Az Alkotmánybíróság azzal utasította el egyhangúlag az ellenzéki képviselők panaszát, hogy az egészséghez való jog nem tartozik az emberi méltósághoz való jog védelmi körébe, az állam szabadon alakíthatja az egészségbiztosítási rendszert, a rászorulók pedig most is mentesülhetnek a fizetés alól.

Az országgyűlés 2019 végén döntött úgy, hogy 2020 őszétől aki elmaradt társadalombiztosítási járulékának befizetésével, annak fizetnie kell az orvosi ellátásért, és gyógyszerét nem támogatja a társadalombiztosítás. Ilyen helyzetbe kerülhet például az a fiatal, akit nem vettek fel az egyetemre és még nem dolgozik, aki háztartásbeli vagy aki úgy dolgozik, hogy nem jelentette be a munkaadója. Eredetileg három havi hiány után jött volna a TAJ-szám érvénytelenítése, ezt később hat hónapra emelték.

A NAV a hatályba lépés után közölte: „ha valaki nem tudja befizetni a havi 8000 forintot, az egészségügyi szolgáltatásra szociális rászorultság alapján is jogosult lehet”.  Részletfizetést, fizetési halasztást is kérni lehet.

Az országgyűlés ellenzéki képviselői azért kezdeményezték a törvény és a végrehajtásáról szóló rendelet érintett pontjainak megsemmisítését, mert szerintük a változtatásnak nem volt jogszerű indoka. A visszaélésekkel szembeni fellépés, a járulékot nem fizető „potyautasok” kiszűrése ugyanis nem az. Senki nem kötelezhető a méltó emberi élethez szükséges és alkotmányosan védett megélhetési minimumot veszélyeztető, a képességeit és lehetőségeit meghaladó térítési díj megfizetésére. A támadott rendelkezések nincsenek tekintettel az eltérő vagyoni helyzetre, ami a diszkrimináció tilalmába ütközik.

Az Alkotmánybíróság több mint egy évig nem foglalkozott a beadvánnyal, de most megtárgyalta és elutasította. Érvelésük szerint az állam nem avatkozhat ugyan be indokolatlanul és jogalap nélkül az élethez, méltósághoz való jog védelmi körébe, de az egészséghez való jog „nem tartozik ebbe a körbe”. Az Alaptörvény II. cikke, amely szerint „az emberi méltóság sérthetetlen”, nem alapozza meg az egyén alapjogát az állam által nyújtott meghatározott egészségügyi ellátásra vonatkozó törvényi szabályozásra. A fenntartható egészségügyi és egészségbiztosítási rendszer kialakításában „a jogalkotónak akkora mozgástere van, hogy abból általában semmilyen igény nem vezethető le konkrét egészségügyi szolgáltatásokra”. A határozat indoklása szerint „az élettel járó kockázatok egy részét a társadalombiztosítási rendszerek általában fedezik, más részük azonban nem hárítható át másokra, különösen akkor, ha a pénzügyi kötelezettséget előidéző helyzet az érintettnek betudható”, vagyis ha az illető maga tehet róla, hogy elmaradt a befizetéssel.

Az indítványozóknak azzal az álláspontjával sem értett egyet az Ab, hogy a korábbi járulékfizetés révén „az egészségügyi szolgáltatásokra jogosultság az Alaptörvény értelmében vett tulajdonvédelem védelmi körébe tartozna”. Sőt, „a más szabály alapján egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult, belföldi illetőségű nagykorú személyek számára az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésének előírása és ezzel a társadalombiztosításba bevonása az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulás része, az egyén önmagáért való felelősségével, az öngondoskodással, továbbá a társadalmi közös kockázatvállalással kapcsolatos elvárás”, hiszen az Alaptörvény ez utóbbiról is szól.

Továbbá a jogszabály nem tesz különbséget a különféle vagyoni helyzetben lévők között, „különbségtétel hiányában viszont nem sérülhetett a törvény előtti egyenlőség”. A rászorulók ellátásának fedezetéről „más jogcímeken gondoskodott a jogalkotó”, mutat rá az indoklás: a törvény tucatnál is több pontban sorol fel olyan személyi köröket, akik nem kötelezettek járulékfizetésre, mégis jogosultak ingyenes egészségügyi szolgáltatásra.

Mindennek alapján az Ab elutasította a képviselők indítványát. Különvéleményt senki se adott be.