Konferenciát szervezett a Századvég a kereszténységről. A szervezet sármos elnöke eredetileg talán a Viktorjugend felállítására vonatkozó tervét ismertette volna, de menetközben rájöhetett, hogy azt már Fidelitas elnevezéssel létrehozták előtte, így inkább arról beszélt a hallgatóságának, hogy mi mindent adott a keresztény kultúra az európai embereknek. Szerinte például a házasságnak azt a felfogását, miszerint az egy férfi és egy nő önkéntes választásán alapul.

Remek példa ez annak szemléltetésére, ahogyan a VIP-páholyban szotyizó, hobbiterepjárós, Bécsben soppingoló, Adrián vitorlázó, cigányokat szegregáló, menekülteket éheztető, az államon élősködő, templomba nem járó, böjtöket nem tartó, irgalmat nem ismerő, neres uralkodó osztály a kereszténységet elképzeli, miután a 10 legfontosabb keresztény tanítás dióhéjban című, képekkel gazdagon illusztrált kiadványból kimazsolázta azokat a szokásokat, amelyek színben passzolnak az új Gucci táskához.

A polgári eszme kiment a divatból, idén a keresztény a menő. A legújabb tavaszi trendek szerint a kereszténységet munkaidőben hordjuk, főleg nyilvános szereplések alkalmából. A hivalkodó színek és a figyelemfelkeltő szabás azt az életérzést fejezi ki, hogy a kereszténység szexi. A modern keresztény outfit lényege a kényelem. Ha valaki merevnek érzi a nyakánál, vagy kissé feszesnek csípőtájon, akkor a rafináltan elhelyezett gombokkal a szorítás oldható, így az öltözék az egyéni igényeknek megfelelően alakítható. A kereszténységet többféle változatban kínálják. Sokan érzik úgy, hogy a konfekcióban kapható modell nem tükrözi igazán az egyéniségüket, ők különféle kiegészítővel tudják feldobni a megjelenésüket. Ilyenkor érdemes tudatosan törekedni a kontrasztra, a kereszténységhez sok influenszer választ nacionalista vagy egyenesen pogány, bálványimádó akszeszoárt. Otthoni viseletnek a kereszténység ennek ellenére nem ideális, nyugodtan vegyük le, amikor a szeretőnkön kívül nem lát minket senki, vagy amikor helikopterrel rénszarvasra vadászunk. Vigyázzunk, a fehér por meglátszik rajta! A kereszténység szerencsére könnyen tisztítható, folt nélkül szárad, még centrifugázni sem kell.

Természetesen azok, akik a világnézetüket nem az ideológiai Tesco polcairól emelik le a szezonális akcióhoz igazodva, tisztában vannak azzal, hogy a kereszténység eddigi 20 évszázadából 19-ben a házasság nem egy férfi és egy nő önkéntes választásán alapult. Az a felforgató gondolat, hogy a házasság akár a kölcsönös szerelemre is épülhet, valójában friss fejlemény, amint az is, hogy szabad dugni a nászéjszaka előtt (utána sem csak gyereknemzési céllal misszionárius pózban), az orális szex nem bűn, egyáltalán a testi öröm nem bűn, a feleségével nem bánhat tulajdonaként a férj, ha pedig nem működik a házasság, akkor el is lehet válni.

Ezerkilencszáz valahány éven át a keresztény Európában ez nem így ment. Ha máshonnan nem, Mikszáth Különös házasságából tudhatja a művelt jobboldali publikum, hogy még a csellel tető alá hozott frigyet sem engedte felbontani a papság. Ma már a családi értékekről áriázó kereszténydemokrata (!) államtitkár is elválhat.

Ezt adta a liberalizmus az európai embereknek. Mint látható, a liberalizmust is lehet kiegészítőként választani a keresztény öltözék mellé, igaz, a konzervatívok általában alsóruházatként hordják: így nem kell szégyenkezniük amiatt, hogy ők is felveszik, viszont komfortosabbá teszi a mindennapokat.

A házasság és a többi együttélési forma a felvilágosodásnak, az állam és az egyház fokozatos szétválasztásának köszönhetően alapul ma egy férfi és egy nő, vagy mondjuk inkább úgy, hogy két ember (juj!) önkéntes választásán. Lehet persze azt mondani, hogy az állam és az egyház szétválasztása is a keresztény Európában játszódott le, de azért a szerepek merész felcserélését jelentené, ha nem látnánk, hogy ez a folyamat a klérus ellenében ment végbe, és nem az akaratára. Na jó, a korszellemnek megfelelően mondhatjuk úgy is, hogy az egyházak önként függesztették fel az igényüket arra, hogy a vallási előírásokat a világi hatalom eszközeivel kényszerítsék ki, ezért ők győztek. Mindenesetre az egyszeri neres aranyifjút jobban megrémítené, ha holnaptól a nemi életét megint a keresztény egyházak elvárásaihoz kellene igazítania, mint Orbán Viktort az Európai Ügyészséghez való csatlakozás.

És ez nincs másképp a jámborsággal, az alázattal, a bajbajutottak segítésével, a templomba járással, a földi javakról való lemondással (igen, sajnos ebbe a 12 milliós Audemars Piguet Royal Oak óra is beletartozik) kapcsolatos tételekkel sem. Amire az a válasza a Századvég vallásújítójának, hogy „a keresztény kultúra felvállalása nem hit, hanem sorskérdés”.

Vagy úgy. A kereszténység egy olyan hit, amiben nem kell hinni. Szabályait nem kell követni, parancsolatait nem muszáj betartani. A kereszténység mint identitásképző eszköz eszerint arról szól, hogy úgy élünk mint a liberálisok, de mivel gyűlöljük őket, azt mondjuk, hogy nekünk fontosak a hagyományok. A kereszténység mint politikai termék jelentése még egyszerűbb: nem zsidó muszlim. Ennyi maradt két évezred örökségéből a fideszes tervezőasztalon.

Mit csinálna ez a társaság, ha Jézus eljönne újra?

Tudjuk a választ: kitennék a plakátra Soros helyére. Tökéletes upgrade. Egyrészt ő is zsidó, ami kampányok esetében kifejezetten előnyös, ezenkívül Sorosnál sokkal határozottabban menekültpárti és még nála is eltökéltebben globalista.

Ha itt lenne, arról beszélne, hogy a feketéket is Isten teremtette, a nacionalizmus egy bálványimádás, és a stadiont építő püspököknek nehezebb lesz bejutniuk a mennyek országába, mint a magánrepülőző oligarchának át a tű fokán. Esetleg felidézné egykori mondatait: „Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.”

A kormány már ragasztaná is tele az országot. Önnek is joga van tudni, mire készül Jézus. Üzenjünk Rómának, hogy ők is megértsék. Stop Jézus!

Hiszen a tét hatalmas. Az EP-választáson eldől, milyen irányba megy Európa. Meg kell védeni Jézustól a kereszténységet. Legfeljebb keresztre feszítik.