Fő a nyugalom!

A legfontosabb, hogy akkor se veszítsd el türelmedet, ha olyan kérdést szegeznek neked az állásinterjún, ami kihoz a sodrodból. Tudod, hogy nem tartozik az interjúztatóra családi állapotod, nemi, felekezeti hovatartozásod, politikai nézeteid - és egy sor hasonló dolog -, mégis ezeket firtatja? Kellemetlen helyzetbe hoz, mert tesztelni akarja tűrőképességedet, hogy hogyan reagálsz, ha úgy érzed, szorul a nyakad körül a hurok? Csak akkor kerülhetsz ki elegánsan ebből a helyzetből, ha nem veszíted el a fejed. Ha előbb beszélsz, és csak azután gondolsz a következményekre, vagy rögtön kimondod, ami a szívedet nyomja, számolj tízig és csak utána válaszolj. Ne hagyd, hogy a felvételiztető vitát provokáljon, ahol szó szót követ és mindez a te kontódra megy.

Kérdezz vissza!

Van kérdés? © sxc.hu

Ha olyan kérdéssel szembesülsz, amelyre nem szívesen válaszolsz – nem tartozik az interjúztatóra vagy nem tudsz rá mit felelni –, esetleg nem érted, pontosan mire vonatkozik, kérdezz vissza. Ezzel egyrészt időt nyersz, össze tudod szedni a gondolataidat, másrészt kisebb az esélye annak, hogy valamit félreértesz, és nem a felvételiztető kérdésére válaszolsz. A taktika csak akkor működik, ha valóban fontos témáról van szó és fönnáll annak veszélye, hogy félreértitek egymást. Nem jó taktika, ha ostobának, nehéz felfogásúnak tetteted magad, és minduntalan visszakérdezel, mert ez zavarhatja a másik felet.

Az önbizalom varázsa

A profi álláskereső higgadt, nyugodt akkor is, ha az interjúztató igyekszik megszorongatni. Ehhez azonban az kell, hogy minden körülmények között őrizd meg magabiztosságodat. Ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak, tarts ki álláspontod mellett akkor is, ha időközben észreveszed, érvelésed hibás, a másiknak van igaza. Ilyenkor indokold meg, miért tartottál ki véleményed mellett, noha beláttad, hogy az interjúztatónak van igaza. A következetesség és az egészséges önbizalom vonzó, ám arra ügyelj, nehogy túl magabiztosnak, pökhendinek tűnj, mert előfordulhat, hogy a felvételiztető elhatározza, letöri a szarvadat, így pedig sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerülhetsz, mintha szerényen – ám magabiztosan – „meghúztad volna magad”.
 
Őszinte és bátor

A felvételiztetők díjazzák, ha a jelöltek őszinték és elmondják a véleményüket, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatják, hogy téves kép alakul ki róluk az interjúztatóban. Ha úgy érzed, kellemetlen helyzetbe kerültél, mondd el őszintén! Ha kekeckedik veled az interjúztató, megkérdezheted, miért csinálja ezt, mi a célja vele, mit rontottál el? Mindez akkor működik, ha viszonyotok az első perctől kezdve őszinteségen alapul, kölcsönösen tisztában vagytok a másik értékeivel, illetve tisztázottak az erőviszonyok.

Mérd fel a terepet!

Hogy csökkentsd a hibalehetőségek számát, biztosítsd be magad már az állásinterjú elején! Mérd fel a terepet, derítsd ki, hogyan viszonyul hozzád a felvételiztető. Ezt az első pár percben nehéz leszűrni, de odafigyelhetsz olyan apróságokra, mint az interjúztató hangulata, hogyan kérdez (milyen hangsúllyal, milyen stílusban: vizsgáztat-e vagy csak érdeklődik), hogyan néz rád: egyenrangú partnernek tekint vagy lekezel, kedves vagy támadó, segítőkész, jóindulatú vagy csak arra vár, hogy hibázz. Ha ezekre figyelsz, a későbbiekben nem kell azon görcsölnöd, vajon (verbálisan) rád támad-e a kiválasztást végző szakember.