Orbán ezt állította tegnap Strasbourgban: "Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk."

Hevenyészett felsorolás következik a teljesség igénye nélkül:

1. Alkotmánybíróság

Az AB 2010 őszén alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a végkielégítésekre utólagosan kivetett 98 százalékos különadót. Válaszul a fideszes parlamenti többség (Török Gábor: a kétharmad nem veszély, hanem lehetőség) gyorsabban hallgattatta el az Alkotmánybíróságot, mint ahogy Polt Péter fel tudná olvasni a korrupció miatt elítélt kormánypárti politikusok névsorát.

2. Földrajzinév-bizottság

Ennek a testületnek az volt a feladata, hogy a magyarországi földrajzi neveket hivatalosan megállapítsa. 2011 márciusában a magát valami miatt konzervatívnak tituláló forradalmi kormány kitalálta, hogy a Ferihegyi repülőtér új neve Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér legyen. A bizottság azonban megőrzésre méltónak tartotta (lásd még hagyománytisztelet) a Ferihegy nevet, ezért a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest-Ferihegy elnevezést támogatta.

Az egyet nem értést a kormány azonnal megtorolta. Több tagot eltávolítottak a bizottságból, a vezetőt leváltották, egyeseket a bizottságtól független munkahelyükről is elküldtek. Az államigazgatás valamennyi szereplője levonta a történet erkölcsi tanulságait, azóta pisszenés sem hallik, mindenki olyan néma lett, mint a nyilatkozatadásról letiltott egyszeri kórházigazgató csoportos felmondás idején.

3. Média

Egyetértett a kormánnyal a Népszabadság? Nem. Elhallgatták? El. Innen nézve a sohasem szó a fenti idézetben egy kicsit dózsalászlósra sikerült. Azóta a Magyar Nemzetet is kivégezték. A szórványos egyet nem értését legfeljebb aggódó kritikákkal kifejező Heti Választ megszüntették.

Az Origót, a TV2-t, a Figyelőt és az összes vidéki lap szerkesztőségét megszállták, ezekben az egyet nem értésnek még a csíráját is elfojtották. A független Hír tévé újságíróit (Szöllősi Györgyi, Bodacz Balázs, Kálmán Olga, Lampé Ágnes, György Zsombor, Teszári Nóra, Láng Balázs, Dévényi István) és a pártsemleges közszolgálati média munkatársait (Mészáros Antónia, Krizsó Szilvia, D. Bányász Gergő) elüldözték.

Kele János szakkommentátornak mindössze annyi volt a bűne, hogy nem lelkesedett a miniszterelnök legújabb ruhaipari vállalkozásáért. Hamarabb zavarták le a pályáról, mint Messit a magyarok elleni meccséről.

4. Alföldi Róbert

A rendező zalaegerszegi és pécsi fellépését törölni kellett, mert a helyi fideszes elvtársak megtévesztően úgy viselkedtek, mint akik a velük egyet nem értők elhallgattatására vetemednek. „Nincs olyan hely Zalaegerszegen, amit bérbe mernének adni, hogy megtartsák az eseményt. Sem szálloda, sem étterem, sem téli kert, sem semmilyen nagyobb helyiség. Mert félnek, mert megfenyegették őket, mert nem merik” – számolt be a kereszténydemokrácia építésének pompás fejezetéről Alföldi.

5. Iskolaigazgatók

Nehéz lenne tagadni, hogy a pedagógusok egy része nem értetett egyet azzal az átalakítással, amit a magyar közoktatását teljes lezüllesztéseként élnek meg azok a szülők, akik nem képesek 2 000 000 forint per éves magániskolákba járatni a gyereküket. Mint azóta bebizonyosodott, a kormány számon tartja kik vettek részt a – köztünk szólva: erőtlen és bátortalan – tiltakozásokon két évvel ezelőtt, és nem kegyelmez meg azoknak az intézményvezetőknek, akik a sajnálatos eseményeken feltűntek.

A legutóbbi áldozat a debreceni Ady Endre Gimnázium igazgatója lett, aki a helyi hírek szerint akkor rontotta el, amikor nem akadályozta meg, hogy az iskola némely tanára és diákja csatlakozzon a kockás inges mozgalomhoz. Bukása sajnos nem szolgálhatott intő példaként Pálinkás Józsefnek, aki az utolsó pillanatig lojális maradt ugyan a Fideszhez, de magáról némi önállóságot tévesen feltételezve, egy éve óvatos különvéleményének adott hangot a CEU ellehetetlenítésével kapcsolatban. Nem kell felforgató kijelentésekre gondolni: „a Közép-európai Egyetemnek Budapesten kell maradnia, mert ott értékes kutatások folynak”. Az ég kék, nem zöld. Durva, mi? Már el is vitték Recskre ő sincs a helyén.

