szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Nem hagyta szó nélkül az LMP-ből kilépő Szél Bernadett távozását legnagyobb pártbeli kritikusa, Sallai R. Benedek. A LMP volt országos elnökségi titkára szerint Szél a pártban "jó ideje csak rombolt, pusztított" és saját, LMP-n kívüli jövőjét építette fel, a szervezet megállíthatatlan összeomlása azonban nemcsak az ő hibája, hanem a tagságé is, amely asszisztált ehhez.

Szél Bernadett távozására – ezzel a költői címmel kommentálta az LMP korábbi társelnökének hétfői, a pártból és a frakcióból kilépését Sallai R. Benedek, az LMP országos elnökségének korábbi titkára, aki az elmúlt hónapokban többször nekiment már politikustársának. (Legutóbbi konfliktusuk forrása történetesen az volt, hogy Sallai egy újabb etikai eljárást kezdeményezett a júniusban egyszer már fegyelmi eljárás alá vont, tisztségeiről emiatt később le is mondó Szél ellen, és bűncselekményekkel is megvádolta a volt társelnököt, aki emiatt viszont beperli a képviselőt).

Sallai – korábbi szokásához híven – az LMP-tagok zárt Facebook-csoportjában osztotta meg líraian induló (búcsú)vallomását Szélről. A levélben ezúttal kerüli a keresetlen kifejezéseket, de összességében nem finomkodik a volt frakcióvezetővel: bár írását Szél Bernadett képességeinek magasztalásával kezdi – „nagy munkabírású, rendkívüli szorgalmú és talán túlontúl is ambiciózus politikust ismertem meg benne, aki jó ideig jól állta a sarat, és helyes irányba tartva látta el feladatát”, sőt egy ponton „különlegesen jó képességű politikusnak is nevezi Szélt”, a dicséret pár sor után kritikába csap át, amiért Szél

"András (Schiffer András az LMP-t 2016-ig vezető korábbi társelnök - a szerk.) távozása után elvesztette az ideológiai stabilitást, elvesztette a kapcsolatot a politikai közösséggel, és főként elvesztette az önreflexiós képességét. A közösség iránti alázat nélkül, szerénység nélkül, az ügy iránti elkötelezettség nélkül idő kérdése volt, mikor lép tovább, hiszen világossá vált már 2017-ben: ő többet szeretne, sokkal többet, mint amire termett.„

Sallai R. Benedek állítása szerint jó ideje látta és tartott tőle hogy a társelnök-frakcióvezető csak ugródeszkaként fogja használni az LMP-t. Szerinte csak idő kérdése volt, hogy mikor lép tovább, hiszen „már jó ideje nem az LMP-ért politizált, és nem azokért az elvekért, amelyekért az LMP létrejött”.

„Felháborodása az Etikai Bizottság döntése miatt, csakúgy, mint új fegyelmi beadvány miatti kiakadása rámutatott arra, ami már többünknek világos volt: olyan vezető akar lenni, aki nem tűr kritikát és nem kér a számonkérésből. Olyan vezető akart lenni, akinek mindent szabad, aki a közössége fölött áll.”

– írja a Szél ellen maga által kezdeményezett eljárások fogadtatásáról vádiratszerűen Sallai, Hadházy Ákost (a párt nyáron kilépett másik volt társelnökét – a szerk.) Szél kvázi társtetteseként említve, akik együtt amortizálták le a választási kampányban az LMP-t.

MTI / Soós Lajos

A volt titkár aztán ennél is tovább megy: Szél kilépése szerinte előkészített, várható lépés volt, miután a volt frakcióvezető „szűkkörű, jól fizetett tanácsadói gárdáitól vezetve”, illetve „a személyi kultusz jegyeinek minden tünete” mellett kezdte saját útját járni, tudatosan gyengítetve maga körül az erős politikusokat és építetve saját áldozati szerepét:

„Tudatosan építette a személyét, az LMP százmilliókat költött arra, hogy egyszemélyi pártot csináljunk az LMP-ből, és most legismertebb politikusként távozik. Jó ideje rombolt, pusztított, és most a romhalmazból, ami munkája kapcsán keletkezett – elegánsan távozik. Semmiből jött, őt az LMP tette azzá, ami, és nem maradt benne semmi lojalitás, hála. Sem tisztesség, hiszen viszi mandátumát, míg 2013-ban szigorú véleménnyel volt a frakcióból távozó politikusokról, már másként látja a kérdést.”

A volt társelnök után a Sallai aztán a LMP teljes közösségéről is leszedi a keresztvizet, mondván „ami történt, nemcsak a Detti, hanem az LMP politikai közösségének műve”, amely szerinte hibázott a „lepacsizott országgyűlési listaállítással”, hogy egy személyre tett fel mindent, és olyanokat engedett a párt és a frakció élére, akinek lojalitására nem számíthatott:

„És még mindig nem akar az LMP szembesülni, hogy a középszerűség diadalának eredményeként a zöldhullámos vitákba süppedve sokan végig asszisztálták mindezt, amikor Detti kultuszát erősítve tapsoltak a hülyeségekhez, amikor részt vettek a frakció lepacsizásában, akik azt támadták (Sallai magára gondol – a szerk.), akik hűek voltak az LMP elveihez (pl. az etikai döntésekre célzok), akik szóvá merték tenni, hogy nem ez volt a terv az LMP létrehozásakor.”

Fülöp Máté

A pártját már korábban is temető volt titkár ezúttal sem fest a tagságnak szebb jövőképet: az LMP sorsa szerinte megpecsételődni látszik: a tagságban mindössze néhány tucat ember maradt meg az eredeti célkitűzéseink mellett, „míg a hangos véleményt alig kéttucatnyi ember produkálja (…), akiknek fogalma nincs arról, hogy mi az LMP, és miért jött létre”.

 „Jó sokan tettetek itt azért, hogy így alakuljanak a dolgok. (..) Most megehetitek, amit főztetek – a sokk közben. Fészbuk harcosok, szobaforradalmárok, önjelölt politikai zsenik és főmegmondók. Az LMP esélyei a túlélésre úgy csökkennek, hogy lassan nincs semmi, ami megállítsa az összeomlást.”

– folytatja párttársai ostorzását a politikus, a levelet némi önkritikát is tartva az alábbi mondattal zárva: "Nagy az én bűnöm is ebben, naiv voltam és ártóan idealista, de a tiétek sem kicsi. S ezzel ideje lenne szembenézni lassan.”

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!