Sokszor a legegyszerűbbnek tűnő kérdések a legrafináltabbak: a válaszokból ugyanis az interjúztatók villámgyorsan leszűrik, hogy a jelentkezőnek milyen az egyénisége, találékony és talpraesett-e, vagy csak bemagolt egy sablonszöveget, amelyet gombnyomásra ledarál.
 
Ha alaposan felkészültél, és úgy érzed, hogy egyetlen kérdéssel sem hozhatnak zavarba, akkor is érhetnek kellemetlen meglepetések: előfordulhat, hogy izgalmadban  még az legegyszerűbb válaszok sem jutnak eszedbe. Ha szeretnéd elkerülni a lebőgést, néhány rutinkérdésen mindenképpen rágd át magad még az állásinterjú előtt!

Melyek a gyengeségei?

Egyenesen előre! © sxc.hu

A felvételi beszélgetésen szinte mindig elhangzik: a jelentkező sorolja fel gyengeségeit: rossz tulajdonságait, hiányosságait. Ilyenkor az interjúztatók nem azt várják, hogy a pályázó hosszas fejtegetésekbe bocsátkozzon arról, hogy nehezen teremt kapcsolatot kollégáival, vagy olyan rendetlen, hogy soha semmit nem talál meg íróasztalán. Sőt, ha valóban önostorozásba kezdesz, és őszintén beszélsz gyengeségeidről, szinte biztos, hogy magad alatt vágod a fát. Érdemes olyan tulajdonságaidat kihangsúlyoznod, amelyek az adott állásnál hasznosak lehetnek, és előrelendíthetik karrieredet. Ha a jelentkező makacs, kitartó, alapos, vagy szeret mindennek utánajárni, az a legtöbb vállalatnál a leendő alkalmazott javára billenti a mérleg nyelvét.

Hogyan oldaná meg a problémát?

A legtöbb álláskereső retteg a kérdéstől, melyre azonnal reagálnia kell: például  „Milyen stratégiát dolgozna ki, hogy növelje az eladott lapszámot?” Egy marketinges állásra pályázónak komoly fejtörést okoz, hogy pillanatok alatt kitalálja, vajon mit szeretne hallani az interjúztató. Merthogy kevés esély van arra, hogy a felvételi beszélgetés hevében pár másodperc alatt kipattan fejéből az isteni szikra, egy új ötlet, amire még egyetlen marketinges szakember sem gondolt. Ha ilyesmi történik, akkor is fönnáll a veszélye annak, hogy elképzelésed nem egyezik azzal, amit az interjúztató az adott helyzetben alkalmasnak vél – válaszod elbírálása tehát ebben az esetben teljesen szubjektív.

Miért hagyta ott előző munkahelyét?

URLguru

További hasznos weblapokat szeretne a témában? Esetleg Ön osztana meg másokkal érdekes linkeket? Kattintson az URLguru.hu oldalra!

Érdemes jó előre átgondolni, mivel állsz elő, ha a felvételi beszélgetésen váratlanul elhangzik a kérdés, hogy miért távoztál előző munakhelyedről. A kérdés különösen akkor kellemetlen, ha nem önszántadból jöttél el a cégtől, saját hibádból rúgtak ki, vagy „közös megegyezéssel” léptél le. Ebben az esetben a legtöbb álláskereső olyan ellentétekre hivatkozik, amelyek meggátolták őt abban, hogy zökkenőmentesen tudjon együtt dolgozni kollégáival. A sablonos válaszból azonban rögtön másik kellemetlen kérdés következik: melyek voltak az ellentétek, amelyek miatt el kellett hagynia munkahelyét. A legjobb, ha a fenti kérdésre őszintén válaszolsz – persze nem kell részletekbe bocsátkozni –, elég, ha röviden feltárod az okokat, így, ha a részletekről faggatnak, nem keveredsz majd önellentmondásba.

Miért akar itt dolgozni?

Az örök kérdés, amely őrületbe kergeti az álláskeresőt, és amelyre nehéz úgy válaszolni, hogy az interjúztató elégedett legyen. „Szeretném kipróbálni magam. Úgy érzem, hogy tevékenységemmel a vállalat hasznára lehetnék. Gyerekkorom óta arról álmodom, hogy ennél a cégnél fogok dolgozni.” Ezektől a válaszoktól a felvételiztetőket kirázza a hideg, és a továbbiakban nem sok figyelmet fordítanak a jelentkezőre. Ne ásd el magad, inkább olyan indokot válassz, ami eltér a sablonszövegtől. Ha például azzal állsz elő, hogy „hallottam, milyen remek csapatot verbuváltak össze, szívesen dolgoznék együtt velük”, vagy  vázolod jövőbeni terveidet, például elmondod, hogy a lehető legtöbbet szeretnél tanulni, mert a közeljövőben a saját lábadra akarsz állni, sokkal többet érhetsz el, mint azzal, ha bizonygatni kezded: minden álmod, hogy a cégnek dolgozhass.

Meséljen magáról!

Mit, miről? – ez a gondolat fogalmazódik meg sok álláskereső fejében, ha nekiszegezik a kérdést: mit mesélne magáról? Pedig a kérdés remek alkalmat kínál arra, hogy eddigi sikereiddel „villogj”, ám mindent csak mértékkel! Ne zengj dicshimnuszt magadról, ne meséld el élettörténetedet! Nem árt, ha szakmai előéleted mellett magánéletedről is beszélsz: mi a hobbid, mivel foglalkozol munkaidőn kívül. Kerüld az általánosságokat: mint „kreatív vagyok”, „szeretek szöszmötölni, kísérletezni”.

Meséljen a legellenszenvesebb főnökéről!

A kérdés beugratós, ugyanis az interjúztatók valójában nem rossz tapasztalataidra, vagy ostoba főnöködre kíváncsiak, hanem arra, hogyan nyilatkozol róla: diszkréten elhallgatod előző munkaadód botlásait, vagy kiteregeted a szennyest, és igyekszel minél jobb fényben föltüntetni magadat. Ha szinte kajánul meséled, hogy exfőnököd – kissé kapatosan – ordenáré módon viselkedett minden céges buli után biztosan nem kapsz jó pontokat az interjúztatótól. Légy diszkrét, visszafogott és lojális, akkor örömmel üdvözölnek majd a leendő kollégáid is!