6 . Civilszervezetek

A civilek elhallgattatásra rá nem vetemedős támadások közül az első a norvég pénzeket elosztó szervezetek ellen indult négy éve. Azóta annyi változott, hogy már nem Lázár János irányítja a hadjáratot. Őt még nem hallgattatták el, csak száműzték vidéki birtokaira. A civilellenes büntetőintézkedések második hulláma idén tavasszal érte utol azokat a jogvédőket, akik nem értenek egyet a menekültügyi eljárás alatt lévő emberi lények éheztetésével.

Ami, ugye, egy vélemény. A jogszabályban kimondott megbélyegzésüket akár elhallgattatásra irányuló törekvésnek is tekinthetnék, ha olyan kormányunk lenne, amelyik bírókat nyugdíjaztat, kisegyházakat helyez törvényen kívül vagy egyetemi szakot tesz indexre pusztán ideológiai okokból. Esetleg filozófusokra uszítja rá a verőlegényeit.

7. Értelmiség

Emlékszünk még Budai Gyulára? Ő volt az elhallgattatástól idegenkedő miniszterelnök ökle akkor, amikor a NER hajnalán a filozófusok kerültek sorra. A hónapokon át tartó fenyegetőzést (vö: „a fenyegetőzés egy kommunista tempó” – Orbán szintén tegnap.) ma komédia formájában viszi színre a kormánysajtó, ezúttal a balliberális alkotókat, és főleg az őket befogadó, amúgy rendszerhű intézményvezetőket támadva.

Vajon elhallgattatási kísérletnek minősül-e, ha a Párt nem hivatalos szóvivője „alkoholista vén fasznak” nevezi Bereményi Gézát, mert az utóbbi nem az elvárt módon nyilatkozott meg kultúrharc ügyileg? El lehet képzelni, mennyi kedvet érez a védtelen polgár az egyet nem értésének kinyilvánítására, ha még a tábor legendás hősei sem számíthatnak kíméletre. A jelenséget jól ismerjük a derűs hatvanas évekből.

Persze, nem sikerül mindenkit elhallgattatni, bár igény lenne rá. „Önök megpróbálták” – mondaná Kálmán Olga. „De sikerült?” – kérdezne vissza Kovács Zoltán. Ha még lenne hol.

8. Plakáttörvény

Az egyik ellenzéki párt plakátokon közölte véleményét Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor kapcsolatának valódi természetéről, illetve az általuk űzött tevékenységről, amit a Tízparancsolat külön pontban is nevesít (nem bátorítóan). Válaszul Voltaire Viktor, aki az életét is adná azért, hogy mások a véleményüket elmondhassák, betiltatta a plakátozást, a pártot pedig megbírságolták.

9. Népszavazás

Össztársadalmi szinten a véleménymondást népszavazásnak hívják. Amikor kopasz különítmény akadályozta meg a népszavazás kiírását, akkor Magyarország Megvédője a saját népét hallgattatta el. Midőn a szükség úgy hozta, erre is rávetemedett. (Itt emlékezzünk meg arról, hogy a többség mindent visz elvét hangoztatva nyolc éve zsarnokoskodó ember tegnap azt is közölte: „önök most számbeli többség alapján akarnak erkölcsi ítéletet mondani”.)

10. Los Angeles-i magyar szervezet

Nem nagy ügy, csak annyira jellemző és friss. A Los Angeles-i magyarokat összefogó civilszervezet alelnöke kormánykritikus véleményt (!) kommentelt a Facebookon. Emiatt a magyar kormányt képviselő főkonzul azt követelte, hogy az illetőt mentsék fel a pozíciójából. „Mindenkit megillet a véleménynyilvánítás szabadsága, és ezt az alapjogot mi Amerikában nagyon-nagyon komolyan vesszük” – jelentette ki a szervezet elnöke elképedve. „1956-ban nem azért mentek ki az emberek, hogy elhallgattassák őket” – tette hozzá. A főkonzul azonban tovább balhézott, végül az alelnök maga mondott le.

Neki amúgy szerencséje van, mert egy szabad országban él. Mi azonban úgy vagyunk ezzel a strasbourgi meghallgatással, bárhogy is végződjön ma a szavazás, mint amikor a bántalmazó férjet hazaengedik a rendőrségi kihallgatásáról. Bezárja maga mögött az ajtót, behúzza a függönyöket, és ott maradunk vele összezárva.

A Sargentini-jelentés körül kirobbant botrányról itt olvashatnak további részleteket.