A mentalitás, a munkához való viszony befolyásolja, mások hogyan ítélnek meg. „Mindig lelkesen érkezik reggel, nem lehet kihozni a sodrából, kedves és türelmes a kollégákkal” – ha ebbe a kategóriába tartozol, biztos, hogy munkatársaid és főnököd kedvezően ítélnek meg. Ez azonban önmagában kevés, ha teljesítményeden, eredményeiden nem látszik mindez, termelékenységed és hatékonyságod elmarad az elvárttól, főnököd előbb-utóbb szóba hozza a dolgot: mese nincs, teljesítened kell! Ugyanez a helyzet, ha a profitot termelsz ugyan a cégnek, szakterületeden kiválóan érvényesülsz, és munkádba nem lehet belekötni, ám hozzáállásod hagy némi kívánnivalót maga után. „Olyan durva, mint a pokróc, nem figyel másokra, mechanikusan menetel előre” - ne számíts szimpátiára, ha a jellemzés illik rád. Mint mindenben, a munkában is - az irodában - meg kell találni az arany középutat.

A mechanikus

Feljebb! Munka és mentalitás © sxc.hu

Akad, aki munkahelyén úgy teljesít, mint a profi modellek a kifutón: csak előre tekint, a közönséget (kollégákat) figyelmen kívül hagyja, és csak a saját maga által kitűzött célra koncentrál, miközben afelé halad, kizárja a külvilágot. Az ilyen munkatárssal nehéz kommunikálni, mert bezárkózik a saját kis világába. Olyan is van, aki ugyan ebbe a csoportba tartozik, ám nem szigetelődik el teljesen környezetétől, de kollégáival nehezen találja meg a közös hangot - esetleg hamar kifakad, türelmetlen, kellemetlen viselkedésével elriasztja a többieket. Ebben az esetben a türelem segíthet: kollégáddal légy figyelmes, toleráld a kifakadásait, és kerüld a konfliktusokat. Ha viselkedése annyira zavar, hogy nem tudsz szó nélkül elmenni mellette, ülj le vele beszélgetni: lehet, hogy nincs is tisztában azzal, viselkedése kibírhatatlan.

Az érzékeny

Aki alkatánál fogva érzékenyebben reagál a kritikára és nehezen dolgozza fel a kudarcot, nehéz helyzetbe kerülhet munkahelyén is. Akad, akinek egy problémás ügyféllel való találkozó, vagy egy heti értekezlet, esetleg egy kimerítő szakmai beszélgetés telefonon kemény tortúra. Ha rettegsz a kudarctól, nem bízol magadban és hagyod, hogy egy-egy rosszul sikerült beszélgetés vagy találkozó elvegye a kedvedet, egészségedet is veszélyeztetheted. A fokozott stressz, a lelki bajok komoly betegségek előfutárai lehetnek. Ha úgy érzed, minden munkanap egy rémálom – mert valamelyik kolléga biztos, hogy beléd köt majd, a főnök csak azt lesi, hibázol-e, esetleg olyan sok a tennivalód, hogy kapkodás nélkül nem végzel vele, ezért a hibalehetőségek száma is megnő, beszélj feletteseddel. Mondd el neki, mi a helyzet, és kérd a tanácsát: mit javasol, hogyan tudnál változtatni ezen. Ha látod, hogy egyik munkatársad hasonló cipőben járj, légy vele türelmes, cseréljetek tapasztalatokat, segítsétek egymást.

A túlérzékenység is legyőzhető, kezelhető, de tudatos gondolkodás kell hozzá. A legfontosabb, hogy bízz magadban, és csak annak a véleményére adj, akiben feltétel nélkül megbízol, akire felnézel. A többiek megjegyzéseit, esetleg bántó megnyilvánulásait ereszd el a füled mellett. Az apró kudarcokat ne szívd mellre! Mindenki hibázik, ám a kellemetlen élményeket is fel lehet használni: építkezz belőlük és ne úgy fogd föl, hogy neked „még ez sem sikerül”.

Az egyensúlyozó

Nehéz megtalálni az arany középutat, ám kellő távolságtartással és objektivitással sikerülhet. Mindig, minden helyzetben tudni, mi a helyes, és azt tenni – erre vágyik a legtöbb ember, ám csak keveseknek sikerül. Nekik sem azért, mert csalhatatlan érzékkel tudják, mikor, mi a jó, hanem mert a saját bőrükön tapasztalták, hogy egyes helyzetekben milyen viselkedés a célravezető. Türelmesen bánni egy problémás ügyféllel, megtalálni a közös hangot egy törtető, másokra nem figyelő üzleti partnerrel, vagy elrendezni a kollégák közt dúló viszályt: erre csak olyasvalaki képes, aki bízik magában, jól tűri a kudarcot, vesztes helyzetből is képes fordítani. A kitartás, türelem és empátia fontos, csakúgy, mint a pártatlanság és a pozitív gondolkodás!