Fájdalmas hiányt igyekszik pótolni Magyarország kormánya. Eddig az egy szál, a közérdeklődés horizontjáról letűnt Farkas Bertalanon kívül magyar űrhajós nem tette lábát az űrbe, de immár be van jelentve a magyar űrprogram, Szíjjártó Péter szájával: hazánknak lesz képviselete a sztratoszférán túl, embert küldünk a végtelenbe és tovább, s ez nem is fáj többe tízmilliárd forintnál.

Nyilván nem akadunk fenn ilyen bliktri összegen.

Mielőtt valami Soros-zsoldos lélegeztetőgépeket emlegetne a fejlemény kapcsán, szögezzük le: holmi tízmilliárdocskákat egészségügyi fejlesztésre is fordít a kormány az adófizetők pénzéből. Jó, hát nem feltétlen Magyarországon, hanem Afrikában és a Közel-Keleten, de a keresztény szabadságba és tágkeblűségbe azért ez férjen már bele, nem? Vagy tán a fekete meg arab beteg kevesebbet ér, mint a magyar? Nézzenek már oda. Ne legyünk xenofóbok.

Amúgy a magyar kormány a klasszikus ökológiai szemléletet követi: lokálisan éltünk és globálisan gondolkodtunk eddig is, ahogy rendes eurázsiai világhatalomhoz illik. Akartunk például olimpiát, hát mi lehetne annál globálisabb, csak aztán valami külföldről pénzelt suhancok lenépszavazásikezdeményezték. Irdatlan vadászati világkiállításra sem sajnáljuk a pénzt, mivel érzékenyen reagálunk a lakosság szükségleteire. Stadionépítések már csaknem kipipálva, lesz hatalmas atlétikai csarnok is a fővárosban, ami egyelőre Budapest; van Puskás Aréna, s magát a Budai Várat is átépítjük, hogy hathatósabban zengje a nemzet dicsőségét, sőt: átépítjük ennek érdekében az egész magyar történelmet is, tégláról téglára, sorsról sorsra, ha kell. És kell, hát hogyne kéne. A mi történetünk a nagyszerűségünk története, a feddhetetlenségünk, az üldöztetések közt is helytállásunk története, ami egyenletes fejlődést mutat Árpád vezértől egészen a magyar szellem inkarnációjaként színre lépett Miniszterelnök Úrig.

Az meg már tényleg csak a más vérből valók hazudozása, hogy a kormány nem tesz meg mindent a közjóért, és nincs gondja a szegényekre – mármint azokra a nyomorultakra, akiknek a gondolkozása a hétköznapok ügyes-bajos dolgaira szűkült. Ma már azért egy vidéki munkanélküli több tízezer forintot megkereshet közmunkával havonta, a nyugdíjak is több mint egy százalékot emelkedtek öt év alatt, jó, az árak meg majdnem tíz százalékot, ám arról pontosan tudjuk, hogy Soros ármánykodásának eredménye.

De mi ezeken már túllátunk.

Gigantomániával vádolnak a törpelelkűek, haha, csak mert szeretünk mindent, ami nagy, és irtózunk mindentől, ami kicsi. Nem mánia ez, hanem a helyes világszemlélet! Make Magyarország Great Again, nekünk a nagy dolgok állnak jól, nem az olyan piszlicsáré ügyekkel való pepecselés, mint az otthonápolási díj, a gyógyszertárak vidéken, a gyermekrendelők, az utcára penderített családok sorsa, a közoktatás, meg Teri néni a falu végén, aki azon retteg már megint, hogy jövő héttől itt a hideg, belefagy a pohárba a víz reggelente, és még mindig nincs tüzelője. Merjünk már túllépni ezeken, Teri néni, drága! Hát nem sokkal több az élet a tüzelőnél, gyógyszernél, csirke far-hátnál?

Tessen figyelni, eddig globálisan gondolkoztunk, most már azt is kinőttük, léptéket váltunk. Határ a csillagos ég, tartja a régi dakota mondás, micsoda nagy dolog, hogy ezt is meghaladtuk –  az ég sem jelent határt a magyarnak! Nehogy már mindenféle népség elhódítsa előlünk a kozmoszt; mint táltosköreinkben rég ismert, kozmikus eredetű nép vagyunk, a Kárpát-medencét fénylények lakják, úgyhogy ami a csillagközi teret illeti, mi voltunk ott előbb.

Azt mondják, a beszűkülteknek mást jelent az űr fogalma. Sajnálatos, de a lakosság bő egyharmada szerint az űr a hűtőszekrényben van, meg a spájzban. Az ellátás híján, idő előtt meghalt férj, feleség vagy gyerek szobájában. A tantestületekben van az űr, azt mondják. Köztévéműsorban, szakorvosi pozíciókban, vidéki emberek pénztárcájában és zsebében, vevő híján bezárt boltok polcain. Tátongó, beszakadt egykori postahivatalokban és óvodaépületekben.

Ezeket az űröket is be lehet néhány tíz- vagy százmilliárddal tölteni, de miért ne vágyjunk többre, nagyobbra?

Ami meg az illetlen és visszataszító nyomorgást illeti, majd teszünk arról is. Csak előbb emeljük minél nagyobbra a nemzetet. Atomprogramunk például még nincs, ami elég blama, szóval ha azt is kipipáltuk, visszatérhetünk az apróra meg a cseprőre.

Aki nem jutott ötről hatra, úgyis felfordul addig, annak rendje és módja szerint.

Úgyhogy, Teri néni, ne tessék aggódni, nincs már sok hátra ezen a földön. Fel a fejjel! Tessék az égre nézni! Találkozunk majd a csillagok között!