Kívülről szemlélve az üzleti életben összeálló párosokat, hajlik arra az ember, hogy a bizniszben aktív, önmarketingben erős, látványosabb felet lássa elégedettebbnek – a valóság azonban ennél bonyolultabb. Ideális esetben mindkettejük számára ambíciókban, sikerekben és elismerésben kielégítő közeg teremtődik – amiben a háttérember is elégedett.

Önismeret és érzelmi intelligencia nélkül nem megy

Összepasszoló személyiségek, bizalmi és őszinte légkör, a megújulás képessége, transzparens szerepleosztások, a feladatok újratárgyalása időről időre. Többek között ezek a feltételek teszik lehetővé egy üzleti páros hosszú távú együttműködését – mondja Léder László pszichológus. A szervezetfejlesztéssel is foglalkozó szakember szerint fontos, hogy az üzleti páros szereplői ne rivalizáljanak, inkább építsék egymást.

„Általában a jó lovat dicsérjük, vagyis azt az embert, akit látunk, és aki jól marketingeli magát. Ilyenkor felmerül, hogy a háttérben lévő szereplő ezt hogyan éli meg”

– teszi fel a kérdést a szakember. Sok olyan nagy szakmai tudású ember van, aki nem igényli a nyilvánosságot, sőt akár büntetésként is éli meg, ha ki kell állnia a közönség elé. Számukra komfortosabb az elemző, előkészítő, támogató szerep.

Ugyanakkor ahhoz, hogy az ilyen kapcsolatban hiányérzet vagy sérelem nélkül tudjon mindkét fél jelen lenni, fontos az alapos önismeret és az érzelmi intelligencia. „Ha valaki fóbiákkal, démonokkal küzd, az ilyen viszony mindent a felszínre hoz. Ha ezt nem tudja megfelelően kezelni, nem fog működni a dolog” – mondja a pszichológus.

Az is tény, hogy hosszú üzleti kapcsolatban a felek személyisége, vágyai, képességei átalakulnak, így a kijelölt határok rugalmas átrendezése, a szerepek újratárgyalása is szükséges. „Nem ritka, hogy a korábban háttérben mozgó szereplő idővel előrébb lépne, és inkább saját céget alapít, kilép az addigi közös munkából” – hoz példát arra, amikor a változó szerepek szétfeszítik az együttműködést.

A gyümölcsöző együttműködés érdekében az is fontos, hogy a két ember bizalmi köre ne váljon el egymástól. Legyen mindig olyan, hozzájuk közel álló ember, aki mindkettejük bizalmát élvezi, és a kommunikációnak és az ügymenetnek is átláthatónak kell maradnia.

„Sose volt köztünk írott papír”

„Valami kémia talán. Két olyan személyiségszerkezet, amelyek sosem ütötték ki egymást”

– mondja elgondolkozva Nyúl Sándor, amikor arról kérdezem, mitől működhetett az üzleti-baráti párosuk a márciusban elhunyt Demján Sándorral 45 éven át. Bár kettejük közül Demján állt a színpadon, őt ismerték többet, mindenki tudta, hogy Nyúl megkerülhetetlen bizalmasa.

A két ambiciózus üzletember közös útjának fontos eleme volt a siker. „Mindig voltak újabb és újabb céljaink, és ezekhez kapcsolódóan többnyire hatalmas sikerek. Olyan erős adrenalinlöketet ad ez, ami időről időre továbbvisz” – magyarázza.

Demján Sándor volt az idősebb, aki sokáig mentora volt Nyúlnak, amolyan apafigura. „Idővel persze kinőttem ebből a szerepből, családom lett, és ezt a felnőtté válást az üzleti döntéseim is tükrözték. A közös cégek mellett saját projektekbe is belevágtam, mert megértettem, hogy a mi emberi és üzleti viszonyunk olyan bonyolult, hogy ha velem történne valami, a családom nem tudná betölteni a szerepemet ebben az üzleti kapcsolatban.”

Demján Sándorral közös útjukat Nyúl három szakaszra osztja: a skálás évek, a kilencvenes évek privatizációs és orosz üzletei, valamint az ingatlanfejlesztések. „Éhesek voltunk a megméretésekre” – mondja a kezdetekről. „Demján ráérzett a dolgokra, kreatív volt, felismerte a trendeket, a legjobb értelemben álmodott nagyokat. Néhány centivel a föld felett járt, így nem akadt el a göröngyökben. Ugyanakkor taktikus és nagyon okos üzletember volt, hatalmas munkabírással. Bárkinek lyukat tudott beszélni a hasába, voltak olyanok, akik nem is engedték az üzlettársaik közelébe” – meséli nevetve a régi időket felidéző barát.

A kérdésre, hogy a nagyközönség számára jobban látható üzlettárs vízióit ő mivel segítette, hogyan látja a saját szerepét a közös munkában, Nyúl Sándor azt mondja: „Én az operatív dolgokban, a végrehajtásban, az álmok megvalósulásához szükséges szakértelem megszervezésében, garantálásában vagyok jó. Jellemző volt rám mindig is a higgadtság, észrevettem a kínálkozó megoldási lehetőségeket, és mozgattam a stábokat, amelyekkel dolgoztunk.”

Hogy volt-e hiányérzete, egyértelmű nemmel felel.

„Amikor Demján bemutatott valakinek, mindig azt mondta rólam: ’Ő az, akinek nem minden ötletét fogadom el, de amire nemet mond, azt nem csinálom meg. Volt egyfajta vétójogom.”

Azt mondja, mindkettejükre igaz volt, hogy nem keverték az érzelmet az üzlettel, de azért a konfliktusok őket sem kerülték el. Ahogy az is előfordult, hogy a higgadtabb fél (esetükben Nyúl) nyelt többet egy-egy nézeteltérés kapcsán. „De sokat jelentett, hogy Demján alapvetően empatikus ember volt – ha elszaladt vele a ló, azt észrevette és korrigálta. Sose volt köztünk írott papír, tudtuk, mit várhatunk egymástól” – sommázza a 45 évet.

Kovács Andrea cikkét teljes terjedelmében a HVG Extra Business 2018/2-es számában olvashatja el.

Mi a közös Warren Buffettban, Sigmund Freudban és J. R. R. Tolkienben? Hogyan kovácsolnak tőkét a konfliktusokból a legsikeresebbek? Miért alszik ki a tűz egyes párosok között, és miért marad meg másoknál? Joshua Wolf Shenk író-esszéista Kreatív párosok című könyvében rámutat: az emberi kreativitás legnagyobb eredményei együttműködés gyümölcsei. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.