a választáson.

PC/Átlátszó mandátumkalkulátor

Závecz Tiborral több lehetséges forgatókönyvet is végigbeszéltünk. A listás szavazatokat nézve az eredmény röviden: "plusz egymillió, kormányváltást akaró szavazóra van szükség ahhoz, hogy megakadályozható legyen a kétharmad."

Ugyanez részletesen: a februári kiindulóhelyzetben a pártok rosszabb állapotban vannak, mint négy éve, de a mozgósítási adatokból látszik, hogy minden pártnak van még jócskán belső tartaléka a saját támogatói körében is, csak most ők nem akarnak szavazni menni. Azt mondja, ha mindenki aktivizálja a saját táborát, azzal értelemszerűen az ellenzék még nem megy semmire, akkor ugyanúgy kétharmada van a Fidesznek. Még abban az esetben is, ha az ellenzék kimaxolja a számokat, míg a Fidesz csak hívei 90 százalékát pörgeti fel. Itt akkor van esély, ha az ellenzék 100 százalékban mozgósít, a Fidesz pedig csak 80-ban.

A hódmezővásárhelyi példa azt mutatja, a Fidesz akkor győzhető le, ha megmozdulnak azok is, akik valamilyen szinten aktívak, vagy legalábbis kormányváltást akarnak. Az aktív félmillió, kormányváltást akaró, de párt nélküli szavazó mellett van még 150 ezer olyan aktív ember, aki inkább a kormány maradását akarja. Az ő részvételükkel csökken a különbség a két tábor között, de azt nem tudni, hogy az ellenzéken belül ezek a szavazatok hogyan oszlanak el.

Závecz szerint az igazi kulcs annak a félmillió embernek a részvétele, aki ugyan szeretne kormányváltást, de nem akar szavazni – vagy legalábbis ezt kommunikálja. Számításai szerint egy 70 százalék feletti részvételnél lehet kérdéses, hogy a Fidesz elveszti a relatív többségét is, azaz ha az ellenzéki szavazók teljes mozgósítása mellett ez a kétszer fél millió, amúgy kormányváltást akaró ember is elmegy szavazni.