Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Fideszes vagy vírustagadó, aki elment a csütörtöki meccsre? Egyik sem.

Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
Friss cikkek a témában

Összeszorult a gyomrom attól, hogy a bajor miniszterelnöknek összeszorult a gyomra attól, hogy a Bayern-szurkolók a veszélyes magyar fővárosba tartanak a Szuperkupa-meccsre, meg attól is, hogy Sevillában a jegyek öthatod részét visszamondták a szurkolók. Mert akkor nyilván én is felelőtlen vagyok, amiért képes voltam jegyet venni a Puskás Arénába, hogy kivigyem a Bayern-szurkoló fiamat a meccsre.

Túry Gergely

Az elmúlt napokban mindenki kifejtette a véleményét arról, hogy mennyire gyalázatos dolog Budapesten focimeccset tartani, sőt “emberkísérletet” végezni, úgyhogy egy idő után kezdtem kényelmetlenül érezni magam, amiért nem mondtam vissza a jegyeket. A Szuperkupa-meccs szapulása ráadásul idehaza kormánykritikus tevékenységgé vált, már csak azért is, mert a magyar kormány tényleg szokatlan kedvezményekkel kezeli a focimeccseket.

Abban, hogy Magyarországon nagyobb koncertet nem, nagyobb focimeccset viszont gond nélkül lehet rendezni, nincs különösebb ráció, pláne, ha közben a Miniszterelnökséget vezető miniszter is marhaságokat beszél erről. Az, hogy a hazai focimeccseken lényegében mindenféle óvintézkedés, maszkviselés és távolságtartás nélkül részt lehet venni, szintén azt mutatja, hogy itthon “a miniszterelnök kedvenc sportága” külön elbánásban részesül. Ha pedig megnézzük, hogy miközben a Ferencváros zárt kapuk mellett vívta legutóbbi hazai BL-selejtező meccsét, de szurkolóik ezrei egymás hegyén-hátán tomboltak a zárt kapukon kívül, akkor világossá válik, hogy beszélhet itt nekünk hónapokon át Müller Cecília a helyes kézmosásról, valahol NER-szinten ez az egész járvány nincs annyira komolyan véve.

MTI / Illyés Tibor

A nagy kérdés azonban az volt csütörtökön, hogy UEFA-szinten komolyan van-e véve a járvány terjedésének megelőzése, és elkerülhető-e egy focimeccsen, hogy az ember tömörüljön, egymás nyakába lihegjen, aztán a végén összeszedjen valamit.

Emlékezhetünk, alig fél év telt el azóta, hogy az olaszországi Bergamót és vidékét elkapta és letaglózta a koronavírus-járvány. Akkor bukkant fel az a teória is, hogy a Milánóban rendezett Atalanta–Valencia BL-meccs lehetett az egyik melegágya a fertőzés terjedésének. Mivel ez széles körben elterjedt és szinte tényként kezeli a világsajtó, gyorsan szögezzük le: ez eredetileg is egy teória volt, a város szakemberei és vezetői fogalmazták meg azt az – egyébként logikus – felvetést, hogy ha a koronavírus már az év első hónapjaiban is terjedt a mit sem sejtő lakosság körében, akkor az a körülmény, hogy a bergamóiak tízezrei vonatoztak-buszoztak-autóztak át a meccs helyszínéül szolgáló milánói stadionba, majd az eufórikus meccs után ünnepelve tértek haza a városukba, az segíthette a járvány terjedését.

Túry Gergely

Namost, csütörtökön a fenti körülmények közül semmi nem állt fent. Igazából akkor láttam az utolsó maszk nélküli embert, amikor a Radnóti kisábécében üdítőt és rágcsát vettünk a meccsre, nyilván, hogy ne kelljen a stadionban a büféknél tömörülni. (Így szól a felelősségteljes magyarázat. A másik az, hogy így olcsóbb volt, mint a helyszínen.) És a trolin fordult elő utoljára, hogy másfél méternél közelebb ült hozzám bárki, aki nem a gyerekem. A Thököly úton és az Istvánmezei úton több rendőrrel találkoztunk, mint szurkolóval, és a Stefánia úti belépőkapunál sem ütköztünk sorokba. Egy percig sem tartott, amíg bejutottunk, és ebben a jegyvizsgálat, a hőmérőzés, a ruházat átvizsgálása, és a kézfertőtlenítés is benne van.

