„A Biden-adminisztráció régóta mérlegelte, hogy vajon mézesmadzagot vagy korbácsot használjon Magyarországgal szemben” – mondta Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és washingtoni nagykövet a friss Magyar Narancsban megjelenő interjújában. A volt politikus szerint az USA egyre kevésbé tűri az Oroszországgal és Kínával való barátkozást, ami Trump alatt sem biztos, hogy változni fog, míg a magyar külpolitika már túlhalad a visszafordulási pontokon – állítja.

Értelmezése szerint míg a mézesmadzagot a fontos szövetséges partneri státusz hangsúlyozása jelenti a „meggyőzés” és „békítés” érdekében, addig a korbács alkalmazására korábbi példa volt Biden alatt a kettős adóztatásról szóló szerződés felmondása vagy a vízumszerzés nehezítése, míg korábban, még Trump előző ciklusában is felmerült Rogán szankciós listára vétele. (Ahogy a HVG emlékeztet rá, akkor Mészáros Lőrinc és Tiborcz István neve is felmerült.)

A volt külügyminiszter szerint – a kormány kommunikációjával ellentétben – nem a távozó David Pressman budapesti nagykövet bosszújáról van szó, hanem az amerikai elnök a magyar kormánynak és a miniszterelnökének címzett üzenetéről, a Trump alatt felmerült tiltást Biden csak elfogadta.

„Ez egy akta”, és „az ilyen döntések hosszú folyamat nyomán születnek meg” – állítja. Meglátása szerint „az elnöknek kellett hozzájárulnia a döntéshez, hiszen nem egy afrikai diktatúráról van szó, hanem egy szövetséges ország miniszteréről”.

Jeszenszky szerint elképzelhető, hogy Trump – akár az amerikai törvények megkerülésével – azonnal leveszi Rogánt a szankciós listáról, ám azt közel sem tartja biztosnak, hogy jó viszony lesz a két ország vezetése közt.

„Trumppal kapcsolatban talán csak abban van közmegegyezés, hogy kiszámíthatatlan”

– fejti ki.

„Magát a döntést formálisan a pénzügyminiszter hozza, ráadásul, ha ez tényleg Scott Bressent lesz, akkor Soros György régi üzlettársának kell meghoznia a döntést” – emlékeztet. Nem tartja simának a visszavonást, de valószínűsíti, hogy be fog következni az „egyoldalú barátság” miatt.

A látszólagos jó viszony és ideológiai kapcsolatok ellenére

„Orbánnak választania kell a között, hogy megtartja ezt a barátságot, és leépíti a kínai kapcsolatait, vagy megromlik a viszonya Trumpékkal is”

– mondja Jeszenszky.

„Már sokan nem emlékeznek rá, de az első Trump-kormányzat idején egész Közép-Európa tülekedett hozzá, és Orbán Viktor volt az utolsó, akit a színe elé engedett. Románia elnöke akkor már kétszer járt nála” – mondja.

Az interjúban Jeszenszky többször utal rá, hogy a 2011-től datálható amerikai–magyar kapcsolatok megromlásának elsődleges okát a magyar külpolitika túlzott orosz és kínai barátságában látja, ami – értelmezése szerint – nem is feltétlenül volt kifizetődő.

„Az egész keleti nyitás csőd. Orosz vonatkozásban csak csökkent a forgalom. Kína esetében pedig tovább nőtt a negatív magyar fizetési mérleg” – állítja. – „Nagy üzletet Ázsiával nem nagyon lehet kötni, mert nincs árualapunk rá, az pedig nem üzlet, hogy jóban vagyunk, és azt reméljük, hogy majd ömlik hozzánk a pénz. Az akkumulátorgyártásra való átállás is arra emlékeztet, mint amikor a Rákosi-rendszerben Sztálinvárost létrehozták az acélgyártásra, csak éppen nem volt hozzá vasércünk.”

A volt külügyminiszter azt is kifejtette, hogy időszerűnek tartott volna egy fordulatot, de ez nem következett be, és – meglátása szerint – már nem is fog. Jeszenszky emlékeztet: „Pár éve is azt mondogattam, hogy a Fidesznek sincs túl késő fordulni, az ukrajnai háború jó alkalom lett volna arra, hogy a magyar kormány azt mondja: ezt már nem.”

Kifejti, hogy szerinte a Fidesz

„sokszor vett váratlan és éles fordulatokat, de szerintem a jelenlegi helyzetben már nem lehet – és nem is akar – változtatni”.

Mindez szerinte kormányváltással hozható már csak helyre – amennyiben ez még bekövetkezhet egyáltalán.

„Hiteles politikával megteremthető a bizalom, a tékozló fiú megtérését mindig jól fogadják.” Jeszenszky emlékeztet, hogy a lengyelek is helyreállították a jó viszonyt az EU-val.

„Magyarország még nem Orbánisztán.”