A stadionkertben még mindenki fegyelmezetten viselte a maszkot, aki nem, arra a szektorokba belépésnél rászóltak. Kicsit több szurkoló gyűlt ugyan össze a garázsnál, ahová a csapatok buszai másfél órával a meccs előtt befutottak, de így is bőven elfért mindenki. Egymás nyakába lihegő és prüszkölő, sörgőzös szurkolói hordákat nem lehetett látni, nagyjából olyan volt a hangulat, mint a Müpa előtt egy Madredeus-koncertre várva.

hvg.hu

A Puskás Aréna valójában nagyon szép stadion, a látványtól le is esett az állunk, de erről hosszabban most nem értekeznék, lehet, hogy csak keveset járunk stadionba. Az azonban biztos, hogy aki azzal az elhatározással érkezett, hogy a beengedés után senki máshoz nem fog másfél méternél közelebb kerülni, az tulajdonképpen megoldhatta.

Az óvintézkedések láthatóak voltak: a folyosón 10-20 méterenként kézfertőtlenítő tégelyeket helyeztek ki, az egyébként két oldalról megközelíthető vécékben csak egyetlen bejáratot és egyetlen kijáratot jelöltek ki, hogy ne zsúfolódjanak össze a szurkolók. A büféknél sort nem láttunk, de azért szünetben azt nem ellenőriztem.

A szektorunkban világosan kiderült, hogy mit jelent a távolságtartás: a mi sorunkban 17 szék közül ötre adtak ki jegyet: kettőt, illetve egyet a két szélére, és a közepére újabb kettőt. De volt olyan 12 székes sor, ahol csak két széken ülhettek. Közvetlenül egymás mögé sem ültettek szurkolókat a megfigyelésünk szerint. Minden, nem eladott széken matrica jelezte, hogy tilos leülni, és ezt a közönség a mi nyugis, magyar szektorunkban abszolút betartotta. A stadion 90 százaléka ilyen nyugis magyar szektor volt, csak egy egészen kis részt foglaltak el az egymáshoz azért közelebb álló, folyamatosan éneklő spanyolok. Erről ugyan gondolhatjuk, hogy így viszont ők tényleg agyonfertőzték egymást, de ne feledjük, hogy a külföldi szurkolók negatív koronateszttel léphettek csak be az országba, ami azért csökkenti az esélyét annak, hogy Atalanta-meccset vízionáljunk a Puskásba.

A Sevilla szurkolói a labdarúgó Európai Szuperkupa döntője, a Bayern München - Sevilla mérkőzés kezdete előtt Budapesten, a Puskás Arénában
MTI / Illyés Tibor

A meccs közben azért a maszkviselési fegyelem némileg lanyhult, sokan lecsúsztatták az orruk alá, vagy folyamatos sörkortyolgatás ürügyével teljesen leeresztették. Ám mivel jobbára mindenki a saját párjával diskurált tőlünk több méterre, ez nem tűnt veszélyesebbnek, mint a buszmegállóban beszélgető emberek látványa.

Persze tudom, ez az egész arról is szól, hogy ha az embernek Bayern-szurkoló a gyereke, akkor képessé válik arra, hogy a rendelkezésére álló tényeket és tapasztalatait úgy rendezze maga köré, hogy az megnyugtató legyen. Alighanem az esetemben is így történt. Aki ugyanilyen körülmények között ralikrossz versenyre megy, arról talán úgy gondolnám, felesleges kockázatnak teszi ki magát.

Az valószínű, hogy ha volt is fertőzésátadás csütörtökön este, az nem tömeges volt (igazából nem volt együtt tömeg) és talán nem is derül ki soha, hogy a meccshez köthető-e vagy a hazametrózáshoz. Ennek megfelelően fogalmam sincs, hogy a Szuperkupa-meccs alkalmas volt-e arra, hogy bármit is teszteljen az UEFA. Abban szinte biztos vagyok, hogy a játékosoknak sokkal jobb volt így meccselni, mint a demotiváló üres stadionokban. Azt, hogy 16 ezer szurkoló egy ekkora szervezői stábbal könnyebben irányítható és jobban elfér egy óriási stadionban, mint 67 ezer, még én is előre megmondtam volna.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!